Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

238 37S. országos ülés májas 20-án, kedden. 1890. akarná igénybe venni azt, a létező .óriási szükséglethez képest? Ez az, a mitől sokan rettegnek és félnek. Mert ha a gazdaközönség igénybe akarná venni a készletet és követelné, hogy elégíttessék ki a szükséglete, nehéz volna a kormány helyzete, mert akkor kitűnnék, hogy mily kicsinyes előkészület történt egy ily csapás meggátlására. Elismerem azt, t. ház, hogy a t. minister úrban van jó akarat és tenni kivan; de Magyarországon még sok szőlővidék van, a mely inficiálva nincs ; mi volna tehát kötelessége a kormánynak ? Az, hogy megmentse ezeket és pedig szénkénegezési kísérlet utján. Ugyan kérdem a t. minister urat, tud-e már, 20 év óta saját kebelében szerzett tapasztalatai folytán a gazdaközönségnek határozott irányt jelölni — én tudok a magam meggyőződése szerint — arra, hogy a szénkénegezési kisérle t utján mikép lehet fentartani a szőlőket ? Tudom,, van egy kis telep, ott jól is működnek, de mindössze csak erre mutathat a kormány. A kormánynak kellett volna bizonyos nagyobb szabású területeket szénkénegezési kísérlet alá venni, ma már tudná legalább a gazdaközönség, hogy mehet-e biztosan utána vagy nem. Vannak az országban közhitelű férfiak s szőlőtulajdonosok — nem fogom őket felsorolni, bár ha óhajtják, megteszem — tessék azoknál vizsgálatot tartani, tessék az eredményt nyíltan eonstatálni, nem elméleti okoskodásokkal fűszerezve — mert meg kell jegyeznem, hogy e kérdésbe már az üzlet is beleártja érdekeltségét és mihelyt ez beleártja magát, akkor óvatosan kell eljárni — hanem constatálja a közönség előtt, hogy azokon a helyeken nagyobb mennyiségű szolok tartatnak fenn szénkénegezés utján és akkor tegyenek meg minden lépést, hogy azon szőlőgazdák, kiknek területei még elveszve nincsenek, rögtön lássanak a szénkénegezési művelet gyakorlatba vételéhez, mert ez által ezen területek mind meg lesznek mentve. Ez azonban haladéktalan munkát igényel, itt pedig már nincsen idő évek tapasztalatainak beszerzésére s várni nem lehet, mert egy két évi mulasztás még a meglevő szőlőket is tönkreteszi. Várni tehát nem lehet, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzünk, hanem a már megszerzett tapasztalatokon kell elindulni s azt gondolom, hogy ha a t. minister ur ezeken elindul, a magyar gazdaközönségnek és az országnak nagy hasznot fog még tenni. De egy dolog van, t. ház, a mi nélkül ez utón nem lehet boldogulni. Tisztába kell hozni a szénkéneg kérdését, azt, hogy először az biztosan kapható legyen, másodszor meg kell oldani a gépkérdést. Azt mondja a t. minister ur, hogy az állami gépgyárban fogják csináltatni a gépeket. Jól van, ez az, a mit látni akarunk. Azt is kívánom a t. minister ur tudomására hozni, hogy a külföldről hozott gépeket a t. minister ur a gazdák rendelkezésére bocsátani kész volt, de a gazdaközönség azon gépeket igénybe nem vehette. Ennek pedig nagyon egyszerű az oka. Az ok t. i. az, hogy ha például eltörik vagy elromlik az a gép, Magyarországon azt nem csinálja meg senki, hanem nekem azt Franczíaországba kell visszaküldeni kijavítás végett vagy eldobhatom. Mert az a gyáros, a ki a maga gépét készíti, nem fogja egy idegen gyárosuak a gépét kijavítani. Egy ilyen gépre tehát egy gazda sem fogja pénzét reskirozni. A t. minister ur tehát ezen két irány kedvező megoldásával még nagy hasznot tehet a magyar szőlőgazdaságnak, mert Magyarország szőlőgazdaságának még egy negyedét meg lehet menteni. De ha ezen és a jövő év oly műveletekkel telik el, mint a milyenek a szőlők megmentésének terén már eddig is folytak: akkor sem a szénkénegezéssel, sem mással sem fogja senki a szőlőket megmenteni. A mi pedig az amerikai telepek kérdését illeti, azok csak 10—20 év múlva fogják majd azt az eredményt felmutatni, hogy a gazdaközönség arra építve a maga szőlőjét betelepíthesse. Ezeket voltam bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. E kérdésem tárgyilagos volt és az volt a czélom, hogy ez ügyben a t. minister urat tevékenységre birjain. Fentartva magamnak, hogy ha ez ügyben mulasztást, vagy hiányt veszek észre, azt ismét a t. ház elé hozzam: e feltétel mellett a t. minister ur válaszát tudomásul veszem. {Helyeslés.) Gróf Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! Egészen röviden leszek bátor reflectálni a most hallottakra. Hogy a t. képviselő ur nem jutott egyetértésre a tudósokkal, sajnálom. De valóban e kérdésben mégis ők a döntők. Szederkényi Nándor: Nem ők, hanem a gazdák! Gróf Bethlen András földmívelésügyi minister: Épen a gazdák tapasztalásainak összefoglalása képezi a tudósok anyagát. A képviselő ur szerint a szükséges quantum nem áll a gazdák rendelkezésére az esetre, ha fokozott mértékben akarják azt igénybe venni. Erre csak azt mondhatom, hogy én óhajtom, hogy kérjenek mennél többet, de ideje korán. Mert bizonyos, hogy május végén kért quantumot júniusban Franciaországból beszerezni nem lehet. Már pedig ha előre szereznénk be igen nagy quantumot, nehézségünk lenne a póthitel kérdésénél. Még csak két számbeli tévedésére vagyok bátor reflectálni. Eger városa kért 100 métermázsát és kapott 110 et, nem 20-at, továbbá tartányt is nem egyet-kettőt, hanem sokkal többet. Ha a képviselő ur óhajtja, bátor leszek a névsort is bemutatni és csak arra kérem, hogy ha a hatósági intézkedések szükségessé válnak, vegyen majd védelmébe t. gazdaismerőseinél. (Derültség és tetszés jóbbfelől.) Elnök: Kérdem, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) Azt hiszem, minthogy