Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
252 379. országos ülés májns 21-én, szerűim. 1SSW. engedtünk, alkalmat adtunk; csakhogy a saját szempontunkat, a saját véleményünket is érvényre akarjuk juttatni (Helyeslés jóbbfelől) és juttatjuk is ezen alkalommal. Gróf Károlyi Gábor: Tessék plebiscitumot kérni! (Derültség jobbfelöl.) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Visszatérve Helfy t. képviselő urnak tegnapi beszédére, (Halljuk! Halljuk!) ő néhány kérdést inté zett a kormányhoz és különösen a ministerelnökhöz. Azt mondotta, hogy vannak a válságra nézve bizonyos kérdések, a melyek még felderítést igényelnek ; az egyik kérdése az volt, hogy a mostani kormánynak több tagja, kik az előbbi kormánynak is tagjai voltak és előbb a honossági törvény módosítása mellett foglaltak állást, miért ellenzik ezt most, előbbi nézetükkel szemben? T. képviselőház! Az elsőre, tudniillik a válság lefolyására nézve, azt hiszem, nincs semmi, a mit még fel kellene deríteni. A volt ministerelnök ur, midőn utolszor szólott ezen helyről, kijelentette, hogy a honossági törvény revisiójára vonatkozólag közte és a kormány többi tagja közt nézeteltérés volt. A kormány később azon helyzetben volt, hogy kijelentse, hogy a honossági törvény 31. §-át módosítani nem kívánja ; ebből tehát nyilvánvaló, hogy a kormány tagjai közt melyik kérdésnél volt nézeteltérés, igy, azt hiszem, itt felderíteni való nincs. Helfy Ignácz: Miben állott a nézeteltérés ? Gróf Szapáry Gyula ministerelnök; Abban, hogy a 31. §-t a kormány nem akarja módosítani. Hogy miért, azt részben elmondtam már tegnap, részben pedig ma fogom elmondani. De, t. képviselőház, a képviselő ur azon kérdést is intézte hozzám, hogy a kormány azon tagjai, a kik előbb is tagjai voltak a cabinetnek, miként egyeztetik össze a tett különböző nyilatkozatot? Erre is megadta volt a választ a volt minis terelnök ur legutolsó felszólalásában, midőn azt mondta, hogy a nyilatkozatok egy része történt az egész kormány nevében, a másik része, sőt meg is jelölte, különösen azon része, a mely a honossági törvénynek itt szóban levő intézkedésére vonatkozik, a kormány többi tagjait nem kötelezi, hanem kötelezi tisztán csak őt magát. Ez, t. képviselőház, a kormány álláspontja. Minthogy a kormány a honossági törvény 3í. §-át módosítani nem akarja, egyéb tervezett módosításai pedig nem voltak politikai jelentőségűek, a leghelyesebb volt azon eljárás, hogy a honossági törvény módosítása tárgyában a kormány részéről előterjesztés egyáltalán ne tétessék. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház ! Helfy képviselő ur továbbá azt mondta, hogy mi a honossági törvény módosítását ellenezzük azért, mert nem akarjuk, hogy a benyújtott törvényjavaslat elfogadása által Kossuth Lajos megtartsa vagy visszanyerje honosságát. Engedelmet kérek, t. képviselőház, de nem igy áll a kérdés. A kérdés ugy áll, hogy a honossági törvény disposifióit általánosságban szükségeseknek és helyeseknek tartjuk-e és ha ezeket helyeseknek taríjuk, akarjuk-e azt személyes tekintetekből mégis módosítás alá bocsátani ? Igy áll a dolog és nem ugy, a mint a t. képviselő ur felállította, (Élénk helyeslés jóbbfelől) A mi nézetünk szerint a törvény rendelete kötelező minden emberre, kötelező az egyes polgárokra, kötelező a kormányra, kötelező magára a törvényes királyra s igy azon fölül helyezkedni senkinek sincs jogában (Élénk helyeslés jóbbfelől) és egyes személyek kedveért a törvényt módosítani nem lehet. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Homályt vélt találhatni Helfy képviselő tir, midőn azon kérdést vetette fel, hogyan történt az, hogy előbb, deczember előtt, magánbeszélgetésekben, az utczán stb., a mint ő kifejezte, hajlandóságot látott, hogy a honossági törvény módosittassék és csak később, deczemher 15-dike után történt a fordulat oly irányban, hogy a honossági törvény ne módosittassék ? Mi okozhatta ezen változást ? A képviselő ur a homályban maga is megtalálja a nyomot, azt a kérdést intézvén: vájjon nem Kossuth Lajosnak deczember 19-én kelt levele volt-e az, a mi ezen fordulatot előidézte? Azt mondja továbbá: Mi is van ezen levélben ? Ezen levélben — úgymond — nincs semmi más, mint a mit Kossuth Lajos 1867. óta számtalanszor megirt. Az igaz, t. képviselőház, hogy azt, a mi ezen levélben foglaltatik, Kossuth Lajos 1867. óta igen sokszor elmondotta; de épen azon körülmény, hogy ugyanazt most sokkal erősebb kifejezésekkel mondta, mint talán két évtized folyamán (Igás! Ugy van! jóbbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon) és hogy mondta épen akkor, midőn honosságának kérdése a házban tárgyaltatott: ezzel, felfogásom szerint, documentálta azt, hogy a jelen körülmények között az állam polgára lenni nem akar. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon) Magyarország, közjogunk alapján, monarchicus állam. A ki Magyarország polgára, az egyszersmind a koronázott királynak alattvalója (Igaz! Ugy van! jóbbfelől) és e két fogalmat egymástól elválasztani, felfogásom szerint, nem lehet. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Helfy Ignácz: Hiszen akkor Mazzinit fel kellett volna akasztani! Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Kossuth Lajos kijelentette, habár nem is ezen kifejezéssel, de kimondta a dolog érdemére nézve azt, hogy a koronázott magyar király alattvalójának nem tekintette magát sohasem és nem tekinti magát most sem. Igen erős, igen határozott kijelentés, csakhogy ennek azután consequentiáját is le kell vonni. (Elénk helyeslés jóbbfelől.)
