Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

880. országos ülés május 22-én, csütörtökön. 1890. 269 nik; hanem történik egy ephemer törekvés kielégítésére, tudniillik a kormányon maradás és bizonyos állapotok fentartása érdekében. (Ellenmondás és mozgás jobbfelől.) Ezzel tehát, t. ministerelnök ur, tudniillik, hogy t. ministerelnök ur csak kérdésekre felelhet, azt hiszem, tisztában vagyunk. A másik dolog, a mit még érintenem kell, az, hogy a háznak legújabb, legszabadelvííbb historicusa (Zajos derültség baljélöl) azt a megjegyzést tette, hogy gróf Károlyi István, a nagykárolyi kerület képviselője egy holt ember szivébe döfte a kést. (Közbeszólás a szélső baloldalon: A dárdát!) Én, t. ház, nem szeretem s nem is szerethetem azt, hogy Magyarország volt ministerelnöke fontos, nyomós alkalmak ötletéből ebben a házban feltámasztassák, még pedig egész őszintén mondva azért, mert még elhihetné a világ, hogy ez a halott tulaj donképen egy halott oroszlán és akkor a felidézett halott oroszlánnal szemben roppantul fatális helyzetbe kerülhetne az illető felidéző, mert van egy mese, mely szerint az ilyen holt oroszlánt fel riasztók nagyon meg szokták járni. (Igaz! ügy van! szélső baloldalon.) Jó —borítsunk rá szemfödelet s vegyük fel a küzdelmet a jobb jövő érdekében. Mert hiszen már e törvényjavaslat tárgyalása alkalmából is uj históriai tanok keletkeznek s a mint a ministerelnök ur enuntiatiojábói láttuk, oly dogmák állíttatnak fel, a melyek útját állják a nemzet fejlődésének s ez bizonyítja, hogy azon 15 évi vétkezés csakugyan nagy mértékben megingatta a morális érzületet, a kritikai gondolkozástól elszoktatta az ifjabb nemzedéket, elszoktatt.i attól, hogy még mint törvényhozó is igyekeznék bepillantani a nemzet történetébe. Meg fogja látni azon cynismus, mely megingatta e vita ötletéből a döntő indokokat, hogy mi, kik ezen a párton ülünk és ülni fogunk, éber őrei vagyunk a nemzet örökös és igazi jogainak, a teljes és tökéletes függetlenségéhez való jogainak, önökkel szemben, mindenkivel szemben, akár tetszik, akár nem. Mert nekünk hivatásunk ez. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És ébren fogunk őrködni e fölött már csak azért is, mert meg van ingatva a morál ezen jelenlegi kormányban, amely a törvényjavaslatot cynismusával ellenzi, világos jeléül annak, hogy a politikai morál helyreállítására nem törekszik s igy okozója azon helyzetnek, melyből más nem fejlődhetik, mint a mi mindjárt utánam fog következni: ephemer feltámadása a kérésznek : a Tisza-virágnak. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor: Tisza István! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csakugyan féltámadt a Tisza virág! Derültség.) Tisza István: T. ház! Azokra, a miket az előttem szólt t. képviselő ur a tárgygyal összefüggésben mondott, lesz szerencsém beszédem folyamán egy pár észrevételt tenni; a mi a tárgygyal szoros összefüggésben nincs, arra kiterjeszkedni nem szándékozom. Egyetlen megjegyzést azonban nem hallgathatok el. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, ne higyjük mi azt, hogy ő és társai a képviselőséget az ebből kifolyólag élvezett társadalmi előnyök miatt óhajtják megszerezni. Ezt senki sem mondotta. És én erre csak azzal a franczia közmondással válaszolok, hogy: „Qui s'excuse sans qu'on l'accuse, s' accuse". (Helyeslésjobbfelől. Nyugtalansága szélső balon.) Gr. Károlyi Gábor: Jobban tudhatna fr.incziául! (Zaj és derültség a szélső balon. Halljuk ! Halljuk!) Tisza István: Ha talán vannak ott olyan t. képviselő urak, a kik meg nem értették, gróf Károlyi Gábor lesz szíves lefordítani. (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Azt mondta gróf Károlyi Gábor, hogy nem jól mondta francziául Tisza István! Elnök: Ne méltóztassék mindig ilyen apróságokkal vesződni. (Derültség.) Tisza lstváni T. ház! Áttérve a kérdés érdemére, kijelentem, hogy a szegény ügyefogyott tót kivándorlóknak békét szándékozom hagyni és arra az álláspontra helyezkedem, a melyre Helfy t. képviselő ur helyezkedett, a ki őszintén kimondta, hogy a kérdés érdeme, nem azoknak a sorsa, de Kossuth honosságának a kérdése. (Felkiáltások a szélső balon: Is!) Ebben Helfy képviselő urnak tökéletesen igazat adok és érdeméül rovom fel, hogy ezt ilyen férfiasan kimondta. De engedjen meg nekem t. képviselőtársam, valósággal comicus hatást gyakorolt reám, mikor őszinteség hiányával a ministerelnök urat vádolta. Nézzük, hogy állnak a tények. A t. képviselő urak az ősz folyamán itt a házban és a házon kívül nagy actiót indítottak meg Kossuth honossága érdekében. A nemzeti becsület kérdéseként állították oda — szerintem — alaptalanul. Ezen kérdést mint fegyvert kézben tartották az egész télen keresztül és most egyszerre, midőn arra kerül a sor, hogy az általuk beadott törvényjavaslattal a kérdést megoldásra juttassák, a szegény ügye fogyott tót kivándorlókra hivatkoznak és azok háta megett akarják Kossuth Lajost becsempészni. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás, zaj és mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselő uraknak módjukban és jogukban áll azt az utat választani czéljaik elérésére, a melyet helyesnek tartanak; de ha az ilyen út választása után önök adnak leczkét az őszinteségből, erre egy mosolynál egyébbel igazán nem