Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

378. országos ülés május '20 áu, keddéu. 1890, 237 Miután azonban, t. ház, ezt a 3 állam csak támogathatja és erre nézve csak útbaigazításokat adhat, de önmaga az ezzel járó ezen költségeket nem viselheti; továbbá miután a kataszteri tiszta jövedelme egy hold szőlőnek 10 frt, a szénkénege zési eljárás pedig 25— 30 frt és az nem is alkalmazható mindenütt, mert agyagos vagy köves talajon az lehetetlen. . . Szederkényi Nándor: Mesebeszéd ! Gróf Bethlen András földmívelésügyi lllinister: . . . szükséges azon másik módhoz folyamodni. Mindez azonban csak akkor teremhet gyümölcsöket, ha borértékesítési viszonyaink javíttatnak és ha a kitűnő magyar bornak a külföldön, különösen Németországban visszaszereztetik az a renommé, melyet elvesztett. Erre nézve, azt hiszem, a leghatályosabb és rendelkezésemre álló mód az, ha a mintapineze és a borszövetkezetek ügyének regeneratiójára törekszem. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomással venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk!) Először is azt jegyzem meg a t. minister ur válaszára, hogy én sohsem mondtam, hogy Egerbe nagy tömegben szállíttatott szénkéneg, mert akkor nem lett volna panaszom és igy ezt vagy félreértette, vagy rosszul olvasta. Azt mondottam, hogy az a 20—25 métermázsa, a mi küldetett, 5—6 métermázsát tartalmazó tartályokban küldetett. A mi pedig azt illeti, hogy szénkéneget azért nem lehetett küldeni, mert nem voltak tartályok, mivel a kik azokat kapták, a tartályokat vissza nem küldték, erre nézve a következőket vagyok bátor előadni. Egerbe több métermázsa küldetett tavaly. Megérkezett az illetőkhöz utalványnyal, kifizették, de még csak annyi útbaigazítást sem kaptak, hogy mit csináljanak a tartályokkal, visszaküldjék-e azokat, a maguk vagy az állam költségén-e ? így tehát ne csodálja a t. minister ur, ha ily eljárás mellett az illetők nem sietnek a visszaküldéssel. De különben is Egerben csak egy-két tartály marad és igy az illetőket nem terheli felelősség, hogy azért nem kaptak szénkéneget, mert tartály nem volt. Én csak örvendetesen veszem különben tudomásul, hogy a minister ur avval biztat, hogy malmost lesz szénkéneg. Ezt a biztatást azonban mindig hallottam. Havaiami, úgy az ez irányban való működéssel ezer és ezer holdját menthetnők meg ezen országnak és bátor vagyok a t. minister urat figyelmeztetni, hogy azon kijelentése, hogy bizonyoshelyeken a szénkénegezés nem használ, arra mutat, hogy azok, kik ezen ügyet tanulmányozzák, egyoldalú vagy ferde irányba akarják terelni a közvéleményt. Ez az oka, hogy a gazdaközönség visszariadt a szénkénegezéstől, mert ha valaki azt mondja, hogy kötött agyagos vagy akármilyen talajon a szénkénegezés nem vezet eredményre, az illető tulajdonos meg sem kísérli azt. Saját tapasztalásomból constatálhatoin és meg is győződhetik róla mindenki, hogy a lekötött talajon történt szén kénegezéssel, a melyről a tudósok azt állítják, hogy nem használ,igen is nagy eredményeket lehet elérni. Ha ez igy áll, kérem a t. minister urat, hogy ne hirdesse azt, hogy kötött vagy agyagos talajon a szénkénegezés nem használ, hanem utalja az illetőket tapasztalatokra és kísérletekre, majd meg fognak győződni, hogy használ-e vagy sem. Megengedem, hogy a laza talajban nagyobb az eredmény, de ha a kötött talajnál több költségbe kerül is a szénkénegezés, az ott termett szőlő és bor kifizeti magát. Sokkal fontosabb kérdés ez, semhogy ily futólagosan lehetne eldö teni és megérdemelné, hogy a t. ház avval tüzetesen foglalkozzék. Ha a t. kormány alakított egy phylloxera bizottságot, ez az ügy megérdemelné, hogy a bizottság időközönkint számot adna arról, hogy mit tapasztalt és mi az, a mire a közönség figyelmeztetendő. De ez irányban mély hallgatás van. Midőn a Tisza-áradat pusztításokat idézett elő, midőn Szeged elveszett, az ország és e ház tagjai a legmélyebb érdeklődéssel és buzgalommal igyekeztek a veszélyt elhárítani és a bajokon segíteni. A szó' an levő baj sokkal nagyobb, mint egy évi Tisza-áradás, mert a Tisza áradás egy év alatt eTut, amaz ellenben tönkreteszi helyrehoztatatlanul az ország bortermelését. Azt mondja a t. minister úr, hogy eddig még csak ezer hold szénkénegeztetett és csak ezer holdat ültettek be amerikai szőlővesszőkkel, oltványokkal. De ha ma Magyarországon 5 ezer holdat akarnának szénkénegezni, kérdem, tudna-e a kormány adni szénkéneget, tudna-e annyi gépet előállítani, a mennyi kell ? Hiszen most mondta a minister úr, hogy száz fecskendő van készletben. Gondoljuk meg e helyzetet és ítéljük meg, hogy mit tartsunk felőle. Megengedem, hogy csak ezer lnld van még amerikai vesszőkkei beoltva, de képes-e elég vesszőt adni a minister úr 10 ezer holdra? Vagy képes-e előállítani annyi oltványt? Nem, hiszen mindezekre hosszú évek kellenek. Sem anyag, sem készlet nincsen. De akkor nem a gazdaközönséget kell azzal vádolni, mintha talán maga is apathiával viseltetnék az ügy iránt, mert nagyobb apathiával viseltetik a kormány, úgy, hogy az intézkedések e tekintetben a legprimitívebb fokon állanak. Amidőn Magyarországnak annyi ezer és ezer holdja van inficiálva és még csak most állítanak fel egy második szénkéneg-gyárat és midőn itt most constatálja a minister úr, hogy mindössze 100 szénkénegező gép van készletben: ez olyan primitív állapot, mintha a Tisza áradása ellen 10 öles fallal akarnák megvédeni a földeket. Hiszen mi ez a készlet, ha a közönség egyszerre