Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
379. orseáges Wés májns 21-én, szerdán. 1880. 553 De, t. képviselőház, úgy a deczember 9-iki, mint később az április 4-iki levelében, Kossuth Lajos azt mondja, hogy Magyarországon a képviseleti rendszer óriási humbug.. .(Igás! TJgy van! a szélsőbalon. Nagy zaj jőbbfelől.) Polónyi Géza: Nagyon igaz! (Zaj. Sálijuk! Halljuk!) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: és hazánk jelenlegi viszonyait törvényesített jogtalanságnak nevezi. (TJgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jőbbfelől.) Ez, t ház, igen határozott és világos kijelentés és én csak azt csodálom, hogy az, a ki egész közjogi helyzetünket és lételünket törvénytelennek s jogtalannak t ;rtj ki nem ismeri el azon uralkodót, a ki Magyarország törvényes királya, miképen kívánja és kívánhatja ezen törvényhozástól és ezen fejedelemtől azt.. . Polónyi Géza : O nem kívánja! (Nagy zaj jőbbfelől) Lukáts Gyula: Mert magyarnak született! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök? ... hogy ő érte különleges intézkedést tegyen a törvényhozás? (Élénk helyeslés jőbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, azt is mondja Kossuth Lajos ezen levelében, hogy „az 1867-iki kiegyezést egy múlékony nemzedék jogfeledő gyengeségi kifolyásának tekinti." (Nagy mozgás.) Engedelmet kérek, ezen kijelentéssel Kossuth Lajos — nézetem szerint — ellentétbe helyezte magát a nemzetnek nyolcz választás alatt kinyilatkoztatott akaratával, mely ezt a helyzetet elismerte. (Élénk helyeslés jőbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Az 1867-iki kiegyezés eredményeit és annak folytán az ország fejlődését nemzeti, közgazdasági, anyagi és szellemi téren eltagadni nem lehet, még akkor sem, hogyha ezt oly történelmi múltú férfiúmondja is, minő Kossuth Lajos. (Elénk helyeslés jobbról, zaj és mozgás a szélsőbalon.) Bátran merem állítani, hogy a ki Magyarország azon fejlődését, mely az 1867-iki kiegyezésnek következménye, megakarja akadályozni és a ki ismét elő akarja idézni azon közjogi viszályokat és harezokat, melyek az ország fejlődését századokon át megakadályozták... (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon) az, méltóztassanak megengedni, épen nem cselekszik a nemzet érdekében. (Zajos helyeslés jobbról.) Mivel pedig, t. ház a kérdésre nézve általánosságban már tegnap elmondtam nézetemet; annak speciális részére pedig — melyet Helfy t. képviselőtársam tegnap említett fel — most mondtam el, hogy a kormány miért nem járul a törvény módosításához; ismételten kérem a t há2.at, méltóztassék a törvényjavaslat elvetésével a közigazgatási bizottság jelentését elfogadni. (Hosszan tartó élénk helyeslés a jobi oldalon. Mozgás és zaj a szélsőbalon.) Gróf Károlyi Gábor: Vádol s büntet egyszerre. (Nagy zaj.) Elnök: Ki következik ? Dárdai Sándor jegyző: Perlaky Elek! (Nagy zaj és felkiáltások: 5 ferezet kérünk!) Perlaky Elek: T. ház! Jól tudom én ... . (Nagy zaj s felkiáltások: 5 perczet kérünk.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Perlaky képviselő ur nem kivan szólni, hanem Helfy képviselő ur kívánja félremagyarázott szavainak értelmét helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Az igen t. ministerelnök ur részint félremagyarázta, részint félreértette szavaimat; ezeket óhajtom röviden helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy én a királyt akartam volna felelőssé tenni azért, a mit a kormány tesz, vagy nem tesz. Bocsánatot kérek, beszédemnek egész tartalma, egész iránya épen az volt és épen azt fejeztem ki, hogy meggyőződésem szerint ő Felsége a király szívesen belenyugodott volna e törvényjavaslat elfogadásába, ha a t. kormány más okokból, más czélból az ellenkezőt nem tanácsolta volna. En tehát a kormányt tettem felelőssé és nem ő Felségét a királyt. Ez az egyik. Továbbá a t. ministerelnök ur szemrehányást tett nekem egy szóért, a szolgalelkűségért. Én ezt nem oly értelemben mondtam, a mint azt a t. ministerelnök ur magyarázta. Hanem épen a t. ministerelnök ur tette hozzá a magyarázatot, midőn nyíltan elismerte, a mit én csak jeleztem volt, hogy az aradi levél volt az oka annak, hogy a t. kormány ez ügyben felfogását megváltoztatta. Es igy tökéletesen igazam van, midőn azt mondom, hogy önöket vezették és vezetik subjectiv okok, nem pedig minket itt ezen az oldalon. (TJgy van! a szélső baloldalon) Nincs jogom a dolog érdeméhez szólani; remélem azonban, hogy t. barátaim, a kik még fel vannak jegyezve szólásra és azok, a kik ezentúl fognak feliratkozni, iparkodni fognak megfelelni az igen t. ministerelnök urnak. Most csak annyit jelzek, hogy a t. ministerelnök ur összes kérdéseimre kimerítőleg nem válaszolt s az egészből csak azt látom, hogy a ministerelnök ur fest egy nagy bűnt és erre az egy bűnre kimondja a büntetést, elfelejtve, hogy mi is, a kik itt ülünk és hosszú évekig collegája, a volt ministerelnök ur szintén küzdöttünk és küzdünk a 67-es kiegyezés ellen, de nem hiszem, hogy ezért joga lenne minket kihonosítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
