Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

326 88á< «rszágos ülés inájas 38-án, szerdán. 1890. declaratiót sem kívántak, Hogy az adót megkívánták, azt tudjuk, mert hogy azt el nem engedik, az bizonyos. Ha tehát valaki öt éven át itt lakik, az önkéntelenül is megszerezte a magyar állatopolgáii jogot, ha csak külföldi honosságát fen nem tartotta. Megtörténhetett ennélfogva azon eset, hogy a svájezi vagy az amerikai polgár, ki itt lakott öt évig s feledékenységből és nem politikai okokból nem teljesítette azt, hogy régi polgárjogát megszüntesse, itt megszerezte az állampolgársági jogot, daczára annak, hogy a külföldi törvények szerint ottani állampolgárságát megtartotta. Abban van az önök első hibája, hogy nem különböztetik meg egymástól az állampolgárság megszerzésének és fentartásának kérdését. Mit akarunk mi ? Azt, hogy ha a törvényhozás a megszerzés forrásai között elfogadja a hallgatólagos, minden akaratnyilvánítás nélkül való megszerzést, akkor az, ki e jogot már megszerezte, azt hallgatagon is megtarthassa. Melyikünk áll tehát helyesebb alapon az igazság, a legis ratio szempontjából? (Helyeslés szélső bal felöl.) Már most, igen t. minister ur — ámbár nem akarok ebből a magam számára argumentumot meríteni — igen könnyen megesik — a mint a magyar közmondás mondja — írástudó emberen is, hogy hirtilen rosszul emlékszik ^egyik-másik törvényre és hogy a t. minister ur talán félreértette közbeszólásomat, de tény az, hogy a magyar honossági törvény ismer két oly esetet, hol hűségi eskü és minden külön deelaratio nélkül meg lehet szerezni az állampolgári jogot. (Igaz! Ugy tan! szélső balfelöl.) Ezt a t. minister ur sem képes eltagadni vagy elcsavarni. De ha a t. minister urnak talán a legsúlyosabb érve az, hogy: „Senkit akarata ellenére állampolgárnak tenni nem lehet, már csak azért sem, mert a ki nem magyar alattvaló — és mert ezt gróf Apponyi Albert képviselő ur is érvül fogadta el, ugy látszik, hogy ez egy fészekből került ki — azon e törvény nem hajtható végre". Nem hogy dicsekedjem vele, hanem csak azért, hogy tényeket constatáljak, fel kell említenem, hogy midőn mi ezen törvényjavaslat szövegét megszerkesztettük, épen én voltam azon szerencsés, ki ezen ellenvetést előre láttam. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miképen áll a dolog, t. képviselőház, a 31. §t illetőleg a honosság elvi szempontjából? Nem fogok itt kitérni arra, hogy az indigenatus és a naturalisatío között mi a különbség. Ősi törvény volt — az angol államot ez tette nagygyá és a magyar törvényhozásnak is ez volt a vezérelve--hogy: „nemopotest exaere patria ^ Ez volt az álláspont és az elfogadott elv. Angliában később, sőt a mai napig is nagy nehézségeket gördítenek annak az útjába, a ki az állam kötelékéből ki akar lépni. Mit tett a magyar törvényhozás? A 31. §. megalkotásakor azt mondta: csináljunk egy fietiót — mert akkor tagadták azt az intemtiót, midőn széles ez országban megmozdult minden, hogy az új 31. §-t csak azért csinálták, hogy Kossuth Lajost kiközösíthessék: akkor ezt tagadták, ma már documentálják (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) és ez az egyik eredménye a vitának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor azt mondották, csináljunk egy fietiót, egy praesumptiót, hogy az az ember, ki tiz éven át az országba vissza nem tér, arról az vélelmeztetik a praesumptio iuris alapján, hogy lemondott az állampolgárságról. És mit állít most a t. igazságügyminister ur elv gyanánt? A szabad akaratnak és akaratnyilvánításnak győzelmét ünnepli azon az állásponton, melyet elfoglal és azt követeli, hogy az állampolgárság megszerzésének és megszűnésének a szabad akarat nyilvánítása legyen a fundamentuma. De mikép egyeztethető ez össze, hogy ott, hol szabad akaratnyilvánítás nem történt, hol passivitágról van szó, a szabad akaratnyilvánítás győzelmét ünnepelje, mikor azoktól, a kik nem nyilvánítottak szabad akaratot, azért, mert akaratot nem nyilvánítottak, a jogot elvegye. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy félreértés köztünk e tekintetben ne legyen és a törvény végrehajthatósága iránt senkiben kétely ne keletkezzék, megmondom : mit akarunk mi ? Azt akarjuk egyszerűen, hogy egy ilyen, az egyénre nézve sérelmes és egy nemzetet magát meggyalázó intézkedés szüntettessék meg és hogy az említett praesumptio a törvényből hagyassék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát mi nem akarata ellenére akarunk valakit polgárrá tenni; mert ha nem akar állampolgár lenni, azt joga vau a mostani törvény szerint is declarálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiába állítja fel a t. igazságügyminister ur azt a tételt, hogy először végre nem hajtható, másodszor, hogy ha megváltoztatnánk ugy, a mint ő jónak látja, akkor nekünk nem tetszenék. Mert ha a declaratiót fel akarjuk venni a törvénybe, akkor nem teszünk egyebet, mint a mit maga a törvény is tartalmaz, erre nem szükséges törvénymódosítás; csak arra van szükség, hogy ezen hamis praesumptio, amelyet felállítottak, rontassék le s akkor az az intézkedés az ő hozzájárulása nélkül ugyan, de az ő javára s előnyére, mert jogszerzéssel jár, megszűnnék. Vájjon kire lesz az sérelmes, ha kimondjuk, hogy azt, a mit valaki születésénél fogva birt, megtarthatja továbbra is