Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

224 S78. öMíágos tilésmáJHB 20-án, kedden. 1890. által benyújtott törvényjavaslat indokolásában felhozattak, a közigazgatási bizottság előadója már válaszolt. Azonban én is kötelességemnek tartom, hogy most felszólaljak, mert nem akarom bevárni, hogy erre a túlsó oldalról felhívjanak és mert módot akarok adni a t. háznak arra, hogy már a vita kezdetén megismerhesse a kormány álláspontját. (Helyeslés jőbbfélöl.) Én, t, ház, egyáltalában bármely törvény módosítására az időt csakis akkor látom elérkezettnek, midőn a tapasztalat azt mutatja, hogy a módosítás a közélet kívánalmai szerint szükséges. Azt modják, hogy a szóban forgó 1879. évi L. törvényczikk káros következményeit eddig megítélni nem lehetett azért, mert hisz ezen törvénynek hatálya csak most, a múlt év utolsó hónapjában kezdődött. Ha ez igy állana, t. képviselőház, ebből épen azt lehetne következtetni, hogy ha csakugyan nem lehetett eddig megítélni e törvény következményeit, akkor várjunk, mig a következményeket megítélni lehet és csak akkor fogjunk a módosításhoz ; (Helyeslés jóbbfelől Mozgás a szélső baloldalon) de, t. ház, szerintem nem is igy áll a dolog. Mert ezen törvénynek hatályát és következményeit különösen azok, kik ezen törvény intézkedéseit magukra nézve sérelmesnek találják, nemcsak most és 1889 deczemberben, hanem előbb is tudták és tudhatták. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) A törvény megalkottatott ezelőtt 11 évvel; mindenki ismerte ezen törvény intézkedéseit, ha rá vonatkoztak, nemcsak a 10 év lejártával, de tudta előbb több esztendővel és ha azok csakugyan olyan sérelmesek és olyan sokakra sérelmesek lettek volna, ugy ez irányban felszólalások történtek volna. Azonban nemcsak a közéletben, de az administratióban sincs tudomásom ilyen tömeges felszólalásokról és igy a törvény módosításának szükségessége eddig egyáltalában nincs bebizonyítva és már ezen egy szempontból sem tartom szükségesnek a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta Irányi Dániel képviselő ur ugy a törvényjavaslat indokolásában, mint mostani felszólalásában, hogy nálunk egyáltalában káros oly törvényt alkotni, illetőleg fentartani akkor, midőn nálunk oly tömegesen fordul elő a kivándorlás. Bátran fel merem vetni a kérdést, t. ház, hogy az 1879: L. törvényczikk fentartásának vagy módosításának van-e bármily hatása a kivándorlásra? Fog-e egygyel több ember kivándorolni vagy egygyel kevesebb bejönni, annak folytán, ha e törvényjavaslat elfogadtatik vagy el nem fogadtatik? A kivándorlás kérdése a törvény ezen intézkedésével semmi összefüggésben nincs. A mi pedig Irányi Dánielt, képviselő ur megjegyzését illeti, hogy azok, kik a felső vármegyékből kivándorolnak, megszűnnek honpolgárok lenni, mert a törvény rájuk is vonatkozik, megjegyzem hogy ha azok csakugyan kivándorolnak és állandóan künn keresnek munkát, nézetem szerint a hazára addig, mig künn maradnak, semmi jelentőséggel nem bir, hogy azok állampolgárok maradnak-e vagy sem. Ha pedig ismét be akarnak lépni a községi és állampolgári kötelékbe, a fennálló törvény 40 §-a szerint nehézség nélkül felvehetők és igy a törvénynek szóban forgó intézkedése a kivándorlottak visszajövetele elé semmi akadályt nem gördít. (Helyeslés jóbbfelől. Mozgás a szélső báloldalon.) De azt mondta indokolásában a t. képviselő ur, hogy a törvénynek ezen intézkedése ellenkezik törvényeink szelleméyel és hogy az egészen új intézményt létesített, mely eddigi törvényeinkben helyt nem foglalt. Engedelmet kérek, hiszen maga a t. képviselő ur is hivatkozott az 1848-ban letárgyalt törvényjavaslatra, a mely pedig sokkal szigorúbb volt, mert annak 17-ik §-a minden fentartás nélkül mondta ki, hogy tiz évi távollét által a honpolgárság megszűnik. Az 1879: L. törvényczikk intézkedése ennél sokkal mérsékeltebb, mert valamely bejelentés által az illető fentarthatja honpolgári jogát. A t. képviselő ur felemlítette, hogy ama törvényjavaslat azért nem vált akkor törvénynyé, inert nézeteltérés voltakét ház, a karok és rendek é^ a főrendek között, A törvényjavaslat 17. §-a tekintetében semmi eltérés nem volt a két ház közt; annak lényegéhez hozzájárultak Szentkirályi Móricz, Ghyczy Kálmán, Kossuth Lajos, Bónis Sámuel, a főrendiházban gr. Batthyányi Lajos és b. Vay Miklós és a politikai élet ezen ismert férfiairól nem lehet föltenni, hogy Magyarország törvényeivel ellenkező reactionarius javaslatot helyeseltek volna. (Helyeslés jóbbfelől.) Méltóztassanak megnézni a naplókat, mindazon okok, a melyek felhozattak 1848-ban, felemiittettek 1879-ben é^ felhozhatók a jelenlegi törvény fentartása mellett ma is és igy alaptalan azon állítás, mely az indokolásban foglaltatik, hogy az 1879-ik törvényczikk ezen intézkedése hazánk törvényeinek szellemével ellenkezik. (Helyeslés jóbbfelől.) De maga Irányi Dániel t. képviselő ur beismeri indokolásában, hogy a honosság fentartása könnyű feltételhez van kötve; mert elég arra egy egyszerű bejelentés a törvényhatóság alispánjánál vagy a polgármesternél és igy bátor vagyok Irányi Dániel t. képviselő ur mostani megjegyzésére azt válaszolni, hogy nem a puszta tiz évi távollét okozza a honpolgárság elvesztését, hanem az, hogy az illető a tiz évi távollét alatt nem teljesíti azon feltételt, mely a honosság fentartásához megkívántatik, vagyis nem teszi meg azon egyszerű bejelentést valamely törvényhatóság megjelölt tisztviselőjénél. (Helyeslés jóbbfelől) Attól, a ki az országból távol van, a ki sem személyével, sem