Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

3Qg 882- országos Ölés május 28-án, szerdán. 1890. gyogásán is el tudunk éldegélni; nem várunk ugyan tőlök semmit, de tudva azt, hogy minden, a mi él, minden a mi van, lételét az 6 teremtő és alkotó melegöknek köszönheti: megtett áldásdós pályafutásuk emlékének örök hálával és elismeréssel áldozunk. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Eszméink és elveinknek egykor fényes ragyogású napja immár alkonyához közeleg. Ne akarják őt végső ragyogásában egy hamis oltáron szított tűznek pislogó fényével elhomályosítani, mert mig ez erőltetett működés, ez erőltetve szított tűz fénye amannak nem árt, a hamis oltár tüzének sem használ semmit. (Helyeslés és tetszés a szélső balon.) T. ház! Ez a mi Kossuth cultusunk, ez a mi hitvallásunk, ezt irtuk mi jelszó gyanánt zászlónkra s mi ezt a zászlót szűzen és mocsoktalanul akarjuk meghordozni, fentartani, alatta küzdeni, elveinket diadalra juttatni, jóllehet tudjuk azt, hogy a hosszú és egyenlőtlen harcz közben el is vérzünk mellette; de ha hitünk benne oly nagy, oly szilárd és tántoríthatlan, ám csodálhatják-e, hogy mi oly szivós kitartással teszszük szent kötelességünket elveink mellett, ám nevetségesnek fogják-e találni, hogy mi egy emberért készek vagyunk mindent megtenni, de mikor ez az egy ember Kossuth, (Éljenzés a szélső baloldalon) kiben mi Magyarország szabadsága és függetlenségének eszményképét, megtestesülését látjuk! (Ugy van! Ugy van ! lalfelől.) Egy emberért önök szerint törvényt nem lehet hozni, mondják nagy inconsequen tiával, ámde feledik azt, hogy a koronás fők, az uralkodók is szintén csak egyes személyek, egyes emberek és érettük nemcsak törvények, de egész alkotmányok is megváltoztattatnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogyha mi souverain hatalomról beszélünk, hát vájjon Kossuth Lajos nem volt-e a souverain hatalomnak minden attribútumával felruházott kormányzója Magyarországnak és őt nem ugyanazon jog illeti-e meg, mint a koronás főket? (Derültség jobbfelől.) Egy különbség van ugyan ő és a koronás uralkodók között,hogy tudniillik őt nem aphrasis, hanem a tényező factorok tették azzá, a mi volt, a mennyiben nem Isten kegyelme, hanem a nép akarata és bizalma folytán lőn teljhatalmú kormányzó. Ha pedig történeti példákra utalunk, t. ház, ott van első sorban Beőthy Ákos t. barátom által felhozott példája herczeg Metternichnek, itt van hazánkban az indigenák példája a rendjelek és rangok osztogatását illetőleg, a mely szintén egyes személyek érdekében történik. De hogy a valódi loyalitásnak egy ecclatans példáját citáljam a franczia történelemből, ott van a nagy Napóleon esete. (Halljuk!) Lajos Fülöp király, a ki neki engesztelhetetlen és halálos ellensége volt, ki őt bitorlónak, emberi szörnyetegnek nevezte és kész volt őt bármely pillanatban is vérpadra hiuczoltatni, az egykori valmy-i és jemappesi hős, mint chartresi herczeg, mint király törvényt alkotott Napóleon emlékére, a melyben nemcsak az ő érdemei örökittettek meg, melyet Lajos Fülöp első ministere Kémusat oly gyönyörűen indokolt, hanem hamvainak hazahozatala is elrendeltetett Szent Ilona szigetéről. És a midőn e szent ereklyéket a király fia, a joinvillei herczeg meghozta, a következő magasztos szavakkal adta át királyi atyjának: „Síre! J'ai l'honneur de vous présenter les restes morfcels de l'immortel Napóleon!" Szeretném tudni, melyik osztrák főherczei>' lesz az, a ki majd egykor Kossuth Lajos hamvait fogja hasonló szavak kíséretében a királynak praesentálni. (Tetszés a szélső baloldalon és felkiáltások : Még a magyar ministerek sem!) Csak elismerés, dicséret és hála illethet meg bennünket, a midőn mi kötelességünket oly következetesen ez irányban is teljesítjük, a miképen csak a visszavonás bélyegét süti magára és hordozza mindaz, a ki nem tudni mi okból, nem tudni mi czélból — szeretem hinni, hogy csak téves felfogásból — elveti magától elveit és konkolyt kész hinteni a tiszta buzakalászok közé. (Igaz! 11 gy van! a szélső balodalon ) Megvédelmezni kötelességünk minekünk elveinket, meg Kossuth Lajost és az ő érdekében a nemzeti becsületet. (Helyeslés a baloldalon.) És hogyha mi ezt szent kötelességlinknek ismerjük el, csoda-e, ha a megbotránkozás indulata zúdul fel bennünk azok hallatára, amik itt csak nemrég elhangzottak, azon nemtelen rágalmak és vádak ellenében, a melyeket Erdélynek egyik képviselője volt merész felhozni, annak az Erdélynek, a melyet Kossuth Lajos annyira dédelgetett, sőt az anyaország rovására sokszor előtérbe is tolt. No hát az ilyen rágalmakra nekem szavam nincs, legfeljebb, ha a latin meseíró szavait idézem, melyeket a haldokló oroszlánnak szájába adott, intézve ama bizonyos állatokhoz: „Fortes indigne túli mihi iusultare. Te naturae dedecus quod ferre cagor, — Ceríe bis videor móri. (Tetszés a szélső baloldalon.) Egy kijelentéssel azonban még tartozom az igen t. háznak. (Halljuk!) Élénk emlékükben lehetnek még a múlt év zivataros jelenetei, melyek itt a véderő zivatarai alkalmával elzúgtak. Magas hullámokat vertek fel akkor a kedélyek s önöket a hullámok csapásaitól csakis a szuronyok ezrei védhették meg. Óva intem és kérem önöket t. túloldal, hogyha már lelkiismeretük azt kívánja, hogy a nemzeti becsület védelmére ne legyen szavuk, ha azon egyetlen ember érdekében nem tudnak semmit, de semmit sem tenni, mert az még él és törvényeket csak holtakra lehet hozni, ám lássák; de a következetlenségnek vádjával kénytelenek vagyunk önöket illetni, mert hiszen önökre