Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

878. országos ülés május 20-án, kedden. 1890. 223 melyek a kivándorlottak vissza nem téréséből származhatnak. így nevezetesen Zemplén megye fölterjesztésében a többi közt igy szól: (Halljuk! olvassa): „Véleményünk szerint nemzeti érdekünk feltétlenül azt követeli, hogy Magyarország minden távollevő fiát az állampolgári jog kötelékében tartsa és védelmezze mindaddig, a mig valaki erről önként le nem mond." (Helyeslés a szélső Iáioldalon.) Sáros megye pedig ugyanazon kérést a többi közt ekképen indokolja (Halljuk! olvassa): „Félünk tőle, hogy azon esetre, ha a törvény ezen intézkedése továbbá is fentartatik, honpolgáraink tetemes részét elveszítjük, kizárjuk kebelünkből, kizárjuk anélkül, hogy ezt az illetők maguk óhajtanák, csökkentjük,apasztjuk számunkat czéltalanul, pedig nekünk magyaroknak — szerény véleményünk szerint — érdekünkben nem áll, hogy polgártársaink nagy részét kebelünkből kizárjuk, sőt inkább kívánatosnak tartjuk, hogy csekély számunk mellett minden, bár külföldön tartózkodó hazánkfiát polgártársaink sorába iktassuk s ép azért akarjuk, hogy a törvény 31. §-a oda módosittassék, hogy mindaz, a ki akár születés, akár valami más czímen a magyar állam polgára, mindaddig, mig a magyar állam kötelékéből törvényes utón elbocsátását ki nem eszközli, magyar honpolgárnak tekintessék." (Helyeslés a szélső baloldalán.) Nem hallgathatom el végre t. képviselőház, hogy Olaszország, azon Olaszország, a mely mint mondottam, a puszta távollétet a kihonosítás okai közé nem számítja, még azokat is megakarja tartani fiainak, a kik akaratuk ellenére valamely külállamban honosíttatnak. Az afrikai gyarmatokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával folyó évi márczius 26-án Rizzo képviselő megemlítvén a brazíliai kormány ' azon rendeletét, mely a honosítási kötelességre vonatkozik, Crispi ministerelnök azt felelte, hogy azt a rendeletet valamennyi állam ugy tekinti, mint az olasz kormány, vagyis hogy azon olaszok nem vesztik el eredeti honosságukat, a kik a brazíliai honosítást vissza nem utasíják. Azt mondják, t. képviselőház, hogy az állam nem viselheti bizonytalan, határtalan ideig azt a kötelességet, a mely rá esetleg Ínségre jutott kivándorlókkal szemben háramlik. Úgyde nézetem szerint, minthogy az áldozat csekély, ezen tekintet sokkal jelentéktelenebb, semhogy annak azon fontos tekinteteket alá rendeljük, a melyek állampolgáraink honosságának fentartása mellett szólallak, annyival inkább, mert a kivándorlók, ha netán reményeikben csalódtak, segélyre leginkább künnlétük első éveiben szorulnak. Azok, a kik képesek voltak 10 évig fentartani magukat, segélyt lehetőleg ritkán, talán a legritkább esetben szoktak igénybe venni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur a községek érdekét is szíves volt kiemelni, azt mondván, hogy ha az oly kivándorolt, a ki hosszú ideig távol volt, visszatér hazájába, az a községnek, melyben illetékes, terhére esik. Ámde miután megengedi a t. előadó ur, hogy a törvény nem gördít áthághatlan nehézségeket elébe, hogy magát visszahonosítsa, az a teher igy vagy ugy az illetékes községre fog hárulni. (Tetszés a szélső baloldalon.) A f. képviselő ur, valamint máj' maga a bizottság is a haza iránti kötelességeket is kiemelvén, arra figyelmeztet, hogy a ki a haza iránti kötelességeket nem teljesíti, annak pártfogására nem érdemes. Elismerem, a legnagyobb mértékben elismerem, hogy a hazának minden fia a haza iránt a legszentebb kötelességekkel tartozik: tartozik, ha háború veszélye fenyegeti, vagyonát, ha kell életét is áldozatul vinni; azonban azt, hogy mikor a hazában megélni nem képes — bocsánat az őszinteségért — részben a természeti viszonyok mostohasága, de részben magának a törvényhozásnak, illetőleg a kormánynak intézkedései és mulasztásai következtében, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) maga, gyermekei és felesége fentartása végett ne kereshessen másutt menedéket, kenyeret, hanem kénytelen legyen inkább itt nyomorogni, talán éhen veszni, azt rendes viszonyok közt, békés állapotban, a haza senkitől sem követeli. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De ha ezt nem teszi, azt hiszem, nincs az állam feljogosítva oly feltételeket szabni egy velünk született természeti jog megtartására, a melyek az állami érdek által szorosan nem parancsoltatnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldulon.) T. ház! Tárgyilagosan és — a mennyire lehetett — röviden, minden szóvirágtól menten adtam elő az okokat, a melyek az általunk benyújtott törvényjavaslat támogatására szolgálnak. Az észhez, a meggyőződéshez kívánván szólani, nem a szívhez, ámbár olyan kérdésben, melyben hazáról, a haza elvesztéséről, az állampolgári jogokról van szó, a szív szava sem lenne indokolatlan. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) De azt gondoltam, hogy azon okok, melyeket az ész sugall, elég erősek arra, hogy indítványunk jogossága kétségtelen legyen és azért, elnémítva a fájdalmat, melyet a hontalanok sorsa lelkemben feliiléz, nem pengettem a sziv húrjait esnem érintem azokat még ez utolsó pillanatban sem, hanem egyszerűen kérem a t. házat, hogy a benyújtott törvényjavaslatot elfogadni méltózt issék. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon) Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon tárgyilagos okokra, melyek az Irányi Dániel képviselő ur