Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

878. ország©! ttlés május 20-án, kedden. 1890. 229 már bizonyos emberek, hogy elvesztették még fogalmát is annak,hogy mi az: egy erős férfiúban erős meggyőződés. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) Csekély feltétel? Hiszen mindenütt egy csekély feltétel teljesítésével a legnagyobb martyrok megmenthették volna életöket. Hát akkor őrült volt G-alilaei, midőn egy „eppour si muove" miatt éveken át sinlődött az inquisitio börtönében; őrült volt Huss, ki a maga meggyőződéséért máglyán végezte életét; őrültek voltak mindazok a politikai és vallási martyrok, kik nem teljesítették azt az egy piezinyke kis feltételt, mely szerint csak egy dogmát kellett volna visszavonniok. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De hiszen erre a kérdésre megfelelt ékesszólóan ő maga (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon) egy levélben, melyet a múlt nyáron intézett azon városokhoz, a melyek őt díszpolgárrá választották. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja — épen e feltételekről szólva — „Oly feltételek, a melyek engem a velem született és hontalanságomban is fennálló minőség elvesztésével sújtanak, ha csak 10 év lefolyása előtt valamely osztrák-magyar consultól külföldön tartózkodási engedélyt nem kérek és nyerek vagy valamely osztrák - magyar consulatusi község anyakönyvébe magamat be nem iratom, a mi annyit tenne, mint magamat osztrák-magyarnak vallani, a mi soha életemben nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek semmi feltétel alatt, semmi áron ; (Helyeslés a szélső baloldalon) annyit tenne, mint alávetni magamat magyar hazámat ezer éves államiságából kivetkőztető és lelkem egész erejéből perhorrescált osztrák-magyar államközösségnek, a mit nem tehetek és tenni nem is fogok, habár mint minden polgári kapcsolatból kirekesztett sebonnainak kell is miatta meghalnom." (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) így szól a meggyőződés embere. A kinek pedig fogalma van a meggyőződés szentségéről, az nem fog csodálkozni. Máskép egy Kossuth Lajos nem szólhatott; mert különben ő nem volna az, a ki. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De ideje, t. ház,hogy egyszer a szemébenézzünk ennek a nagy ellentétnek, a mely önöknek a loyalis kedvét annyira felrázza; hogy szemébe nézzünk egyszer annak a Joyalitási kérdésnek, melyet önök — szerintem elég ügyetlenül — mindig a Kossuth-kérdéssel állítanak szembe (ügy van!a szélső baloldalon) s a mikor tisztáztuk e kérdést, hasonlítsuk össze avval, a mit más monarchicus, alkotmányos országokban látunk és tapasztalunk. Mit tesz Kossuth Lajos? (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Lajos az ő viharos életének hosszú küzdelmeiből egy politikai, majdnem azt mondhatnám: lélektani elméletet vont le; a mely kiirthatatlan mély meggyőződéssé érlelődött lelkében. Ez az elmélet röviden az, hogy egy és ugyanazon fejedelem, bárki legyen is az, legyen bár megáldva angyali természettel, ugyanazon egy időben nem lehet egyik államnak is, másik államnak is jó fejedelme, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez Kossuth Lajosnak hite, meggyőződése. Hát mi van ebben? Hát akkor mit mondanának önök arra, hogyha nálunk is volnának olyanok, kiket más alkotmányos országokban gyakran találunk és a kik nem azt hirdetik, hogy én ezt a királyt nem akarom ezen és ezen föltételek alatt, de elfogadnám őt szívesen más feltételek mellett, hanem azt, hogy te király pedig menj, takarodj ki vagy légy egyszerű polgárrá, nem akarunk tudni semmit rólad, sem családodról, sem ma, sem holnap,sem soha,mertrBÍarespublieát akarjuk. Mi történik más országokban az ilyenekkel ? Nézik a dolgot mindaddig, a mig tettlegességre nem kerül, mig azt a gyakorlati életbe át nem akarják vinni ? Üldözik talán ezeket az embereket v;igy szembeállítják-e az ő elméleteiket a király iránt való loyalitással ? Vagy eszébe jutott-e valaha egy becsületes olasz monarchicusnak gyanúsítani egy becsületes olaszt, a ki kegyelettel volt Mazzini iránt, mert az a köztársasági tant hirdette? Hogy mennyire másképen jártak és járnak el ott a korona tanácsosai, felemlítem, hogy midőn ez a Mazzini, a ki politikailag csakugyan esküdt ellensége volt nemcsak Victor Emanuelnek, nemcsak Humbert királynak, hanem az egész Savoyai dynastiának, meghalt, Humbert király volt az első, ki az emlékére felállítandó oszlopra saját erszényéből 100.000 frankot irt alá. (Tetszés a szélső baloldalon.) Most nem rég — nincsen még öt hete — halt meg Mazzininak egyik leghívebb, leglelkesebb követője: S a ff i Áurelio tanár, a ki anynyira vitte, hogy ismételve megválasztatván képviselőnek, nem akarta a válaszfást elfogadni azon világos kijelentéssel, hogy ő sem Humbert királynak, sem a Savoyai dynastiának hűséget esküdni soha sem fog. Mikor meghalt, ismét Humbert király volt az első, a ki telegrammot küldött a gyászoló özvegynek azon kijelentéssel, hogy ő érzi a veszteséget, mely az olasz tudományt és az olasz hazát érte. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Van, t. ház, még egy másik nagy tévedés is, a mit ez alkalommal helyre akarok igazítani. (Halljuk! Halljuk!) Sokan beszélnek Kossuth gyűlöletéről. Nagyon tévesen vannak informálva, a kik ezt teszik, ő belőle nem egy érzület és legkevésbé agyulölet érzete, hanem szól egy mély meggyőződés, a melyet akár helyesel valaki, akár nem, mélyen tisztelni kell. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem most, hanem 1869. november 15-én kelt levelében, melyben válaszol pártunk akkori elnökének: László Imrének s a melyben szintén fejtegette ezen tant, ezeket mondja (olvassa): „Én