Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

879. országos ülés májas 21-én, szerdán. 1890. 247 évente, kivált felső Olaszországból sok ezer meg ezer olasz munkás talál nálunk bő keresetet, mely keresménynyel aztán azok ép úgy visszatérnek hazájukba, mint a mi felvidéki tótjaink. Ugron Gábor: Mandátummal is térnek vissza Erdélyből! (Derültség a szélsőbalon.) Dárdai Sándor: Az olasz felfogás e részben nem oly szűkkeblű, sőt az olasz consulatus itt Budapesten s másutt is valóságos agentiája az olasz munkásoknak és én is helyesebbnek tartanám, ha a kivándorlók üldözése helyett azok a külföldi képviseletünk s a eonsulatusok által a munka és keresmény szerzésében támogattatnának, (Helyeslés johbfelöl) mert ez által óvatnának meg leginkább attól, hogy lelketlen üzérek által kifosztassanak. A szabad költözködés mai korszakában visszás helyzetnek tartom, hogy nem szólva a katonai kötelezettség alatt állókról, de a munkát kereső szegény kivándorlók egyáltalán kerülik a mi külföldi képviseleti hatóságainkat, a helyett, hogy azoknál kellő támogatást lelnének. Ha ezen irányban hatékony utasítással láttatnának el a mi külföldi eonsulatusaink is: akkor kevesebb okunk is lenne siránkozni a kivándorlók fölött, a kik most martalékai a lelketlen üzéreknek. A tapasztalat is igazolja, hogy nemcsak azok, a kik a tengeren túl czélt nem értek — noha ezek túlszámban lehetnek, hanem azok is, kik keresményre tettek szert, szerzeményeikkel ismét visszatértek hazájukba? Mindezeknél fogva és mert Magyarország ereje nem honpolgárainak nagy számában, hanem ezeknek nagy hazafiasságában áll és mert az 1879 : L. t.-cz. alapján az ország alkotmánya iránti hűség feltétele mellett tárt karokkal fogadunk mindenkit, de nem kényszerítünk arra senkit, nem fogadom el Irányi Dániel javaslatát. (Helyeslés jobbfelől.) És most, noha azt hiszem, hogy álláspontom elég világos, mégis szembe kell még szállanom a Helfy Ignácz által felvetett Kossuth-kérdéssel s itt lehetetlen ki nem térni az előzményekre. (Halljuk! Halljuk !) Tisza Kálmán, a kegyelet hangján szólva Kossuth Lajosról,azon nézetének adott kifejezést: hogy a díszpolgárság elfogadása által, melynek elfogadását Kossuth Lajos több törvényhatóságnak bejelentette, ezzel a magyar állampolgárságot fentariotta. Nem akarok most itt ezen törvénymagyarázat helyes voltáról vagy nem helyes voltáról szólani, annyi bizonyos, hogy a díszpolgárság csak a község kötelékébe való felvételt jelenti, a község kötelékébe pedig csak honpolgár vehető fel, mert a községekről szóló 1886 : XXII. t.-cz. 15. §-a szerint idegennek a község kötelékébe való felvételt csak a honpolgärság megszerzésének föltétele mellett lehet kilátásba helyezni és több külföldi államnak községi rendtartásában egyenei sen ki van mondva, hogy díszpolgárnak csak belföldi, vagyis honpolgár választható meg. Azonban bármiként ítéljen valaki a felől, hogy a díszpolgárság elfogadása által a távollét folytonossága niegszakítottnak tekinthető-e — a mihez én szerintem semmi esetre sem elégséges a harmadik személyek részéről történt választás — annyi tény, hogy önök abban nem nyugodtak meg s hogy Kossuth Lajos is tiltakozott ellene, minek folytán, mert Kossuth Lajos nem akar a törvény rendelkezésének megfelelni, azt kívánják, hogy a törvényhozás hódoljon meg. Tény az, hogy önök Kossuth Lajos nevével és Helfy Ignácz szerint Kossuth Lajos erős meggyőződésével pártaetiót indítottak a közjogi alap ellen, melyet mi nemcsak visszautasítunk szavazatunkkal, hanem hogy igaza is legyen Helfy Ignácz t. képviselőtársamnak — arra azon káromlással felelünk, hogy „hátrább az agarakkal!" (Nagy mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelől.) A mint Kossuth Lajos egykor meghajolt a nemzet nagysága előtt, ugy meghajlok én is az ő nagysága előtt; (Mozgás szélső balfelöl) de az ő nagysága előttem csak odáig terjed, hol a legalitás . teréről lelépett. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én nem szívesen teszem, hogy rég beheggedt, de még teljesen be sem gyógyult sebhelyeket feltépjek avagy csak érintsek is, de ám ha kényszerítenek reá, ugy utalok arra — s erre teljes jogom van — hogy az én választókerületem székhelye Nagy-Euyed nem az 1848-iki eszméknek, hanem azok daczára Kossuth Lajos későbbi végzetes tévedéseinek esett áldozatul (Mozgás a szélső baloldalon) s ezért, ha Önök most a közjogi alap ellen irányuló pártaetiót akarnak kifejteni, erre csak azon egy feleletünk van: hands oíf! (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj, hosszas mozgás a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én elfogadom a szőnyegen levő törvényjavaslatot ; helyeslem annak tartalmát és helyeslem azon indokolást, melynek kíséretében az benyuj tátott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elfogadom különösen azért, mert alkalmas eszközt vélek benne találni arra, hogy a nemzet abból a páratlan visszás helyzetből, melybe az 1879: L. törvény által sodortatott, kibontakozzék. Páratlan visszás, sőt képtelen helyzet az, t. ház, hogy a nemzet, hogy a törvényhozás megtagadja, száműzze kebeléből azt a férfiút, a ki minden emphasis nélkül szólva, csak a száraz tényt constatálva — a nemzet egyik legnagyobb dicsőségét képezi és a ki iránt a nemzet a tiszteletnek és hálának legmelegebb érzetével viseltetik. (Élénk he1 lyeslés a szélső baloldalon.) 1 Oly helyzet ez, t. ház, melyet megtűrni nem