Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

220 878. országos ülés május 20-án, kedden. 1890. javaslatot, mely szerint ugy a benszülött, mint a honosított amerikai, ha S éven át megszakítás nélkül külföldön tartózkodik, polgárjogát elveszítse. Hazánkban az 1844-iki országgyűlésen első izben Grhyezy Kálmán és Szemere Bertalan követek nyertek megbizást egy honossági törvényjavaslat szerkesztésére s az Ő munkájaikban is benfoglaltatott azon rendelkezés, mely az állampolgárság elvesztését 10 évi külföldön léthez kötötte. S mely az 1848-iki országgyűlésen a Szentkirályi Mór által kidolgozott javaslatban „a magyar ho nosságról és külföldiekről" az alsóház által el is fogadtatott. E korszak iránya s a nevezett férfiak politikai működésétől pedig a szabadelvtíséget elvitatni nem lehet. Ha a távollét egyáltalán nem vonhatná maga után az állampolgári jog elvesztéséi, az államok törvényhozásainak kiilönfélesége folytán sok esetben előállna a kettős állampolgárságnak egy személyben való egyesítése, mely nemcsak politikailag, de jogilag anomáliát képez, az állam érdekeinek csak hátrányára válik és különböző bonyodalmak előidézésére szolgálhat, mert az egyidejűleg két, esetleg ellenséges lábon álló államhoz tartozandóságból a kötelességek összeütközése könnyen előáll s az ily kettős állampolgársággal még azon hátrány is össze van kötve, hogy az illetők igyekeznek mindkét állampolgárságnak előnyeit élvezni, de a kötelezettségek alól mindkét állammal szemben kibújni. Utalás történt a javaslatban a kivándorlásra, mely napjainkban mind nagyobb mérveket ölt, én azonban azt hiszem, hogy a javaslat elfogadásával ennek épen nem vetnénk gátot. sőt ismerve népünk speciális jellegét, mely a hazaszeretet s az ősi röghöz való ragaszkodásban nyilvánul, mely nem cosmopolita és át van hatva a nagy költő azon mondatától: „E föld az, melyen élned és halnod kell" — a kifogásolt szakasz az anyaországgal való állampolgári kapocsnak' fentartására tán még támpontul is szolgál. Kivándorlás történik ugyanis a felvidékről — Amerikába s a székelyföldről Romániába kenyérkeresetből — szükségből a szülőföldön itt-ott előforduló mostoha kereseti viszonyok folytán. A Dunán túlról Slavoniába irányuló kivándorlás itt nem jöhet figyelembe, mert a kivándorlókra nézve az állampolgárság nem vész el, miután a magyar szent korona országainak területén az állampolgárság egységes. A kivándorlók, mihelyt maguknak egy kis vagyont gyűjtöttek, hátrahagyott családjaikhoz még a 10 -év lejárta előtt viszszaíérnek, de az érintkezést addig is fentartják, megtakarított keresményeiket beküldik s számos jelét adják annak, hogy ők magyar állampolgárok kívánnak maradni s tényleg nem is fordult elő ez ideig panasz vagy folyamodvány, melylyel az illetők e szakasz sérelmes voltát igazolták volna. Azon esetben pedig, ha a kivándorlók 10 évi távollét és a jelentkezés elmulasztása miatt állampolgárságukat elvesztenék, az 1879 :L t.-cz. a visszhonosítást illetőleg oly kedvező rendelkezéseket tartalmaz, minőket Európának egy törvénye sem mutat fel; még messzebb menő könnyítések foglaltatnak „a tömegesen visszatelepülök honosításáról" szóló 1886:

IV. t.-czikkben. De eltekintve mindezektől, nem volna helyes eljárás egy törvény megváltoztatását eszközölni addig, mig ez hatását nem éreztette, mig a tapasztalat be nem igazolta az egyes rendelkezések ezélszeríítlen vagy káros voltát. Ily gyorsan történő változtatások mellett állandó és rendezett állapotok nem fejlődhetnének. Az állampolgárság nemcsak joggal, de kötelességekkel is jár s a haza, mely fiainak bel- és külföldön védelmet nyújt, róluk vagyontalanságuk esetén gondoskodik, mely megengedi, hogy tőle életczéljaikkal teljesen elválva, öszszes szellemi és anyagi erejükkel, idegen nép közösségében éljenek, annyit tő'ük joggal megkövetelhet, hogy az esetben, ha az állampolgárság megtartása előttük értékkel bir, koronkint kijelentsék, miszerint kötelékében megmaradni kivannak, mert valamint az államnak nem érdeke akarata ellenére valakit polgárának megtartani, ugy másrészről a puszta távollét folytán senkit sem foszt meg állampolgárságától, ha csak az illető maga nem zárja ki magát saját akaratából. Ezekhez képest, miután a törvény bárminő hoszszú távollét daczára is nyújt lehetőséget, még pedig igen könnyen teljesíthető feltételek mellett, hogy a külföldön tartózkodók állampolgárságukat fentarthassák az esetleg szükségessé váló visszahonosítási illetőleg a törvény hasonlókép igen kedvező intézkedéseket tartalmaz; ennélfogva a törvény eredeti szerkezetének megtartása mellett a bizottság nevében Irányi Dániel képviselő úrnak javaslatát még általánosságban sem ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház ! (Halljuk! Halljuk.') A törvényjavaslatnak, melyet úgy barátaim, mint a magam nevében benyújtani szerencsém volt, az a czélja egyrészt, hogy az 1879 :L t.-cz. azon rendelkezései eltöröltessenek, melyek szerint azok, a kik tiz éven túl önként távol voltak az országból, ha a törvényben meghatározott föltételeket nem teljesítik, állampolgári jogaikat elvesztik, másrészt hogy azok, akik már elvesztették, azoknak birtokába visszahelyeztessenek. Indított pedig annak előterjesztésére két egyaránt fontos ok, melyeknek egyikét az észjog és szabad nemzetek példája, másikát a tapasztalás és saját hazai viszonyaink szolgáltatják. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Nem fogok, t. ház. az észjognak, melyet ter-