Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

||g 878. országos ülés májas 30 án, kedden. 1890 szól, hogy társai más helyzetben voltak, mert ők ígéretet nem tettek, azt mondja (olvassa): „Társaim, különösen azok után, a mik deczember ll-ike óta történtek, méltán ragaszkodtak ahhoz, hogy semmi se történjék most a honosítási törvényre vonatkozólag." Mi az,a mi deczember ll-ike óta történt? Én azt hiszem, hogy nem méltó a képviselőház állásához, hogy itt szembekötösdit játszszunk egymással. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Tessék elmondani mindent, a mi azóta történt, (ügy van! a szélső balon.) Tartozik azonban felelősséggel sok tekintetben a volt ministerelnök ur is, mert habár megszűnt is ministerelnök lenni, de múlt tetteiért mindig felelős marad, még akko.r is, ha nem ülne itt e házban mint képviselő. 0 tehát tartozik összeegyeztetni itt e ház előtt azokat a különböző, nwjdnem ellentétes nyilatkozatokat, melyeket oly rövid idő alatt itt e házban tett. Különösen tartozik ő evvel azért, mert nem lehet tagadni, hogy ezen kinos helyzetnek, melyben a képviselőház e kérdéssel szemben van, főoka a volt ministerelnök ur. Mert ugy a politikai eszély, mint a hazafiúi kötelesség parancsolta volna neki, hogy be nem várva a tiz év leteltét, ideje korán nyújtson be egy törvényjavaslatot a honosítási törvény módosítására nézve. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.) Én nem kételkedtem abban sem, hogy a volt ministerelnök ur képviselői kötelességének fogja tartani itt felszólalni már azért is, mert azon nyilatkozata folytán, mely szerint épen az e tárgyra vonatkozó nézeteltérés miatt kellett lemondania a ministerelnökségről, elvárható, hogy most adandó szavazatát indokolja; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ellenkező esetben logicailag természetszerűleg az következnék, hogy Irányi t. barátom javaslatát elfogadja s beváltja a maga részéről saját igéretét. (ügy van ! a szélső bal felől.) De mondom, a t. ministerelnök ur, mint pártvezér is tartozik nyilatkozattal, ha a párt maga nem fogja érdemesnek találni, hogy e tárgyban felszólaljon. Magyarázatot yár az ország tőle az iránt, hogy miként birja ezen sokféle lelkesedését, ezen sokféle meggyőződését az ország előtt igazolni. (Derültség a szélső baloldalon ) A t. túloldal tapsolt azon nyilatkozatnak, midőn mint volt ministerelnök azt mondotta, hogy nem kell módosítani a törvényt, mert Kossuth úgyis a magyar állam polgárának tekintetik; ő is, az egész párt is annak tekinti; a t. kormánypárt tapsolt akkor, midőn a volt ministerelnök kijelentette, hogy mégis kell a honosági törvényt revideálni és erre vonatkozólag fog is törvényjavaslatot benyújtani ; a t. kormánypárt január elsején tapsolt, midőn a volt ministerelnök azt mondotta, hogy őt félreértették és most tapsolni készül az új cabinetnek, vagy legalább a cabinet főnökének azért, mert visszautasítja a javaslatot. (Tetszés és derültség szélső baloldalon.) De akár szólnak, akár hallgatnak önök, ország-világ tudja, hogy a kormány ezen elhatározásának, mely szerint a törvényjavaslatot visszautasítja, igazi indoka az, hogy nem akarja, hogy ezen az utón Kossuthnak immár elveszett állampolgárjoga^visszaszereztessék. Perlaky Ödön: 0 maga nem akarta! Helfy Ignácz: Majd erre is rátérek. Nem akarja pedig azért, mert nem tartja a visszaszerzést, a visszahelyezést összeegyeztethetőnek azon loyalitással, melylyel királyunknak tartozunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez képezi szerintem a mai napirend tárgyát: ezzel akarok számolni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A jelszó azzal az áldott loyalitással ki lőn adva múlt évi deczember közepe táján azon alkalomból, „mikor az aradi levél megjelent, vagyis mikor megjelent Kossuth Lajosnak az aradi függetlenségi párt elnökéhez intézett levele. Akkor mindjárt a rákövetkező napon hallottam, házról-házra, utczáról-utczára, olvastam a kormánypárti lapok rovataiban, hogy most vége mindennek: Kossuth szembe állította magát a királylyal ; Kossuth kivételt követel "magának a törvény alól; most tehát a dolog ugy áll, hogy választani kell Kossuth és a király között. Itt pedig habozni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De hát, mi volt abban a levélben oly valami, a mit Kossuth 1867. óta számtalanszor el nem mondott volna ? Hiszen önök alig mutathatnak tőle nekem egyetlen egy levelet is, melyben ugyanez ismételve és ismételve megírva lenne? (Igaz! a szélső balon.) Azt mondják, kivételt követel magának a törvény alól, hogy az alkotmány fölé akarja magát helyezni. Először is ő nem követel, mert épen ama levelében azt mondja, hogy „kér", „esedezik" ; de nem kér s nem esedezik semmi írjért, mert a mit ő kivan nem egyéb, mint az, hogy hagyjuk meg őt abban a helyzetben, a melyben volt 40 esztendőn át, hagyjuk meg őt a külföldön lakó mngyar állampolgárnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát ez az a nagy, rendkívül merész követelés? De erre meg azt mondják — mint mondta az imént közbeszólott Perlaky t. képviselőtársam — hogy hiszen nem mi fosztottuk meg őt az állampolgárságtól, ő maga fosztotta meg magát ezen jogtól, miért nem teljesítette azon feltételek egyikét, a melyek a törvényben vannak? T. képviselőház! Megvallom, hogy ez a megjegyzés, ez az ellenvetés, a melyet nem t. képviselőtársam szájából hallok most először, hanem a mely a sajtóban is ismételve volt, szomorúan jellemzi korunk hanyatlott erkölcseit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Annyira sülyedtek