Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-382
882. országos ülés május 28*á,ti, szerdán. 1890. 325 t. képviselő úr", (Nagy derültség) ily szemrehányásokra mennyire van feljogosítva, erre lesz alkalmam — habár ez alkalommal nem akarok túlságosan hosszadalmas lenni — beszédem folyamábanrészletesen visszatérni. Itt van mindjárt az, a mit a t. minister ur Beőthy Ákos képviselő társamnak válaszolt és a mit diffieultálni látszik. mondván, hogy: „Egyrészt arra törekedni, hogy a törvények iránti engedelmesség, az azok rendíthetetlensége iránti bizalom gyarapodjék a nemzetben, másrészt cardinalis alapelvnek jelenteni ki az állam törvényes feje, a király iránti hűséget és engedelmességet, de ezek megtagadását elegendő oknak tartani arra, hogy a magyar törvényhozás azt elegendő alapul tekintse törvényhozási aetusra : ez oly ellenmondás, melyet Beőthy t. képviselőtársam történelmi emlékekkel földíszített". Már most azon tiszteletnél fogva, a melylyel a t. minister ur személye s argumentatióinak értéke iránt viseltetem, kérem, legyen olyan szíves és mondja meg s olvassa fel annak a beszédjét, hogy ki köztünk az, a ki a törvény iránti engedetlenséget, vagy a király iránti hűség megtagadása'; elégséges vagy pláne kizárólagos kimagasló oknak tekintette volna a törvényhozási alkotásra. Mondja meg a minister ur, hogy ki volt az, a ki ezt tette, mert ha ily thesiseket állit fel, mert ha ily thémát keres ki magának, melyet agyonczáfolni azért is könnyű, mert a házban senki sincs, ki annak igazságában kételkedjék, ez nagyon kényelmes, de nem igazságos neme a vitatkozásnak egy oly tudományos férfiutói, minő a t. igazságügyrainister ur. Válaszszon ki magának a minister ur oly érveket, a melyek felállíttattak; ezáfolja meg azokat; de ne tegye azt, hogy maga állítson fel magának érveket, hogy azokat azután ugy ezáfolja meg, mintha mi mondtuk volna. (He lyeslés a szélső haloldalon.) Mielőtt a főkérdésre rátérnék, van még egy kis személyes ügy ; melyet el kell azigazságügyrninister úrral intéznem. (Halljuk l Halljuk!) A t. minister ur azt mondotta, hogy „vannak hátramaradott országok" —méltóztassékt. ház, jól megjegyezni, hogy az igazságügyminter ur egész országokról mondotta e condemnáló ítéletet azon piedestálról, a melyen áll — „a hol a polgári jogot meg lehet szerezni az akarat kifejezése nélkül is". (Halljuk! Halljuk !) Erre én azt mondottam, hogy például „a mi honosítási törvényünk", amire t. igazságügy minister ur szokott nyájasságával és kegyességével ezt válaszolta: „Téved a közbeszólt t. képviselő úr, ha azt mondja, hogy a mi törvényünk ilyen, ezt rosszul tudja, mert a honosítás nálunk attól van feltételezve, ha valaki az állampolgári kötelékbe való belépés szándékát a hatóságnál bejelenti s a honfiúi esküt leteszi. Nézzük meg, melyikünk tudja rosszul a törvényt ? (Halljuk! Halljuk! Szilágyi Dezső igazságügyminister a ház asztalán levő tőrvénykönyvekhez lép.) Segítek én a t. minister urnak, mindjárt át fogom adni a törvényt. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem, már van! (Derültség) Polónyi Géza: Ha én mint ügyvéd tévedek egy törvény idézetében, az nem valami helyes dolog; de ha igazságügyminister vagyok és a honossági törvényről van szó és kisül, hogy e törvényt nem tudom: (Élénk derültség a szélsőbalon.) ezt már szégyenelném. A kérdés az, lehet-e a magyar honossági törvény szerint polgári jogot szerezni, hűségi eskü és az akarat kifejezése nélkül? Ha a t minister ur csak a törvény 6-ik § áig hal id, akkor igaza van, mert ebben az van : hogy a ki pro futuro akarja megszerezni a honosságot, annak esküt kell tennie, annak folyamodnia kell az engedélyért vagy a felség vagy a törvényhatóság utján, hogy megkapja a honossági oklevelet. De van ám még kétféle módja a honosság megszerzésének, még pedig az egyik állandó, a másik időleges s ezek egyikénél sem kell hűségi esküt tenni. Ezen módok egyike a házasság, midőn a feleség tesz ugyan esküt, de nem ő Felségének; (Derültség) midőn a feleség tesz hűségesküt, de nem a királynak. (Élénk derültség) Már pedig a házasság által megszerzi a magyar állampolgári jogot az a nő, a ki magyar állampolgárhoz megy férjhez. Ez tehát egy ipso facto megszerzési módján honosságnak, a nélkül, hogy az érdekelteknek folyamodniuk kellene a eonsulatushoz vagy a ministerelnök úrhoz és hogy hűségi esküt kellene tenniök a fejedelmeknek. (Ugy van! a szélső baloldalon) De ha minister ur erre azt mondaná, hogy megfeledkezett a feleségekről — a mi nála lehetséges (Élénk derültség) — mondok egy másik, az ő felfogásába sokkal mélyebben benyúló szakaszt a törvényből, mely szerint az a tény, hogy valaki a törvény életbelépésekor öt év óta már itt lakott, ez elégséges arra, hogy az illető minden külön folyamodás és eskü nélkül megszerezze a magyar állampolgári jogot. A szakasz illető része igy szól: .,Magyar állampolgárnak tekintendők azok is, a kik a magyar korona országai területén a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakítás nélkül, habár több helyen laktak s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be vannak vezetve." Ez az az eset, mely törvénybe juttatta azt a veszedelmes Bluntschli féle elméletet, mely által lehetségessé válik, hogy egy ember egyszerre két államnak is legyen polgára. S ugyanakkor önök azt akarják, hogy Kossuth egy államnak se legyen polgára. Hogy miként lehetséges ez, erre nézve ezeket jegyzem meg. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki öt évig itt lakott, tőle semmiféle
