Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

S65. országos ülés május 2-án, pénteken. 18110. 15 érdeknek megkell hátrálnia a nagyobb, az országos szempont előtt. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Az igazságügyi bizottság a törvényjavaslaton némi módosításokat ejtett, melyeket leghelyesebben a részleteknél vélem indokolni. És most, t. ház, azon meggyőződés által vezérelve, hogy az előttünk fekvő javaslat javítani fogja birói szervezetünket, javítani fogja igazságszolgáltatásunkat, hogy ezen törvényjavaslat az első lépést képezi azon czél felé, mely a szóbeliség és közvetlenség! eljárás behozatalát tűzte feladatául, a törvényjavaslatot a magam és a bizottság nevében általánosságban elfogadásra ajánlom. (Élénk helyes és jolbfelöl.) Madarász József jegyző: Polónyi G-éza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Azon megtisztelő szerencsében részesülök, hogy az előttünk fekvő reformjavaslat tekintetében a függetlenségi és 48-as pártnak megállapodásait tolmácsolhatom. Midőn ezen kötelességem lerovásához fogok, tartozom kiemelni, hogy a függetlenségi és 48-as párt, ugy, a hogy az igazságügyi reformoknál általában véve tenni szokta, a törvényjavaslatot sem egészében, sem részében pártkérdésnek nem tekinti. Azon föltevésből indulunk ki, t. ház, hogy a többi pártok kebelében is hasonló felfogás uralkodván, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a kérdéses javaslatoknak elvi dispositio tekintetében a pártkorlátok által nem feszélyezett higgadt mérlegelésnek és bírálatnak adhassunk lehetőséget és teret. Az igy értelmezett nyilt kérdés szempontjából is meg kell azonban jegyeznem, t. ház, hogy az, a mit a székhelyek kérdésében mondandó leszek, tisztán és kizárólag egyéni álláspontom, még akkor is, ha tudom azt, hogy pártomnak nagyrésze támogatja nézetemet. Áttérek magára az előttünk fekvő törvényjavaslatra. Súlyos és hozzáteszem alapos aggályok merülnek fel e javaslattal szemben, melyeket én, ugy a miut az igen t. előadó ur azokat jelezni mintegy jónak látta, két csoportra oszthatok fel. Az egyik csoportja ezen — nézetem szerint is — igen alapos aggályoknak az elmélet terén mozog és azon, a tudomány eszközeivel megállapított tételén alapszik, hogy mindaddig, mig az anyagi jog terén codificálni, egységessé tenni való van, mindaddig, mig perjogunk institutiókkal biztosítva és organicus javaslatokkal megállapítva nincs, addig az administrativ kérdésekhez és különösen a birói szervezet kérdéséhez nyúlni legalább is több, mint időelőtti. A másik ellenvetés, t. képviselőház, az, hogy vájjon a költség szempontjából van-e a törvényhozás annyira tájékozva ezen javaslat által, hogy az aequivalenseket méltányolni tudja, vagyis abban a helyzetben van-e a t. ház ezen törvényjavaslat által, hogy a birói szervezet számára hozandó anyagi áldozatok oly mennyiségét ismeri-e, melyet aequivalealni tud azzal az értékkel, melyet a törvényjavaslattal nyerünk. Külön kell foglalkoznom mind a két szemponttal, t. ház. (Halljuk! Halljuk !) A mi az elméleti téren mozgó kérdést illeti, e részben nálunk az igazságügyi kormányzat, melyet ugyanazon többség támogatott, a mely a jelenlegi igazságügyi kormányzatot támogatja, eddig vezérfonalul fogadta el azt, hogy első sorban az anyagi jog s azután az eljárás, a perjog szabályoztassék s csak ezután lehet rátérni a birói organisatio kérdésére. S hogy, t. képviselőház, ezen nézet ma is elméleti értéken túl tudományos becscsel is bir, erre nézve hivatkozom magára az igazságügyi bizottság jelentésére, mely elvű elfogadja a kö; vetkezőt (olvassa): „Ki lévén tűzve a czél, mely felé a törvényhozás haladni akar, a birói szervezetet akkép kell ; átalakítani, hogy az a szóbeli, közvetlen eljárásba emberi belátás szerint helyesen be legyen illeszthető." Tehát nem a birói szervezetbe illesztendő a szóbeliség, hanem a szóbeliségbe illesztendő a | birói szervezet, szóval a szervezetnek kell alkalj mazkodnia a perjoghoz és nem megfordítva. Arra nézve, hogy a múltban az igazságügyi kormányzatot csakugyan hasonló elvek vezérelték, elég legyen ráutalnom, t. ház, arra, hogy a törvényhozás ezen termének hangos tapsai között jelem tettek be azon enuntiatiók, melyek a magánjogi codificatio terén való mozgalom megindulását jelezték, továbbá azon javaslatok, melyek az örökösödési jogra nézve nemcsak az előmunkálati stádiumon, de az igazságügyi bizottság tárgyalásainak retortáin is keresztül vannak vezetve és a mely törvényjavaslatok között még a birói felelősségről szóló törvényjavaslat bemutatását is fel kell említenem. Szóval maga az a tény, hogy az előbbi igazságügyi kormányzat már hozzá is fogott az anyagi jog codificatiójához, mely az előkészületeknek nagy stádiumán már évek óta keresztülment, hogy az örökösödési törvényjavaslat már a bizottsági tárgyalásokon is keresztülment, hogy a szóbeliségre és a bűnvádi eljárásra vonatkozó tövényjavaslatok valóságos kézzelfogható elaboratumokban ismételten és ismételten napvilágot láttak: mindez, t. képviselőház, bizonyítja azt, hogy a törvényhozás és különösen az igazságügyi kormányzat csakugyan hódolt eddig azon elvnek, hogy előbbre való a magánjog\ codificatiója s a perjog, semmint a birói szervezet megoldásának kérdése. Ha ez így van, t. ház, a mire nézve, hogy csakugyan így van, elég legyen még csak annyit felhoznom, hogy hiszen jogász ember előtt nem szükséges bővebben illustrálnom azt, hogy egészen máskép fog kinézni a felsőbíróságok alakítása akkor, ha a bűnvádi eljárás során az esküdtszéki intézmény hozatik be, egészen másként fog kinézni akkor, ha