Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

3S1. országos Illés mAjus 23-án, pénteken. IS'.tO. 297 állampolgári helyzetének megtartását annak, a ki az 1867-iki kiegyezést — melyről képviselőtársam oly lelkesedéssel emlékezett meg s melyről azt modta, hogy most annak folytán oly consolidált viszonyok vannak, hogy mindenről bátran beszélhetünk — törvényesített jogtalanságnak mondja. (Zaj, mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársaim ott a túloldalon mindig őszinteséget emlegetnek és méltán, de ahhoz, hogy e házban őszintén beszélhessünk s nézeteinket és érveinket őszintén előadhassuk, türelem és kölcsönös tisztelet is kell (Élénkhelyeslés és tetszés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) és ne gondolják t. képviselőstáraim, hogy valaki az Ő meggyőződésüket egy hajszálnyival erősebbnek vagy jobbnak tartja, ha — mit különben soha rossz névennem veszek — temperamentumuk fellobbasában gátolni akarják azt, hogy innen is a teljes őszinte szó, melyre nekünk és önöknek joguk van, megmondassák. (Élénk helyeslés jobbfelől Zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Lukáts Gyula: Helyeslés vagy nem helyeslés? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Lukáts Gyula t. képviselő ur, ugy tudom, fel van irva vagy még felirathatja magát. Én igen kérem, mondja el mondani valóit beszédem után; nekem lesz alkalmam azokra felelni és azt meg is teszem. (Tetszés és derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Most azonban, t. ház, áttérek a második nagy és végzetes ellenmondásra, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) melyben t. képviselőtársam beszéde szenved. Egyrészről azt mondja: hogyha a törvényjavaslat nem fogadtatik el, akkor proscribálva van Kossuth Lajos, pedig a nemzet tartozik neki s abban a számlában, melyet érdemei és a között lehet vonni, a mit a nemzet érte tett, még őt mindig plus illeti. És mit kivan t. képviselőtársam? Mint beszédében kiemelte, kívánja azt, hogy a nemzetben szabadsága és alkotmánya s annak szilárdsága és rendíthetetlensége iránti bizalom növekedjék, hogy a koronás király iránti engedelmesség és hűség minden megtámadáson és kétségbevonáson felül álljon. S ő mégis törvényhozási actuSra hiyja fel a magyar országgyűlést, a mely actus, mint később rátérek, pusztán és egyedül azért válik szükségessé, egyedül s tisztán azzal indokolható, mert Kossuth azt a cselekvényt, melyet minden szabad államnak polgára, nyíltan, akadály nélkül végez, ha államához teljesen tartozni akar, Kossuth Lajos polgári meggyőződésével s egész múltjával összeegyeztethetetlennek tartja, mert ő egyenesen és határozottan megtagadja törvényességét országunk alaprendjének, egyenesen és határozottan megtagadja az elismerést a magyar királytól, egyenesen és határozottan megtagadja alávetettségét országunk alkotmányáKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XVHI. KÖTET. nak. (Ugy van! jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Egyrészt arra törekedni, hogy a törvények iránti engedelmesség, az azok rendíthetetlensége iránti bizalom gyarapodjék a nemzetben, másrészt eardinalis alapelvnek jelenteni ki az állam törvényes feje, a király iránti hűséget és engedelmességet, de ezek megtagadását elegendő oknak tartani arra, hogy a magyar törvényhozás azt elegendő alapul tekintse törvényhozási actusra: ez oly ellenmondás, melyet Beőthy Ákos t. képviselőtársam történelmi emlékekkel feldíszített és szépen előadott összes okoskodása sem képes elhárítani. (Igaz! ügy van ! Tetszés jobbfelől.) De, t. ház, erre és a többiekre még visszatérek s most engedjék meg, hogy ezen beszédre való további megjegyzés nélkül — mert hiszen a részletekre még visszatérek — felvegyem beszédem fonalát ott, hová e törvényjavaslat helyezte. (Halljuk! Halljuk!) Talán nem csalódom, t. ház, ha azt mondom, hogy azon eredeti alapról, melyre a visszhonosítás kérdése helyeztetett — mert ez a törvényjavaslat tömeges visszahonosítási tárgyaz . . . Polónyi Géza: Visszahonosítási (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: ...visszahonosítási — hogy egyetés'tésban legyek a képviselő úrral (Derültség a jobboldalon) — erről az alapról a t. túloldalnak a jelen javaslat mellett felszólalt szónokai jóformán eltértek. Igaz — és ezt meg kell mondanom — maga Helfy Ignácz t, képviselőtársam teljes mértékben pártolta Irányi Dániel t. képviselő ur indokolását és beszédét; de azután az uralkodó motívumot, azt, inelylyel ezen javaslatnak nemcsak sürgősségét, hanem nélkülözhetlenségét is bizonyította, nem ebben a motívumban, hanem abban keresi, melyet t. képviselőtársam ugy fejezett ki, hogy a visszahonosítási kérdésnek van Kossuth Lajos személyét érintő oldala. A mi már most az általános alapon álló indokolást illeti, én azt tartom, hogy azon czáfolatok után, melyek erről az oldalról jöttek, semmi kísérlet nem történt annak igazolására. Ki lön mutatva az, hogy a tömeges kivándorlások ügyében semminemű törvényhozási intézkedés szüksége nem forog fenn és még az a halvány kísérlet is, az az érv, hogy ezen fennálló 1879-iki törvényt már azért is módosítanunk kell, mert a magyar államnak érdekében áll oly honossági törvényt hozni, a mely nem gyéríti, hanem szaporítja a magyar állam népességét, még az is, t. uraim, csak látszólagos értékkel bir, minthogy a jelenleg érvényben levő honossági törvény erre a legszabadabb utat és módot nyitja. Azt hinni, t. ház, hogy azok az állampolgárok, kik kiköltöztek hazájukbóL, kik tiz éven túl szakadatlanul külföldön tartózkodnak, kik összes polgári életükkel, anyagi és szel38