Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

j^ 865. or<iágos ülés máj admiuistratio, egy jobb előléptetési rendszer s akkor elérkezend annak az ideje, minden veszély nélkül s lehetőleg kis átmeneteli rázkódtatásokkal életbeléptetni az új perrendtartásokat. T. ház! Áttérve most a törvényjavaslatban foglalt fontosabb rendelkezésekre, első sorban szólanom kell természetesen a székhelyek kérdéséről. T. ház! A bizottság ngy találta, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a székhelyeket s a területi beosztást illetőleg nagyban és egészben véve megfelel az igazságügyi követelményeknek s az ország érdekeinek. (Halljuk! Halljuk!) Nincsen beosztás, t. ház, mely minden igénynek megfelelni képes lett volna és a melyet ideális mértékkel szabad mérlegelni; mert még Francziaországban is — a hol pedig a birói és közigazgatási szervezet a multak romjain épült fel — nem sikerült teljesen egyenlő királyi táblai területeket kihasítani. Ha vannak a beosztásnak egyes fogyatkozásai s hiányai, annak oka nem a törvényjavaslatban, hanem abban rejlik, hogy az ország különböző részeiben egyenletesen felosztott királyi táblai kerületeknek való székhelyek nincsenek s hogy a népsürűségi viszonyok annyira eltérők, hogy geographicus beosztásra alapított szervezetet létesíteni teljesen lehetetlen. A bizottság, midőn a tervezetet elfogadásra ajánlja, két szempontból indult ki. Az egyik az volt, hogy a királyi táblák székhelyei lehetőleg oly városokban helyeztessenek el, melyek az illető vidéknek ügyforgalmi, értelmi, mint közgazdasági központját képezik s melyek a városiasságnak oly szinvonalán állanak, hogy királyi táblai szék helyekül alkalmasak legyenek. A második szempont, melyet a bizottság figyelembe veendőnek tartott, az volt, hogy a királyai táblai ügyforgalmak ne legyenek oly jelentéktelenek, hogy csekély számú birói létszámmal szervezett királyi táblákat kelljen létesíteni, mert e testületek nem fejthetnek ki kellő erkölcsi súlyt és más országok tapasztalatai szerint nem váltak be igazságszolgáltatási szempontból. A mi az első indokot illeti, nagy bajnak tartanám, ha a táblai székhelyek oly városokban helyeztetnének el, melyek lakosságuk csekélységénél fogva nem képezik ama vidék valódi központjait. Ily városokban kétszerte nagy az a veszély, hogy a birák az illető vidéki körök befolyása alá kerülnek; ily városokban nincsen kellő erősen szervezett ügyvédi kar, a királyi táblák hivatásszerű ellenőrzője s hiányzik a kellő szellemi contactus, mely nélkül a táblai birák nem maradhatnak a tudomány kellő szinvonalán. A bizottságban tétettek egyes indítványok a székhelyek áthelyezésére vonatkozólag. De ez indítványok, bár elismertetett, hogy a javaslat által némely jelentékeny városok jogos igényei us 2-iin, pénteken. 1890. kielégíthetők nem lettek, el nem fogadtattak. Nem pedig azért, mert a bizottság a tárgyalás folyamán arról győződött meg, hogy a területi beosztás minden változtatása megbolygatná az egész szervezést, megnehezítené az egységes gondolatból kiinduló rendezés keresztülvitelét, melyet helyesen és igazságosan nem egyes vidékek, hanem csak az ország összes érdekei szempontjából lehet csak megítélni. Szólnom kell végre ajavaslat 19. és 20. §-áról, melyek a birói függetlenségre és áthelyezhetőségre vonatkoznak. Ha az igazságügyi bizottságban e szakaszok ellen ellenvetés nem merül fel, ennek indoka nem a birói függetlenség iránti érzék hiányában, hanem abban rejlik, hogy mindenki meg volt arról győződve, hogy a rendszabálynak semmi politikai háttéré nincs és hogy annak kizárólag igazságszolgáltatási indoka van, továbbá hogy a királyi táblák helyes szervezése e felhatalmazás nélkül nem vihető keresztül. A mi a birák áthelyezését illeti, arról már korábbi törvényeink akként intézkednek, hogy a bírósági szervezés alkalmával minden biró tartozik székhelyét felcserélni avval, melyet az igazságügyminister részére kijelöl. így intézkedik 1869: IV ik és az 1881 : IX-ik törvényczikkek. Ez tehát nem új dispositio, hanem a régi törvényekből vétetett át. A nyugdíj iránti felhatalmazás nem foglaltatik eddigi szervezetünkben, bár fel lehetne hozni, hogy 1875-ben az első fokú bíróságokkal szemben az akkori igazságügyi kormány ugyanezen hatalommal ruháztatott fel. A birói elmozdíthatatlanság és nyugdíj azhatatlanság nem önczél, hanem csak eszköz a jó igazságszolgáltatás megvalósítására. Ha ez eszme ellentétbe jő egy sokkal magas.ibb eszmével, ma] gával az igazságügyi szervezés és a jogszolgál| tatás érdekeivel: akkor a kisebb érdeknek hátrálnia kell a nagyobb elől, melynek szolgálni a birói testület feladata. (Igaz! Ugy van! johbfelöl.) Űj rendezés előtt állunk, t. ház, új eljárások életbeléptetése van ozélba véve. Akármilyen tisztelettel viseltessünk is a királyi ítélőtábla azon érdemes tagjai iránt, kik a múltban kétségtelenül nagy érdemeket szereztek, ha őszintén akarjuk a helyzetet megvilágítani, be kell vallani, hogy nem minden királyi táblai biró képes többé megfelelni azoknak a feladatoknak, melyek ma a királyi ítélőtáblai birói állással járnak. És ha most az első szervezés alkalmával nem alkalmaztatnak jó erők a kir. ítélőtábláknál, ez oly végzetteljes tévedés, oly öntudatos hiba volna, melyet később semminemű' perrendtartási intézkedéssel többé jóvá tenni képesek nem volnánk. (Igás! Ugy van! jőbbfelől.) Midőn választani kellett a között, akarunk-e jó szervezést biztosítani az országnak és a között, hogy az érdekek lehető kímélésével adassék felhatalmazás a ministernek, a választás máskép nem üthetett ki, mint a hogy említettem, hogy a kisebb