Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

380. országos ülés május 22 én, csütörtökön. 1800. 271 mindazt, a mit Kossuth proscribálásáról, kitaszításáról, üldözéséről, a nemzeti becsület ez által való megsértéséről mondanak, oly phrasisoknak tartom, (Igás! Ugy van! jobbfelől) a melyek által a dolgok lényegét, a tényállást nem ismerő embereket félrevezetni lehet, de a melyek a tényekkel egyenesen ellenkeznek. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baltidalon.) Mad irász Imre^ t. képviselőtársain igen érzékenyen kért bennünket, hogy ne Lantsa, ne sértse Kossuthot senki; nem is bántja, t. képviselőház, nem is sérti Kossuthot senki. (Ugy van! jobbfelől.) Thaly Kálmán: Hát Dárdai tegnap ? Tisza István: Kossuth nagy egyénisége ninesen most napirenden, az ő egyénisége nem tartozik ide. (Zaj a szélső baloldalon.) Meszlényi Lajos: Az igaz! Nem tartozik oda, hanem ide! (Deiültség a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Azért akarják kidobni! (Mozgás jobbfelől. Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék mindig közbekiáltani; szokatlan jelenség az a magyar parlamentben! (Helyeslés jobbfelől. felkiáltások a szélső baloldalon; A véderővita óta már nem szokatlan! Zaj. Halljuk!) Tisza István: Nem a képviselőház, az itteni pártküzdelmek tere az a hdy és hozzáteszem: nem a mai kor az az idő, a melyben az objectiv és minden elfogultságon felül álló történelmi ítélet meg lesz hozható. (Élénk helyeslés jobbfelől) De akárhogy döntsön a történelem verdictje, egy dologról tökéletesen meg vagyok győződve: arról, hogy Kossuth neve és alakja a múltban a nemzeti történelem egyik legfényesebb részével van elválaszthat' anul összeforrva és hogy azon korszakban Kossuth Lajos a nemzet iránt elévül hetién érdemeket is szerzett. Ezt nem vonja kétségbe senki, ezt elismeri mindenki. De ezzel szemben utalnom kell egy más tényre; ez a tény az, hogy mióta a magyar nemzet ma is alkotmányosan uralkodó törvényes fejedelmével kiegyezett, azóta Kossuth Lajos álláspontja és az egész nemzet álláspontja között a követendő politikára nézve ki egyenlítheti en ellentét merült fel. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Áll ez, t. képviselőház, nemcsak azokra, a kik az 1867-iki kiegyezést magukra nézve elfogadják és helyesnek tartják, de áll a t. túloldalra nézve is, a mely a legszorosabb értelemben vett personal unió alapján áll. Hiszen fölösleges nyilt ajtót betörnöm; Helfy Ignácz t. képviselőtársam tegnap fejtette ki, hogy Kossuth politikai meggyőződésének alapját képezi azon tétel, hogy egy fejedelem két államnak jó uralkodója nem lehet. Ebből önként szigorú logicai consequentiával foly a detronisatio, (Igaz! ügy van! jobbfelől) detronisatio vagy Magyarországon, vagy a monarchia másik államában. így állván a dolgok, t. ház, azt hiszem, hogy Kossuth iránti kegyelet, de a loyalitas is, melylyel királyunk iránt tartozunk, egyformán azt követeli, hogy egyfelől őrizzük s tartsuk meg az elismerést Kossuth Lajos érdemeiért a múltban, de minden kételyt kizárólag teljes őszinteséggel tartsuk imgunkat távol mai politikai irányától s szakítsuuk meg vele minden politikai kapcsolatot. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) A függetlenségi pártnak eljárása, mely a Kossuth Lajossal való kapcsolat gondos ápolását is foglalja magában, meggyőződésem szerint, ép ugy ellenkezik a Kossuth Lajos iránti kegyelettel, mint a, hogy ellenkezik a loyalitással. (Ellenmondás a szélső balfelöl,) A mi, t. ház, a kegyeletet illeti, én nem hiszem, hogy megegyeznék a Kossuth Lajos iránti kegyelettel az, hogy nagy nevét még a legszenvedélyesebb pártharezokba is belevonszolják és saját maguk pártczéljainak elérésére az ő alakját lépcsőzetül akarják felhasználni; (Élénk tetszés jobbfelöl) vagy talán a Kossmh iránti kegyeletnek felel-e meg a tisztelt függetlenségi párt — egy a párt által soha nem desavuált — megbízottjának azon eljárása, hogy nem átallotta az igazság rovására is felhasználni Kossuth nevét a pártélet s pártküzdelmek legcsunyább jelenségeinek igazolására? (Zaj s nyugtalanság szélső balfelöl. Felkiáltások: Ki az?) Gróf Károlyi Gábor: Atyja is couspirált! Tisza István: Egész életemben büszke leszek arra, hogy conspirált akkor, a mikor a fejével játszott. (Tetszés jobbfelöl. Zaj szélső balfelöl.) Némely emberek, t. ház, akkor nagy magyarok és nagy hazafiak, a mikor börtön és akasztófa várja őket; mások meg akkor, mikor ezzel olcsó népszerűséget aratlnvtnak. (Tetszés jobbfelől. Zaj szélső balfelöl.) De nézzük, t. ház, a loyalitas kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. házat hoszszas cit itumokkal untatni, bár a legkülönbözőbb kijelentéseknek egész gyűjteményével szolgálhatnék. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezen kijelentések a függetlenségi párt vezérei részéről törtéutek s többé kevésbé nyíltan vagy elburkoltan a Kossuthtal való politikai solidaritast involválják. Hogy csak egyről emlékezzem meg. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) A véderővita .... (Nagy zaj s derültség szélső balfelöl.) Annyiszor hallottuk már a „véderő-vita" szót önök által említeni, hogy önkéntelenül rá megy az -mber nyelve. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy tehát csak egyről emlékezzem meg, (Halljuk! Halljuk!) a honossági törvényjavaslat felett 1879-ben lefolyt vita alkalmával, Grulner Gyula t. képviselő ur, ki még akkor kevésbé állott a függetlenségi párttal fegyverbarátságban, erősen megtámadta — s szerintem nagyon helye-