Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

883.országos ülés májanapirend: az 1879. évi L. t,-ez. módosítása tárgyában lenyújtott törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. A tárgyalás megkezdése előtt azonban Eötvös Károly képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén nyilatkozni. Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk Halljuk!) Tegnap Tisza István t. képviselő ur szavait, melyeket hozzám intézett, a nagy zajban nem hallottan), azért azokra nem is felelhettem, ha különben okom és jogom lett volna is hozzá. Utolsó szavait azonban, melyeket személyes kérdésben kiejtett s a melyeket csak a hírlapokban és gyorsírói feljegyzésekben olvastam, megjegyzés nélkül nem hagyhatom. (Halljuk! Halljuk!) Szavai ugyanis körülbelül akként hangzottak el, hogy válságos idők bekövetkeztével ő tudja, hogy hol lesz, de hogy én hol leszek, azt nem tudja. Hogy mit akart ezzel mondani, talán tudom, de nem keresem. Fiatal politieus meggondolatlan nyilatkozatának tartom ezt.Egy csomó szó, amelynek valódi érteimét nem keresem s azzal nem is törődöm. De én a képviselőház és minden fontos pálya fiatal kezdő embere iránt, természetemnél fogva, különös figyelmet szoktam tanúsítani és fogok tanúsítani a t. képviselő ur iránt is és őt két dologra figyelmeztetem. (Halljuk!) Az egyik az, hogy bárminő legyen is az ő kezdő politikai pályája, sőt ha 10 esztendeig marad is meg azon az úton, a melyre lépett s most halad, ha egykor oda jön abba a táborba, válságos vagy nem válságos időben, ahol én leszek barátaimmal: arról biztosítom, hogy mi őt kiközösíteni nem fogjuk; (ügy van! a szélső balon) de arról is biztosítom, hogy ennek a tábornak az állását és jelszavait 1875 módjára ismét el áruitatni nem engedjük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! (Halljuk!) Azok közé tartozom, a kik a magyar honpolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. t.-cz. 20., 31. és 32. §§-ainak módosítása iránt Irányi Dániel t. képviselő ur által benyújtott törvényjavaslatot aláirtak s így a benyújtott törvényjavaslatot magaménak is vallván, azt felszólalásommal is, szavazatommal is támogatom. (Helyeslés a szélső baloldalon) Helyeslem, t. ház, a ben>ujtott törvényjavaslatnak mind általánosságban való irányát, mind pedig azon, a túlsó oldal kezdeményezése folytán ott — s talán egyidejűleg itt is — kidomborított azon irányát, a melynek ezélja Kossuth Lajosnak, hazánk nagy fiának, az állampolgári kötelékben való megtartása. (Helyelés a szélső baloldalon.) Á t. ház engedelmével beszédem fonalán az álta28*én, Csütörtökön. 1890. 333 lánosságbani irányt s ezen az áit dánosságból kiváló irányt fogom szem előtt tartani. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A községi illetőségről és a magyar állampolgárságról szóló törvények kapcsolatosak, sőt rokon természetűek is. A községi illetőségről szóló törvények meghatározzák azon jogviszonyt, a melyben az egyén szülőföldjéhez vagy illetőségi községéhez áll; a honpolgárságról szóló törvények pedig szabályozzák s megállapítják azon jogviszonyt, a melyben az állampolgár hazájával áll. Nézetem és meggyőződésem szerint hazám iránt való kötelességeim sokkal nagyobbak, sokkal magasztosabbak, mint szülőföldem, vagy illetőségi községem iránt való kötelességeim ; mert hisz hazámért életemet, vagyonomat áldozni, azért meghalni is hazafiúi kötelességem; falum, szülőhelyem, vagy illetőségi községem iránt ellenben ezen kötelességeim nem állanak fenn. S ha összehasonlítjuk a két törvényt, mit látunk? (Halljuk! Halljuk!) A községi illetőségről szóló törvényes intézkedések, jelesen az 1886. évi XXII t.-cz. 5. §-a határozottan kimondja, hogy minden egyénnek bizonyos község kötelékéhez kell tartoznia; további folyamán azt is kimondja, hogy senki valamely község kötelékéből rrindaddig, mig egy másik kötelékébe fel nem vétetik, ki nem közösíthető. Mit mond ellenben az 1879 : L. t.-cz. azon — szerintem sokkal magasztosabb — jogviszonyról, a mely az állampolgár és hazája közt fennáll ? Az idézett törvényczikk vagyis a honosságról szóló törvény 20. §-a határozottan kimondja azt, hogy azon állampolgár, a ki bejelentés vagy jogfentartás nélkül bizonyos ideig az országból távol van, az állampolgári kötelékből való kilépés iránti akaratának nyilvánítása nélkül honpolgári jogát elveszti. Már most az 1885 : XXII. t.-cz. hét évvel később hozatván, mint az 1 879 : L. t.-czikk és e kettő intézkedését összehasonlítván, azt tapasztaljuk, hogy mig az 1886 : XXII. t.-czikk az illetőséget az egyénhez kötött jognak tekinti, addig az 1879 : L. t.-czikk az állampolgárt a nélkül, hogy más államnak kötelékébe átlépett volna, bizonyos távollét után honpolgári jogaitól megfosztja. Én azt hiszem, t. ház, hogy az 1879 : L. t.-czikknek ezen távollétre vonatkozó intézkedése az 1886 : XXII. t.-czikk által felülhaladott és ma már az 1879 : L. t.-czikknek a távollétre vonatkozó intézkedésének védelme az 1886 : XXII. t.-czikk intézkedéséhez képest határozott visszaesést, határozott reactiót involvál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, már magáért azért is, hogy e törvényczikk az 1886 : XXII. törvényczikkhez képest visszaesést tartalmaz, általánossági szempontból az 1879-iki törvénynek 20. §-ában foglalt azon intézkedését, hogy bejelentés és jogíentartás