Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

336 883. országos ölés máj s 29-én, csütörtökön. 1S90. ködésiinket ismét megkezdjük. Első lépésünk fájdalmas felszólalás, melyet Felségedhez intézünk, nem a múlt idők szenvedései miatt, mert azokra fátyolt, vetünk." T. ház! 0 Felsége kimondta, hogy fáj atyai ezivének az, a mi a Bzomorú időkben történt; az országgyűlés kimondta, hogy fátyolt vet a múltra. Már most azt hiszem helyesen értelmezek, ha azt mondom, hogy a fátyolvetés nemcsak azokra vonatkozik, a mi Bécsnek fáj, hanem azokra is, a mi a magyar nemzetnek fáj. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És mikor én a kibékülésről és annak teljességéről szólok, a kiindulási pontot nem a koronázásban, a végpontot nem az 1867: XII. törvényczikkben keresem, hanem az elsíS lépést az ő Felsége és az országgyűlés közt kölcsönösen váltott ajánlatokban és elfogadott Ígéretekben találom és ig-y a r. igazságügyminister urnak azon kérdése, hogy loyalitas-e megkoronázni a királyt, megvárni tőle a törvények megtartását és nekünk nem alkalmazkodni ezrekhez, szerintem nem a loyalitas kérdése, hanem a loyalitás kérdése az, hogy fátyolt vetni a múltra, megkoronázni a királyt, alkotni alapelveiben nem helyes törvényeket és ezen nem helyes törvényekből érvet merít arra, hogy ezen rossz intézkedéseket meg ne megváltoztassa. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megvallom, t. ház, hogy engem mindig mély fájdalommal érint és megengedem, hogy gyakran keservesen kifakadok ellene, mikor különösen a t. ministerinm részérői oly enuntiatiók történnek, melyek a multaknak kíméletlen bolygatását és a veszélyeknek ok nélküli falrafestését tartalmazzák. A t. igazságügyminister ur múltkori beszédében azt mondta, hogy az állami rend fent irtásával nem egyeztethető össze az 1879 : L. törvényczikk módosítása és az irredentistákat, továbbá azokat, kik Erdély unióját Magyarországgal törvényesített jogtalanságnak tartják és azokat, kik a Woiwodina különleges jogait követelik, Kossuth Lajossal egy sorban említette fel. Megvallom, a t. minister ur ezen kijelentését nem értem, de utóvégre is, ha az a czél, hogy Kossuth Lajosnak állampolgári minőségben való megtartása oly rettenetes veszedelemnek tüntettessék fehneni csodálkoztam azon sem, hogy Kossuth Lajost egy sorba helyezik az irredentistákkal. De azt már egyáltalában nem érthetem, hogy hogyan helyezhetik Kossulh Lajost egy sorba azokkal, akik Erdély unióját törvényesített jogtalanságnak mondják és a Woiwodina részére külön jogokat követelnek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nevetséges !) Kerestem azokat, t. ház, a kik Erdélynek unióját törvényesített jogtalanságnak tartják és a kik a t. igazságügyminister ur állítása szerint a Woiwodina különleges jogait kívánják vissza. Ugyanezen kis könyvben találtam erre adatokat, a melyeket a t. ház szives engedelmével bátor leszek felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) „A mi mindenek előtt Erdély nagy fejedelemségünknek Magyarországgal való unióját illeti, mely a szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül lön elhatározva, megjegyzendő, miszerint ezen unió soha teljes törvényerőre nem lépett stb. stb." A másik adat, a melyet a Woiwodinára nézve találtam, igy hangzik: „A mi különösen az országban lakó szerbeket illeti, föntarrjuk magunknak ezen nemzet ősi kiváltságait, stb. stb." Ez az oklevél kelt „birodalmi fővárosunkban, szt. Jakab hava 24-ikén," Alá van irva: Ferencz József, gr. Forgách Antal, Beké Kálmán. (Mozgás a szélső baloldalon) Ha tehát az igazságügyminister ur Kossuth Lajost akarja irredentistákkal egy színvonalra helyezni, az ember sok mindenféle kutatások, titkos czélok és isten tudja miféle magyarázatok alapján azon ezélból, hogy Kossuth Lajos magyar állampolgárságának fentartása lehetlenitessék, az indokot t dán megtalálhatja, dehogy Ferencz József ő Felségét az irredentistákkal egy sorba hetyezze ez teljes lehetlenség. (Tetszés a szélső baloldalon.) Egyet elfogadok helyesnek a t. igazságügyminister ur pénteki beszédében; elfogadom pedig azt, hogy a törvényhozás intézkedéseinek alapját helytelen, nem morális motívumok nem képezhetik. Hát t. ház, morális motívum az, hogy miután a múltra fátyolt vetettünk, a kibékülés a király és a nemzet közt teljes lett, törvényeket alkottunk, közöttük helytelen törvényeket s miután alkottunk egy helytelen törvényt, annak megjavítását ő Felségének nem ajánljuk? Engedelmet kérek, t. ház, ez sem morális, sem helyes indok, (ügy van! a szélső baloldalon.) Még egy szavam van, t. ház (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon) és ezzel befejezem a beszédemet. A t. igazságügyminister ur sokszor hivatkozott morális indokokra a törvények alkotásánál, módosításánál. Azt a kérdést intézem t. kép viselőt'irsaimhoz, hoffy vájjon az a nép, a melyet az alkotmányban és a törvényhozásban részessé tettek Kossuth Lajos és nagy társai, azon képviselők, a kik Kossuth Lajos és nagy társainak működése folytán itt a népet képviselik, erkölcsi alapnak tartják-e azt, hogy a kik Kossuth Lajos és nagy társainak működése alapján és folytán ülnek e képviselőházban, most őt e hazából kitiltsák ? (Élénk helyeslés, ügy van ! szélscbaloldahn.) Én ebben erkölcsi alapot nem látok, nem tehetek róla, egyébként nem nyilatkozhatott, minthogy elfogadom Irányi Dániel t. képviselőtársam javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Balogh Géza jegyzői Szalay Károly! Szalay Károly: Engedje meg a t. ház, hogy becses figyelmét rövid időre igénybe vegyem sza-