Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-381
3Qí> 381. országos fllés május 23-án, pénteken. 1890. társammal abban, hogy mit értünk loyalitas alatt politikailag, törvényes értelemben. Értjük alatta azt, hogy a törvényeket őszintén megtartjuk, alkalmazva azt a fenforgó esetre, ugy mint azt egy szabad államban, egy alkotmányára mindig büszke és féltékeny államban, mely csupa szabad polgárokat számlál, alkalmazni kell, alkalmazzuk azt a 67-ilú kiegyezésre. A 67-iki kiegyezés egyszersmind kiegyezést és kibékülést képez a korona és a nemzet között, kiegyenlítését és a viszony szabályozását foglalja magában a monarchia másik államával. A loyalitást erre alkalmazva ugy magyarázom, hogy minden alkotmányos tényező, király és nemzet egyaránt akarja valóságos értelme szerint egészében és részleteiben őszintén megtartani a kiegyezést, hogy cselekményeit, magatartását és politikáját ebhez alkalmazza. Ez a loyalitas. (Ugy van! jobbfélől.) Már most loyalitas az, megkoronázni a királyt, megvárni tőle törvényeink megtartását: de elfogadni törvényhozási indokul, hogy valaki a királyt el nem ismeri és alkalmazkodni ehhez a felfogáshoz ?! Azt tartom, hogy sem a magyar állam megszilárdulása és jövője érdekében, sem az állam súlya érdekében kifelé nem szabad a legkisebb kételyt sem bent, sem fent, sem künn megengedni arra nézve, hogy a magyar nemzet ugy, mint azt királyáról tapasztalta, tudja, várja és hiszi, a maga részéről is ezt a kiegyezést a politikában, magatartásában loyaliter sértetlenül megtartja? (Élénk helyeslés. Ugy van! jobb/elől. Mozgás a szélső baloldalon.) Már pedig, ha egy törvényhozás elegendő motívumnak tartja azt, hogy egy törvényt módosítson, mert valaki a király iránti, különben minden állampolgár kötelességét képező engedelmességet és elismerést nem akarja megadni, azt ele gendő törvényhozási motívumul tartja: ugyan kérdem, mi hatása volna ennek lent, mi hatása lehetne fent, ha jobban nem ismernék ott a magyar nemzetet és mi hatása lenne annak künn, a hol a magyar állam súlyát és biztosságát azon szilárdság szerint ítélik meg, a milyen őszinte a dynastia és a nemzet közti kibékülés. (Hosszantartó élénk tetszés és helyeslés jobb felől.) Nem ami hibánk, t. képviselőtársaim, ha ilyen indokokból való törvényalkotás ilyen nagy elvi kérdéseket mozgat meg és ilyen nagy elvi legyőzhetlen akadályokat tornyosít fel. (Ugy van! jobbfelöl.) Es ne is mondják már most azok, a kik minduntalan czélzást tettek arra, hogy ha ez a kormány elegendő bátorsággal vagy elegendő kötelességérzettel bírt volna odalépni a fejedelem elé és ilynemű törvényjavaslat elfogadását neki ajánlani: az talán elfogadta volna, (ügy van! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Csatár Zsigmond: Sokkal jobb ember annál! (Elénk derültség a szélső báloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mert, t. ház, a mi e házban egyáltalában fenforog, abban nem a korona, hanem a kormány fényéről van szó. (Ugy van! jobbfelől.) Mi azt a tanácsot adtuk ő Felségének, hogy ilynemű törvényjavaslat utasittassék vissza. Csatár Zsigmond: Elég hiba volt! (Nagy derültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ezt a tanácsot adjuk kötelességünk és meggyőződésünk szerint a törvényhozásnak is és mindezt az okot, a mit itt felhozunk, előhoztuk a törvényhozás másik tényezőjénél felfelé is s a törvényhozás előtt tanácsunk helyességeért csak mi vagyunk felelősek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De ha csak mi vagyunk felelősek, lehet-e akkor olyan kormánytól, mely a kiegyezés sértetlen fentartásának alapján áll és olyan párttól, illetőleg pártoktól, melyek ezen alaptörvényünket rendelkezéseiben, szellemében fentartani akarják .. . Gróf Károlyi Gábor: Miért nem mennek hát össze ? (Hosszantartó nagy derültség,) Szilágyi Dezső igazságügyminister: . . . mondom, olyan kormánytól, mely a magyar nemzeti hagyományos politika egyik sarkkövének tartja, hogy azon aranykapcsot, mely a dynastiát és a nemzetet összeforrasztja az alkotmány hű megtartásában, kölcsönös bizalomban és ennek alapján való közreműködésben, mely nemcsak alkotmányunknak, nemcsak mindennek, a mi fentartó erő a magyar államban, hanem annak a megőrzésére is vállalkozott, hogy a nép érzületében rejlő törvénytiszteletet és koronás királyunk iránti engedelmesség, mert hiszen a koronás király iránti engedelmességet a magyar álla.m iránti engedelmesség egyszersmind,fentartani akarja,lehet-e azt várni, hogy ilyen motívumokból egy törvényhozási actus pártolását tanácsolja és magára vállalja? (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És ne is mondják, t. képviselőtársaim, azt, hogy ez hálátlanság Kossuth Lajos iránt. (Halljuk i Halljuk!) Hálátlanság az, ha valakinek érdemeit eltagadják, hálátlanság az, ha valakit jogosan megérdemlett, sőt őt erkölcsileg megillető elismerésben nem részesítik. Ügyetlenség és pedig nagy politikai hiba volna az, ha Kossuthot azon vélemény nyilvánításáért büntető üldözésnek akarnók alávetni, a mint azt Beőthy Ákos képviselőtársam a mi felfogásunkból eredőleg helyesnek jelezte. (Halljuk! Halljuk!) De, t. h nemzetnek hála elismerését a múlt szolgálataiért azon pontig vinni, hogy egy, bármily érdemekkel biró egyén kedvéért önnön alaprendjét, az államot megrendíteni engedje: (Zaj a szélső baloldalon) ez gyengeségnek jele, ez egy magasabb kötelességnek meg-