Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-383
g34 3Í * 3 ' or * z *£ os ttlés mftjBB 29-én, csütörtökön, 1890, nélküli távollét az állampolgárságból való kilépést von maga után, fentarthatónak nem tartom, (Helyeslés a szélső halon.) A t. igazságügyminister tlr pénteki beszédében azt monda, hogy vannak hátramaradott államok, melyeknek a honosságra vonatkozó intézkedései azt tartalmazzák, hogy bizonyos évek után, melyeket valaki az állam határai közt tölt, bizonyos állami kötelezettségek teljesítése után, akaratának nyilvánítása és hűség eskü nélkül is lehet állampolgár. A t, igazságügyminister ur tehát hátramaradott országoknak nevezte azokat, melyeknek intézkedései ezt tartalmazzák. Polónyi Géza t. képviselőtársamhoz fordulva pedig azt monda, hogy téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy ezen intézkedés az állampolgárság megszerzéséről szóló magyar törvényekben benne van. Tegnap Polónyi Géza t. képviselőtársam bebizonyította azt, hogy ezen intézkedést az 1879-iki törvény csakugyan tartalmazza. És igaza is volt, mert annak 48. §-a határozottan kimondja, hogy állampolgárnak tekintendők azok, kik az országban 5 éven át laktak, adót fizettek és egy év leforgása alatt ki nem jelentették azt, hogy az idegen állampolgársági köteléket fentartani akarják. Ez elvitázhatlanul benn van a mi törvényünkben. És minthogy szigorúan elítéli az igazságügyminister ur azon országot, hátramaradottnak nevezvén azt, melynek törvénye ily intézkedést tartalmaz : már maga az, hogy az igazságügyminister ur a ministeri székből ily ítéletet mond, bizonyítja azt, hogy ezen törvény tartalmaz oly intézkedést, mely ma már fenn nem tartható s a melyet meg kell változtatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De Polónyi Géza t. képviselőtársam határozottan rámutatott tegnap a honossági törvény 19. és 29. §-ai között levő elvi ellentétre. A honossági törvény 19. §-a ugyanis azt mondja, hogy magyar állampolgárnak tekintendők azok, kik az országban bennszülettek és más állam polgári kötelékébe nem léptek. A 20. §. pedig bizonyos időig tartó és az állampolgárság fentartására irányuló akaratnyilvánítás nélküli távollét után az állampolgárságtól megfosztja az egyént. Ez az ellentét. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De bocsássanak meg nekem, ha nézetemet e tekintetben én is kimondom és kijelentem, hogy ezen törvény oly zavart intézkedéseket tartalmaz, egyes szakaszaiban oly kifejezésekkel él, melyek oly kevéssé szabatosak és rendel olyanoka*", a miknek végrehajtása lehetetlen, hogy csak félreértésre és érthetetlenségre vezetnek. (Igazi Ugy van! a szélső balon.) Az lb79 : L. t.-czikk 13. §. azt mondja, hogy a honosságra vonatkozó iratokat felterjeszti az alispán vagy polgármester és elintézi azokat a belügyminister vagy Horvátországban a horvát tán és az elintézésről értesíti a felterjesztő hatóságot, tehát az alispánt és az alispán tartozik értesíteni erről a 9. §-ban megnevezett hatóságot, vagyis önmagát. Ez oly zavart és annyira végre nem hajtható kifejezés, hogy ez már maga is követeli azt, hogy ha másért nem, a törvény határozatlan, zavait kifejezéseinek helyesbítése, javítása végett maga az egész törvény revisio alá vétessék. (Igaz ! Ugy van! a szélső haloldalon.) Én tehát, t. ház, a törvényt általánosságban már azért, mert' a 20-ik szakaszban meghatározott álláspont az 1886-ik évi törvényhozás által felül haladtatott, másrészről azért sem, mert a t. igazságügyminister ur határozott kritikája szerint is hátramaradt országokra valló intézkedéseket tartalmaz, továbbá azért is, mert a 19. és 20. §-ok egymással elvi ellentétben állnak és végül azért, mert a törvény határozatlan, végre nem hajtható intézkedéseket tartalmaz: magát az egész törvényt általánosságban revideálandónak, érdemleges tárgyalás alá veendőnek és megváltoztatandónak tartom. (Helyeslés a szélső balon.) A t. igazságügyminister nr pénteki beszédében az általunk beterjesztett törvényjavaslat első szakasza ellen elvi álláspontot nem foglalt el, csupán azt mondta, hogy a túloldalról az 1879: L. t.-czikk 20. §-ának fentartása iránt előadott érvek innen meg nem czáfoltatván, nem látja szükségét annak, hogy a törvény, nevezetesen annak kijelölt szakaszai módosítás alákerüljenek ; egyszersmind felhívta a t. ház figyelmét az általunk beterjesztett törvényjavaslat 2. §-ának intézkedésére, állítván, hogy a törvényjavaslat 1. §-a ezen 2. §. intézkedése miatt keresztül nem vihető. Mit tartalmazd.ház, ezen2.§.? Azt tartalmazza, hogy azon elhalt állampo 7 gárok magyar honossága, a kiknek a 10 évi távollét után nejük vagy gyeri mekük maradt, visszaállittatik. Én, t. ház, megvallom, ebből semmit következtetni nem tudok, a mi a törvényjavaslat végrehajtását törvényerőre emelkedése esetén akadályozná. A t. igazságügyminister ur azt mondja, nem lehet senkit arra kényszeríteni, hogy a magyar állampolgárság kötelékében megmaradjon, inert hiszen ez az akarat szabadságával ellenkezik. De, t. ház, ezt mi nem is akarjuk. Mi egyedül azt akarjuk, hogy senki az ő szabad akarata nélkül állampolgárságától meg ne fosztassák. (Ugy van! a szélső balon.) És midőn a t. igazságügyminister ur azt bizonyítja, hogy lehetetlen a végrehajtás azért is, mert nem lehet kényszeríteni senkit, hogy a honpolgársággal járó védkötelezettséget teljesítse, azt hiszem, a t. igazságügyminister urnak ebbeli érvelése el nem fogadható. A 19. §. azt mondja, hogy minden magyar születésű polgár állampolgárnak tekintetik és az marad mindaddig, nűg idegen állam állampolgárának nem bizonyul. Ez benne lévén foglalva a törvényjavaslatban
