Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

882. országos ülés májas 28-án, szerdán. 1S90. 3 1 3 Ott van az igent, ministerelnök urnak t. szomszédja, a pénzügyminister ur, a ki ép most terjesztett elő egy törvényjavaslatot íizokra vonatkozóIng, kik helytelen vagy elkésetten jelentették be regale-igényeiket. Egyes emberekre vonatkozó törvény ez is, mert általános érvényű törvény után jótéteményeket akar gyakorolni. Talán helytelen, talán a törvényhozás ratiójával ellenkező javaslat ez? Nem! Annyira helyes, hogy azt meg fogjuk szavazni mi is. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) De hozok fel egy példát az igen tisztelt ministerelnök urnak törvényhozási történetünkből, ámbár hozhatnék fel százat is. (Ralijuk!) Hajdanában országgyűléseink birói hatalmat is gyakoroltak. Nagy kérdésekben, nagy adományok kérdésében a legfőbb birói ítélőszéket képezték országgyűléseink. Ily czímen és ily incidensből sok törvény van a mi törvénygyűjteményünkben egyes emberekre vonatkozólag. De én ilyeneket idézni nem akarok, hanem emlékeztetem a t. minister urat az 1681. évi LIII. törvényezikkre. Ez egy érdekes dolog és távolról, legalább egy vonalnyira, rokonságban ál a mai kérdéssel. Gróf Illésházy György a perduellio gyanúja miatt a katonai közegek által elfogatott és Pozsony várának királyi tömlöczében elzáratott. Gróf Illésházy György ellen azonban az ország karai és rendéi a bűnösséget egyáltalában nem látták igazoltnak; kérték tehát ő Felségét, a királyt, hogy ereszsze őt szabadom A király gróf Illésházyt szabadon is eresztette, azonban reversalist vett tőle, a mely gróf Illésházynak magán és politikai jogkörét jelentékenyen csorbította. Erre az ország karai és rendéi, mert a történteket nem tartották czélszerűeknek, meri a reversalis kivételében rossz praecedens casust láttak, meghozták az 1681 : LIII. törvényezikket, a mely hálás köszönettel veszi tudomásul, Iiogy kértükre gróf Illésházy György Pozsony várának börtönéből reversalis mellett kiszabadult, de hozzá teszik, hogy: „idem comes etc. libere inposterum Jurium patriorum usu in quibusvis suis causis, juxta diétámén Legum positurus", vagyis hogy azon gróf pedig a törvények értelmében jövőre minden dolgaiban a hazai jog szerint korlátlanul élhessen, íme ez egyes, kizárólag egyetlen egy ember miatt hozott törvény, mert azon egyetlenegy emberben meg volt sértve a közigazság. (Ugy van! szélső balfelől.) A törvényhozás jónak, czélszertínek, szükségesnek látta azt a törvényt alkotni azért, hogy azon reversalis, melyet a király ügyetlen tanácsadói kierőszakoltak, erejéből kiemeltessék és egy káros, veszedelmes „praecedens casus" az ország magánjogi és közjogi életében ne alkottassék. Gróf Illésházy György is lehetett abban az időben valaki és valami, de azt bizony nem tudjuk, sem a t. ministerelnök ur, sem én, sem senki más. hogy micsoda nagy dolgokat cselekedett ő 209 KÉPVH. NAPLÓ. 1S87 —92. XVIII KÖTET. évvel ezelőtt, de biztosak lehetünk benne, a tisztelt ministerelnök ur ugy, mint mi valamennyien, hogy 209 esztendő múlva igen jól fogják tudni, hogy Kossuth Lajos mit cselekedett a magyar nemzetért. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha őseink rossz körülmények között, mert az 163í-iki idők irtózatos gyászkorszakot képeznek hazánk történetében, (Igaz ! Ugy van ! balfélól) egyes emberekért, hogy a közigazságot megmentsék, tudtak hozni törvényt: akkor mi alkotmányunk szabad gyakorlatában és egy fenséges törvény, tisztelő és alkotmányunkhoz hű királynak a vezetése mellett oly emberért, a ki talán mégis csak több nekünk valamivel, mint gróf Illésházy György, csakugyan hozhatunk törvényt, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) de mi nem is egyes emberért akarjuk azt hozni. Azt mondja gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam s e tekintetben a t. ministerelnök ur is egyetértett vele, hogy a mi érveink nem győzték meg őt arról, hogy az 1879-iki törvény megváltoztatása ma szükséges. Megengedem, hanem ha már az érvek mérlegét akarja felállítani az igen t. képviselő ur: akkor megvárom én és megvárja mindenki a parlament oly nagy alakjától, mint ő, hogy akkor, a midőn hivatkozik a mi érveinkre, melyek gyöngék voltak az ő meggyőződésének megváltoztatására, ö is állítsa fel az ellenérveket, hogy nekünk is alkalmat adjon arra, hogy az egymással szemközt álló érvek tömege, természete, súlya és iránya közt megítélhessük, hogy melyik a fontosabb, melyik kevésbé az, melyik a súlyosabb, melyik kevésbé súlyosabb. De hol vannak a t. képviselő ur ellenkező bizonyítékai az 1879-iki törvény jósága, czélszerüsége és szükségessége mellett?Hogy 1879-ben mily érvekkel állott elő a t. cabinet, mely a törvényjavaslatot beterjesztette és minő érvek hangzottak fel ott és itt azok részé ről, kik azt ostromolták vagy védelmezték, ez ma már teljesen irányadó nem lehet, mert azok az elvek jövőbe való ugrást képeztek s akkor sok tekintetben elméletiek, sokban pedig képzeletiek voltak. Most 10 évi múlt áll e törvény mögött. Minden törvénynél az a kérdés, hajt-e hasznot az államnak vagy hárít-e el kárt az államtól ? Tiz év tapasztalatai állanak előttünk és én megvártam volna a t. képviselő úrtól, hogy bizonyítsa be nekünk 10 év tapasztalataiból, hogy mi hasznot hozott az 1879-iki törvény 31. §-a a magyar nemzetnek, vagy mi kárt hárított el? (Ugy van! a szélső baloldalon.) De a nélkül, hogy az ide vonatkozó érveket és bizonyítékokat és bizonyítási anyagot, akár a t. képviselő ur, akár a t. cabinet előterjesztette volna, az az állítás, hogy a mi érveink meg nem győzték őt, komolynak nem vehető. Mert egy érvünk nekünk legalább van s ez az, hogy nem akarjuk, hogy a hazának egy igen 40