Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

270 3ftí). urszftjros Ule> május 22-én, csütörtökön. ÍS'JO. lehet válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A kérdés, kibontva abból a lepelből, a melyben előttünk áll, az: kell-e a honossági törvényt módosítani egy, Kossuth Lajoson, állítólag elkövetett sérelem orvoslása végett ? E kérdésnek első része az, hogy követtetett-e el sérelem Kossuth Lajossal szemben? Erre az, a ki utóvégre — saját személyéről lévén szó — Iegcompetensebb biró, tudniillik Kossuth Lajos, azt mondja, hogy igenis, a honossági törvény oly feltételekhez köti $ távollevők honosságának fentartását, a melyeket ő sérelmeseknek tart magára nézve azért, mert honosságát csak akkor tarthatja meg, ha osztrák-magyar consula tustól tartózkodási engedélyt kér vagy valamely consulatusi község anyakönyvébe magát beíratja. T. ház! Ugyanezt ThalyKálmán t. képviselő ur tegnap itt a házban ismételte. Azt, ha Kossuth Lajos nem kellőleg ismeri a távolléte óta hozott törvényeket, neki nem imputálom ; de azt hiszem, a ki a magyar képviselőházban egy törvényről beszél, attól méltán meg lehet várni azt, hogy legalább azt az egy szakaszát a törvénynek, a melyet idéz, ismerje. (Ugy van! a jobbdalon.) A t. képviselő ur megemlékezett arról a két módról a távollét megszakítására nézve, a melyet Kossuth Lajos sérelmesnek tart magára nézve. De nem emlékezett meg arról — pedig neki kötelessége ezt tudnia, mint magyar képviselőnek — hogy van egy harmadik mód is és Kossuth sohasem mondta, hogy ez reá nézve sérelmes volna. Helfy Ignácz: Nem tartozik sehova! Tisza István: A 31. §. tudniillik azt mondja — esak ez egy pontját olvasom fel — hogy (olvassa) : „A távollét folytonossága megszakittaíik, ha az eltávozott magyar állampolgárságának fentartását a fentebb nevezett illetékes hatóságnál bejelenti." Ugyanezen szakaszban föntebb megneveztetik az „illetékes hatóság", tudniillik az van mondva, hogy ha valaki eltávozott, a nélkül, hogy a 9. §-ban érintett illetékes hatóságnak bejelentette volna; a 9. §. pedig azt mondja : azon törvényhatóságnak első tisztviselője, melynek területén az illető lakik. Tehát a lánczszem ezek között a 31. §-nak azon másodszor felolvasott passusával, hogy „eltávozott a nélkül, hogy az illetékes hatóságnak, melynek területén lakik, jelentette volna", (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Hallj tik! Halljuk.') Kossuth Lajos eltávozott a nélkül, hogy távozását az illetékes hatóságnak, melynek területén lakott, bejelentette volna. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon. JJgy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezen nincs mit nevetni, t. képviselő urak; természetes, hogy az akkori viszonyok közt nem jelenthette be; de ezáltal összehasonlítva a 31. és 9. §-okat, meg van állapítva azon hatóságnak illetékessége, melynél az akkor kényszerűleg elmulasztott bejelentést utólag a 10 esztendő megszakítása végett meg kell tennie. (Helyesléi jobbfelől.) Méltóztassék gondosan megnézni a törvényt, ezt minden bíróság ugy fogja felfogni. (Helyeslés jobbfelől) De, t. ház, hogy nincs oly feltételhez kötve a távollét megszakítása és ezáltal a honosság fentartása, mely föltétel Kossuthra vagy bárkire nézve sérelmes lehetne, annak bizonyságául hivatkozom ismét a t. képviselő uraktól beadott törvényjavaslat indokolására. Ez az indokolás egyszerűen és általánosan azt mondja, hogy a törvény nem szab nehezen teljesíthető teltételeket azokra,a kik honosságukat fenn kívánják tartani. Ha van azon egyének közt, kiknek honossága fentartásáról van szó, olyan, kire a törvény nemcsak nehezen teljesíthető, de a mint állítják, teljesíthetetlen feltételeket szab, miért nem mondják meg; (Tetszés jobbfelől) ha pedig nincs, miért állanak elénk olyan kijelentéssel, hogy ez a törvény sérelmes Kossuthra nézve. (Helyeslés jobbfelöl.) Föltéve azonban, t. ház, hogy ez a másik mód nem volna meg; föltéve, hogy Kossuthnak valóban egy közös hatóságnál kellene jelentkeznie, mit kívánna tőle a magyar nemzet, ha ehhez a feltételhez kötné is az ő honossága fentartását? Kívánna egyszerűen azt, hogy a nemzeti akaratnak szabad, törvényes elhatározása által hozott törvényt, melyet tarthat helyesnek vagy helytelennek, magára nézve is respectálja. (Helyeslés jobbfelől.) A meggyőződés ereje és kötelessége nem abban rejlik, hogy egy törvénynyel szemben, hogy ugy mondjam rebellis álláspontra helyezkedjünk, (Mozgás a szélső baloldalon) hanem hogy meggyőződésünket változatlanul fentartsuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De azt hiszem, minden honpolgárra nézve első kötelesség, a törvények és a nemzeti akarat nyilvánítása előtt való meghajlás. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) És ha kötelező ez mindenkire nézve, első sorban kötelező egy oly nagy liberális államférfiúra nézve, a ki életének legszebb éveit a nemzeti akarat érvényesítésének küzdelmeiben töltötte el. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Épen ezért, t. ház, én nem ismerhetem el semmi körülmények között azt, hogy 1879-ben hozott honossági törvény által Kossuthon sérelem ejtetett volna, hogy ott a honosság megtartása Kossuthra nézve oly feltételekhez köttetett volna, a melyeknek ő, ha csak önérzetével ellentétbe jönni nem akar, magát alá nem vetheti. (Helyeslés jobbfelől.) Es mert így áll a dolog és mert így állanak a tények, méltóztassék megengedni, de mindezt a sok különböző kifejezést, a melylyel a t. képviselő urak ezen ügyben a mi eljárásunkat illetik,