Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

246 329. országos ülés május 21-én, szerdán. 189G. vényezikk azon rendelkezését, hogy a magyar állampolgárságnak fentartását 10 év letelte előtt be kell jelenteni. Ök a törvény ezen rendelkezését jogtalannak, illiberalisnak bélyegzik, mert a magyar államnak szerintük nincsen semmi joga a honpolgári kötelék megszüntetésére, a magyar államnak csak kötelessége van honpolgárainak védelmére. Viszont a magyar állampolgárnak joga van a honosságáról lemondani, de nincsen kötelezve a magyar állam alkotmánya iránti hűségre. Gr. Károlyi Gábor: Eleget tett már Kossuth Magyarországért: soha sem tesz Dárdai annyit! Dárdai Sándor : Ez azon Jiberalismus, t. ház, melv az államtól mindent követel; de az állam iránti kötelezettségteljesítését csak a kényszerítő hatalom kifolyásának tekinti. Nehéz, az igaz, a liberalismus fogalmának meghatározása és én nem is fogom megkisérteni, hogy annak professorias definitiójába bocsátkozzam ; de annyira, azt hiszem, mégis csak tisztában van annak lényege iránt mindenki, hogy az az egyéniség érvényesülésének jogszerű lehetőségében ál. Kérdem már most, melyik felfogás liberálisabb, az-e, mely a honpolgárság elévülhetetlensége folytán az állampolgári hfíséget megköveteli mindaddig, rnig az illető az állam kötelékéből való elbocsátást meg nem szerzi; vagy az, mely azt mondja: szabad költözködés! jogot engedve, állampolgári köteléked, vagyis irántam való hűségi kötelezettséged tiz évre terjed, ha csak önmagad nem kívánod azt fentartani, a mihez teljes jogod van, én csak azt akarom mdni, akar z-e esetleg továbbra is hű polgárom maradni avagy sem? És ha azt mondja, hogy igen, akarok hű fiad maradni, az államnak nincs elhatározási joga, hanem tartozik azon egyéni akarat érvényesülését törvény szerint foganatosítani. Kérdem tehet, melyik felfogás nyújt az egyéni akarat érvényesülésnek lehetőségére több szabadságot? Persze, ha önök úgy tekintik az állampolgáságot, mely csak jogot ad, kötelezettség nélkül: akkor az még liberálisabb, mely alkalmas lehet ugyan párttactica szempontjából, de nem igen alkalmas az állam fentartása szempontjából. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Egyáltalában az állam iránti kötelezettség tekintetben mi messze, igen messzire mögötte állunk a nyugoti államok felfogása, mögött, akár tekintsük az angol u. n. lelkiismereti adó nagyságát, akár pedig tekintsük a német büntető törvénykönyv azon rendelkezését, mely a véderő kötelékéből való kizárást oly mellékbümetésül tekinti, mint náunk a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését Ennyit akartam csak mondani a kérdésnek elvi jelentőségéről: azt csak még egy megjegyzéssel kivánon megtoldani. Ne méltóztassanak a svájczi, az angol és az észak-amerikai államok törvényhozásaira hivatkozni, mert a mint talán méltóztatnak bölcsen tudni, ép ezen államokban nem áll fenn az általános védkötelezettség, mely eléggé sajnos a continentalis államokra nézve oly nagy horderővel bír, hogy ép ezért e kérdésben az analógia azon államok törvényhozásával fenn sem forog és ezen általános védkötelezettség az, melynek tekintetében igen furcsa következményekre vezetne az önök által beterjesztett törvényjavaslat, mely szerint oly törvény alkottassák, melynek visszaható ereje is volna. A törvénynek ezen visszaható ereje folytán ugyanis a védkötelezettség kiterjesztetnék olyanokra is, kik a törvénynek ezen visszaható erejét legkevésbé sem fogadnák köszönettel és esetleg furcsán ítélnék meg azon liberalismust, mely a törvénynek viszszaható erőt tubijdonít. (Helyeslés jobbfelöl.) Avagy talán e részben is csak a jogok szerzésére nézve birna visszaható erővel,de a kötelezettségekre nézve nem? Nem érzem m igámat hivatva, hogy ezen kérdésre a választ én adjam meg, de felvetem mint oly kérdést, melynek megfejtését önöktől elvárom. Sok aprólékos indokokkal szállott még síkra a bizottságban Szederkényi Nándor t. képviselőtársam, melyeket nem hagyhatok észrevétel nélkül. O ugyanis az állampolgárság fentartásának lehetőségét folyton összezavarja a községi illetőség kérdésével, hogy ezzel mesterségesen constatáljon oly nehézségeket, a melyek nem léteznek Az 1879: L. t.-cz. 9. §-a szerint az illetékes hatóság az állampolgárság fentartásának bejelentésére azon hatóság, melynek területén a kiköltözés előtt lakott. Azt tehát csak fogja tudni minden elköltözött, hogy itt hol lakott? A 39. g. szerint pedig a visszhonosítással mindenki visszanyeri előbbi községi illetőségét; ezt maga a törvény rendeli, sőt a tömegesen visszatelepülőkről szóló 1886.IV. t.-cz még tovább megy és a 2. §-ban azt rendeli, hogy szükség esetében a belügyminister hivatalból állapítja meg azok községi illetőségét. Leginkább azonban vétetnek igénybe a beterjesztett törvényjavaslat indokolására a szegény ügyefogyott tót kivándorlók. A kivándorlás themája egyáltalán hálás themája a t. ellenzéknek ezen és minden más kérdésnél és azért talán nem lesz felesleges, ha a t. ház ezen kérdéssel egyszer tüzetesebben foglalkozik. (Halljuk! Haljuk!) Én is nagy calamitásnak tekintem azt, hogy a szegény ügyefogyott tót atyánkfiai többnyire lelketlen üzérek kezébe kerülnek s azok által kifosztatnak ; de • magában véve a kivándorlást, munkaszerzés és keresmény czéljából, nagy szerencsétlenségnek nem tartom s e részben aZ én felfogásom eltér az önök által propagált közvéleménytől. Hiszen hallotta-e valaki, hogy Olaszország azt oly nagy calamitásnak tekintené, hogy