Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-381
294 381. országos ülés május 2S-án s pénteken. 1S9Ö hanem ő önmagát közösítette ki, a feltételeknek nem téve eleget. Ezt, t. képviselőház, én nem fogadom el; hanem mindannak daczára, hogy ez ugy van, én mégis azt tartom, hogy Kossuth Lajos érdekében kivételt lehet tenni. Felhozták, t. képviselőház, azt, hogy kivételes intézkedéseket nem lehet tenni, de hiszen constutálható, hogy a magyar törvénykönyvben számtalan ilyen példa van, (Ugy van! a szélső halfelöl) a mennyilen az indigenatus mindig ily módon szereztetett meg. (Ugy van ! a szélső balfelöl.) Egyebek közt van egy ilyen törvény 1827-ből, a mely Metternich herczeget teszi indigenává az ő rendkívüli fényes tehetségeiért és Magyarország iránt szerzett nagy érdemeiért. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A Haynau fiai is folyamodtak 1861-ben. (Zaj. Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: De folyamodott! Beőthy Ákos: Ismétlem, t. képviselőház, kivételes intézkedésről van szó, de Kossuth Lajos megérdemelte azt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én őt a magyar nemzet egyik legnagyobb jóitevőjének tekintem, (Igaz! a szélső baloldalon) a ki iránt az ország erkölcsi obiigóban van. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És hogy ez az országgyűlésen igy kimondassák, nem az én nézetein. Ezt teljesítette Deák Ferencz ; teljesítette pedig akkor, a mikor itt a 67-iki törvényt magyarázta, a mikor neki bizonyosan érdekében állott müvének sikerét nem koczkáztatni. Akkor Deák Ferencz emigyen szólt: (Halijait! Halljuk!) „Magyarország közjogának történetében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, a mely 1847 — í 848-ban tétetett, mert e nélkül a kornak igényei és a fejlődő eszmék hatalma rég elsöpörték volna alkotmányunkat. Ha akkor az országgyűlés, ragaszkodva ősi aristocraticus intézményeinkhez, szabaddá nem teszi a népet és földet; ha nem osztozik a néppel jogokban és terhekben ; ha szélesebb alapra nem fekteti az alkotmányt; a reánk következett éveknek nehéz súlyát nem bírtuk volna elviselni és összeroskadtunk volna a szenvedések alatt, a nélkül, hogy a művelt világ részvéte kisérte volna végpusztulásunkat. Ezen átalakxüást össze fogja kötni a történet azon férfiúnak nevével, a ki azt 1848-ban megindította és ernyedetlen erélylyel keresztülvitte. Daczára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, müvének ezen része élni fog mindörökké ; ahhoz a nemzet hálája és emléke lesz fűzve." (Hosszas élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon) Thaly Kálmán: Ezt hallgassa Dárdai. Beőthy Ákos : És én, t. képviselőház, azt tartom, hogy ha ezt az egész kérdést, mondhatnám, üzleti szempontból tekintem, (Derültség) oly módon, mint a hogy a kereskedők szokták a mérleget csinálni, hogy egyik részre írják a követelést, a másik részre a tartozást, hogy ha az egyik rovatba irjuk Kossuth Lajos erényeit — és hogy Dárdai képviselő ur kifejezéseit használjam — a másikba az ő végzetes tévedéseit; akkor még mindig Kossuth Lajos javára egy nagy plus marad és ezt a nemzetnek" meg kell hálálni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Jól tudom én, t. ház, hogy ezzel rátekintettem az éremnek másik lapjára is, mert hiszen Kossuthról nem csak mint a 48-iki törvények megalkotójáról van szó, hanem van szó a nemzeti ellentállás vezéréről, a függetlenségi nyilatkozat értelmi szerzőjéről. S vannak sokan, t. ház és igen jóravaló emberek, a kik Kossuth iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetnek és azt mondják, hogy nem lehet semminemű manifestatiót tenni, mert hogy ha manifestatio történik, az ugy vétetik, mint magának a detronisatiónak manifestatiója, ez pedig ellene van a kiegyezésnek és a kibékülésnek a királylyal. Én, t. ház, nem akarok ezen kérdés elől sem kitérni, még pedig azért, mert először ebben a kérdésben nem lehet az embernek szavazni és véleményt alkotni, ha ene nézve tisztában nincs ; (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) nem pedig azért sem, mert nekünk kötelességünk az ország gondolkozás módját vezetni és azon kérdésekre, melyek az országot foglalkoztatják, nekünk kell megadni a választ; nem pedig azért sem, mert én azt tartom, hogy minden körülmények között őszintéknek kell lennünk a nemzeltel és koronával szemben. (Zajos helyeslés a szélső halon.) Hozzáteszem még azt is, hogy ezen kérdést lehet tárgyilagosan tárgyalni; lehet ezt tárgyalni ugy, hogy fájdalmas húrokat nem érintünk és épen ez a körülmény, hogy ezt a kérdést ugy beszélhetjük meg, bizonyítja, hogy viszonyaink milyen szerencsésen consolidálódtak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én constatálni kivánom, hogy az iránt a függetlenségi nyilatkozat iránt cultussal még abban az időben sem viseltettem; azután pedig létrejött a kiegyezés, a koronázás, a fejedelem és nemzet loyalisan ráállottak arra az álláspontra. És ezzel szemben, azt hiszem, nincs senki az országban, a ki a detronisatio politikáját kívánná érvényesíteni. Nincs tehát ennek semmi politikai jelentősége vagy ha van ennek politikai jelentősége, mindenki által repudiáltatik. Marad tehát tisztán az egésznek történeti appretiatioja. Ezt sem lehet önmagában és isoláltan bírálat tárgyává tenni; nem pedig azért, mert fájdalom, már akkor sem a korona, sem a nemzet nem álltak törvényes alapon, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) egyik sem hivatkozott a törvénynek, hanem mindkettő a fegyvernek erejére. (Ugy van! Ugy van! a széhő baloldalon.)
