Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

382. erssAgos ttlés május 28 án, szerdAn. 1890. gQg nézve Kossuth Lajos ugy is régen meghalt már. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tartózkodjanak a keserű szavak, különösen a méltatlan vádaktól. Mert ha a múlt évi zivatar veszély nélkül vonult is el fejük felett, azt az embert vádolni, őt rágalmazni, a kit 14 millió ember hord szivében, ne kíséreljék meg, mert oly áradatot zúdíthatnak maguk ellen, mely még e terembe is becsapva, önöket onnan mindenestül elsöpörheti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Derültség joblfelöl.) Szivem egész melegéve], lelkem egész hevével pártolom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly í T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kik engem barátaim közül közelebbről ismernek, azok jól tudják azt, hogy én az úgynevezett Kossuth-imádók közé nem tartozom; jól tudják azt, hogy én egykor annak a kiegyezésnek, melyet itt, mint a nemzet nagy művét emlegették, híve voltam és jól tudhatják azt is, hogy én azt a kiegyezést azon idők vívmányaként ma is becsesnek, csak a mai időkhöz már elégtelennek tartom a nemzetre nézve. Ha mégis szót emelek e kérdésben, teszem azt ugyan azért is, mert minden mellékgondolat nélkül magaménak tartom azt a törvényjavaslatot, melyet szintén aláirtam, de teszem főleg azért, mert azon vita folyamán, mely e törvényjavaslat körül keletkezett, a téves eszméknek és helytelen érveléseknek egész tömege látott itt napvilágot, (Ugy van! a szélső baloldalon.) hamis politikai elveket hangoztattak, sőt történelmünknek is egy nevezetes, egy dicsőséges, habár szomorú korszakát itt meg"bamisították. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Én magáról a törvényjavaslatról és ellen felhozott érvek sekélységéről akarok beszélni, de mielőtt magára a javaslatra áttérnék, néhány megjegyzést az itt mondottakra előzetesen tennem kell. Bármi kellemetlen legyen maga a dolog, én is kénytelen vagyok Dárdai Sándor képviselő ur nyilatkozatával foglalkozni; (Halljuk! Halljuk!) nem azért, mintha magára a nyilatkozatra valami súlyt fektetnék, (Derültség a szélső baloldalon) Y;'gy a nyilatkozóra, mint államféríiura fektetnék súlyt, (Derültség a szélső baloldalon) egyákre sem ; meg vagyok róla győződve, hogy ő maga sem fektet nagy súlyt egyikre sem. (Élénk derültség a a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Hanem tény az, hogy azon szavakat a magyar törvényhozás kebelében mondották, tény az, hogy magyar ember és magyar képviselő mondotta ; és ámbár a nemzeti történetírás azokat a szavakat kétségtelenül nem fogja észrevenni, (Derültség a szélső baloldalon) de vannak hazánk határain belül és kivül történetírók és publicisták, a kik azokat a szavakat észre fogják venni és mint egykor Lustkandl bizonyos Majláth János magyar historicus munkáját h isználta fel a 48-iki törvények jogérvényének kiforgatására, ugy megtörténhetik, meg is fog történni kétségtelenül, hogy államunk iránt ellenséges nemzetiségi nézetek egykor és talán minél előbb Dárdai Sándor szavait fogják a magyar nemzet ellen idézni. Thaly Kálmán: Már a bécd lapok megtették ! (Halljuk! Halljuk !) Eötvös Károly: Én hallottam Dárdai képviselő ur szavait, ő azokat később corrigálta, de én ugy jegyeztem meg magamnak, hogy ő ezeket mondotta: „Nagy-Enyednem a 48-iki eszméknek, hanem azok daczára- Kossuth későbbi tévedéseinek lett áldozata". És mikor helyre akarta igazítani szavait — mert ha helyreigazítani nem akarta volna, nem foglalkoznám velők — azt mondotta: „Nem közvetlen ténykedéssel vádolja Kossuthot, hanem azt értette, hogy az akkori kormány nem Játtá előre a nemzetiségi izgatás következéseit." T. ház! Dárdai képviselő ur szavait nemcsak vissza kell utasítanunk, hanem nem egyedül reá, de azon körökre való tekintettel, a melyekről megemlékeztem, tisztába kell hoznunk, hogy mi is volt hát az a nagyenyedi eset? (Halljuk! Halljuk!) Mert a képviselő ur a nagyenyedi kerület képviselője ugyan — most hallom ezt, előbb nem volt róla tudomásom — de kétlem, hogy tudná, vájjon mi volt az a nagy-enyedi eset. (Ugy van! a szélső balon.) Azt mondja ő, az akkori kormány nem látta előre a nemzetiségi izgatás következéseit. Máibeszéde alatt közbekiáltottam, hogy miféle kormányt értett e szavai alatt? Mert a 48-iki év folyamán Magyarországban két kormány vezette az ügyeket. Az egyik volt a Batthyány és Kossuthkormány, a mely a nemzet képviselőtestületével egyetértésben, híven a királyhoz, a trónhoz és alkotmányhoz, de hiven a nemzet érdekeihez is, a nemzet törvényes kormányát^ képezte. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) És volt egy másik kormány, melyet az akkori idők kamarillának neveztek, a mely hatalmába kerítette boldog emlékezetű uralkodónkat s annak szavával és aláírásával a nemzet, az alkotmány és állam épségének ellenére átkos műveleteket vitt véghez Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És mondhatnám, volt még egy harmadik kormány is, az úgynevezett katonai kormány, a melyet az ország egyik részében Jellachich, a másik részében Puchner vagy Urbán vezetett és a mely a magyar kormánytól függetlenül, de gyakran a kamarillától is függetlenül, a maga öklére és felelősségére üldözte mindazt, a mi ma-