Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

296 381- országos fllés május 28-án, pénteken. 1890. hogy Kossuth Lajoson nagy sérelem történt, mert ő ugy, mint az egész nemzet, a 48-ki eseményeknek áldozata és hogyha akkor nem a nemzet mellett, hanem a nemzet ellen foglalt volna állást, ez az egész kérdés bizonyára fel nem merült volna, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, hogy minden erre a forrásra vezethető vissza s minthogy Kossuth Lajos ezért szén ve dett, nekünk nem lehet feladatunk őt még jobban sújtani. (Zajos helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon) Ez ellen két szempont hozható fel. Az egyik a korona iránti loyalitás- és ezt abban az alakban értem, hogyha esetleg a törvényjavaslat elfogadtatnék, az a koronához szentesítés végett fel nem terjeszthető. Én constatálni kívánom Magyarországnak koronás királyáról, hogy a magyar nemzet iránta alattvalói hőséggel és engedelmességgel viseltetik. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon.) De nemcsak ez adja meg hatalmát, hanem megadja az az elismerés is, hogy a legalkotmányosabb fejedelem és minden férfias erényeknek mintaképe. (Ugy van! a szélső baloldalon). A magyar nemzet büszke királyára, mert elmondhatja róla nemcsak azt, hogy első férfia az országnak, hanem azt is, hogy első férfias charaetere, (Lelkes éljenzés) &z állam első férfias charaetere. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) S épen ezért, t. ház, ellene illoyalitási intentio bizonyára fel nem tételezhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nincsen magában a tényben sem, még ha Kossuth Lajos neve expressis verbisbenne volna. (Ügy van! Ugy van! a szélcő baloldalon.) Mert mi nem feledhetjük el azt, hogy ő Felségének első és legmagasztosabb ténye volt az, hogy a koronázási ajándékot azoknak adta, a kik 1848—-49-hen harczoltak. (Ugy van! Ugy von! É'jenzés a szélső baloldalon.) És ha a dolog természeténél fogva ily kérdésben a korona nem foglalja és nem foglalhatja el azt az álláspontot, a melyet nemzeti álláspontnak lehet nevezni, no hát én akkor is megengedhetőnek tartom a korona nagylelkűségére, nemes szive sugallatára apellálni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) A másik indok, t. ház, a mi ez ellen felhozatik, hogy ez által conflietus jönne létre az állami rend tényezői közt. Bátor voltam kimutatni, hogy ha a kérdést helyesei) állítjuk fel, akkor conflietus létre nem jöhet. De ha úgy volna is, van még egy considerntio, melyet a t. háznak figyelmébe ajánlok. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) És ez az, t. ház, hogy vannak a nemzetek életében bizonyos végzetes helyzetek, melyeket a legitimitás con sequentiáinak, vagyis a törvényes consequentiáknak szíík kaptájára mérni nem lehet,ahol szükség van a politikai exigentiák éltető eszméjére. Ilyen helyzet volt az, a mely az 1848-iki események folytán lélrejött korona és nemzet között. Azok az események a korona és nemzet közt végzetes szakadást idéztek elő és ezen szakadást meg kellett szüntetni, de ezt nem lehet úgy megszüntetni, hogy talán a törvényesség elvével áthidaltassék, hanem igenis úgy, hogy az egész törvényt a kölcsönös méltányosság, békülékenység, engesztelődés termékeny talajával betemessük. (Élénk tetszés a szélső báloldalon.) Ezt az országot a 60-as években egy ellenállhatlan akarat és impulsus szállta meg, hogy a koronával kibéküljön. És hogy ezt megtehesse, nem ragaszkodott a törvények alakiságának merev consequentiájához, mert ha ezt tette volna, akkor a kiegyezés nem jöhetett volna létre. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Én akarom, hogy ez a kiegyezés, ez a kibékülés teljes legyen és hogy ez lehető legyen, be kell hegeszteni a fájó sebeket s ki kell törülni a sötét emlékeket. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) És én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha Kossuth Lajos kiközösittetik, az a nemzet érzelmein fájó sebet fogna ütni s ez egy borús emlék lesz, (Ugy van! Ugy tan! a szélső baloldalon) ezen helyzetnek és ezen helyzet nehézségeinek homályából azt hiszem kivezetne az a praecedens, a melyre hivatkoztam s a melyet a politikai exigentiák neve alatt foglaltam össze. De igenis kivezethet, mondhatnám, sarkcsillag gyanánt a magyar népnek egészséges józan esze és érzelme. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a mint ezen magyar népnek józan esze és ép érzelme nem lát incompatibilitást abban, (Helyeslés a széhő baloldalon) hogy Kossuth neve iránt kegyelettel viseltessék és a törvényes rendet tisztelje, ép úgy, azt hiszem, t. ház, mi nem követünk el incompatibilitást, hogyha a szőnyegen lévő törvényjavaslatot elfogadjuk. Ennyit akartam mondani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök: Szilágyi Dezső igazságügyminister ur kivan szólani. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur abba a helyzetbe s mondhatom, szerencsés helyzetbe hozott, hogy beszédjéből rámutathatok arra a két cardinalis tévedésre, mely felfogásom szerint e törvényjavaslat tárgyalásánál felmerült. Az egyik az, hogy t. képviselőtársam azt mondja, hogy ha ezt a törvényjavaslatot el nem fogadjuk, az nem egyéb, mint Kossuth Lajos proseriptiója. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A másik pedig az, hogy t. képviselőtársam azt állítja, hogy az 1867-ben létrejött és általa lelkesedéssel dicsőített kiegyezésnek teljesnek kell lenni s kell, hogy az minden tekintetben megszilárduljon a nemzet tiszteletében és érzelmeiben és ugyanekkor t. képvisőtársam azt mondja, hogy a magyar országgyűlés törvényhozási motívumul fogadja el azt, hogy lehetővé kell tenni magyar