Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-378
222 878. országos ülés május 20-án, kedden. 1896. ről, mint alkotmányos érzelmeikről ismeretes államok a puszta távollétet nem tekintik a honosság elvesztése okának. A törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban, igaz, hivatkoztam Spanyolországra is, megemlít vén, hogy annak 1837. évien alkotott alkotmánya a puszta távollétet nem számítja az állampolgárság elvesztésének esetei közé. Azóta elismerem —figyelmeztetvén egy későbbi, nevezetesen 1870-ik törvényre — elismerem, mondom, hogy e részben Spanyolország törvényhozása azon törvényhozásokhoz csatlakozott, melyek mint Ausztria, Nén etország s egyéb kisebb államok a távollétet is a honosság elvesztésével sújtják. A t. előadó ur egyebek közt hivatkozott Dániára, Svédországra, Norvégiára, sőt Oroszországra Í8, mint a mely államok ugyanazon elvet követik, a mely a most utolsó helyen említett országok törvényeiben van lefektetve. Meg fog bocsátani a t. előadó ur, ha nem fektetek súlyt Oroszország példájára. (Tetszés és häyeslés a szélső baloldalon.) Minden további magyarázat nélkül is, remélem, nem fogja zokon veni, ha ezt egyszerűen elejtem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi Dániát, Svéd- és Norvégországot illeti, ezekre idézetemben azért nem hivatkoztam és nem fektettem súlyt, mert kisebb államok lévén, midőn oly elsőrangú nagy államok példája lebegett előttem, ezt kívántam a képviselőháznak ajánlani. mellőzhetvén a kisebb államokat. Különben ha ily kisebb kiterjedésű országok példáját akartam volna idézni, akkor Szerbiát és Venezuelát is felemlíthettem volna, mely két állam a távollét daczára örökidőkig tartja fönn polgárainak honosságát. Igaz, t. ház, hogy 1848 elején a pozsonyi országgyűlés alsó háza, a karok és rendek elfogadtak oly törvényjavaslatot, mely a most szóban levő törvényjavaslattal elvben megegyez. Azonban a törvényjavaslatot egyrészt a főrendek maguk nem fogadták el, nem ugyan az itt kérdésben levő szakasz, hanem a miatt, mert némely elvek, a melyeknek törvénybe iktatását a főrendek szükségesnek tartották, abból hiányoztak, minek következtében azon elvek báró Vay Miklós indítványára megállapittatván, a törvényjavaslat válaszüzenettel a karok és rendekhez visszaküldetett, anélkül,hogy — tudtomra — a karok és rendek azzal tovább foglalkozhattak volna a bekövetkezett események folytán. Annyi tehát kétséget nem szenved, hogy az A törvényjavaslat törvénynyé nem vált, szentesítést nem nyert. De habár a t. előadó ur azon férfiaknak, kik azt a törvényjavaslatot indítványozták, szabadelvűségére hivatkozik is, a melyet én kétségbe vonni nem akarok, sőt nyíltan elismerek: ne fel ejtsük el, t. képviselőház, hogy azon törvényjavaslat éle az | úgynevezett absentisták, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) azon gazdag főurak ellen volt intézve, (Igaz! Ugy van! a széhő baloldalon) a kik évtizedeken keresztül külföldön lakva, ott költötték az ország javaiból húzott gazdag jövedelmöket, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a nélkül hogy, mivel kiváltságosak voltak — még csak adó képében is járultak volna a haza közszükségeinek fedezéséhez, ("igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ma azonban a szegény nép ezrei ragadnak vándorbotot; nem azért, hogy itthon fel nem található finom élvezetekben részesüljenek, hanem mert magok és családjuk sanyarú sorsán segíteni remélnek. (Igaz! Ugy van! a szäsö baloldalon.) És ezzel eljutottam a kérdésnek második, gyakorlati oldalához, a mely pedig reánk nézve sokkal fontosabb, mint a többi államokra, melyekből kivándorlás szintúgy történik. Érzi ezen állapotnak komoly voltát maga a kormány is a mit azon szigorú és sok tekintetben nem is igazolható eljárás tanúsít, melyet a kivándorlás megakadályozására foganatosítani jónak lát. De ha belátja a káros következéseket, a melyek a kivámdorlásból ssámaaznak; ha belátja e következéseknek súlyát: miért vonakodnék elhárítani az akadályokat, melyek a kivándorlottak honossága megtartásának útjában állanak és magában a törvényben gyökereznek. (Helyeslés a szélső \ baloldalon.) Mert habár igaz, nem tagadom, közönséges, ismétlem és hangsúlyozom közönséges, de értelmes emberekre nem jár is nagy nehézséggel azon feltételek teljesítése, melyeket a törvény a honosság megtartására, illetőleg visszaszerzésére megszab, de a künnlevők óriási tömege nem tartozik azon társadalmi osztályhoz, melyről a törvények ismeretét fel lehetne tennünk. És ha hozzá veszszük, hogy nem létezik a világon egyetlenegy elfogadható,megállható ok, amely az állampolgárság elvesztését puszta távollét miatt igazolná ; nem létezik ok, mely a népességnek még mesterséges utón is való csökkentését támogatná; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) ellenben létezik számtalan, mely az ellenkezőt igazolja, mely a mellett harczol, hogy polgártársainkat megtartani s a menynyire lehet, szaporítani igyekezzünk: (Helyeslés a szélső balon.) igen világos, uraim, hogy az 1879: L. törvényezikknek evvel ellenkező szakaszai a magyar állam létérdekeivel ellenkeznek s annálfogva eltörlendők. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ezt kérik, t. ház, a képviselőházhoz intézett számos feliratokban és kérvényekben megyék, városok, községek, népgyűlések és más testületek. Legyen szabad ezen iratokból csak egy-kettőt idéznem, (Halljuk! Halljuk!) különösen két megyének feliratából, a mely két megye a. Kárpátok alján feküdvén, a többi szomszéd megyékkel együtt legtöbbet szenved a kivándorlás alatt, leginkább érzi már előre azon súlyos következményeket,
