Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-377
2(j0 * 7í * •í'szágos ttlés májas 17-én, szombaton. 1890. hoz bátor vagyok egy módosítást javaslatba hozni. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Ha az ellenség győzött és a hadjárat el van veszve, de egyesek még mindig folytatják a harczot, akkor az bizonyos mérges elkeseredéssel történik. Innen merítem én azt a jogot, hogy azon propositiót tegyem, hogy az úgynevezett reform az állami és királyi gymnasiumoknak a minister által kijelölendő fele részére szoríttassák. Indokolom ezt azzal, hogy azt hiszem, ez elegendő concessio azoknak, a kik irtóznak a görög tanulmányoktól s másodszor elegendő experimentatio egy olyan téren, a melyen az experimentatiót helyesebb lett volna olyan nemzeteknek átengedni, a melyek kevesebbet koczkáztatnak azzal, ha ezen experimentum sikertelen, vagy épen balsikeríí és végzetes lenne. Történt ugyan hivatkozás arra, hogy ebben az irányban már számos ország megelőzött bennünket ; de, t. ház, ez a hivatkozás téves, mert még nem emiittettek olyan nyugat-európai országot, a hol valamennyi gymnasiumban megszüntették volna a görög tanulmányoknak általánosan kötelező tanítását. Mozgalom, az igaz, van ez irányban, de mozgalom van a volapük mellett is. (Derültség.) Bátor vagyok módosításomat elfogadásra ajánlani. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa) : Módosítvány az 1. §-hoz. Az 1. §. első mondatában a „hogy gymnasiumi" szavak helyett beiktatandó: „liogy az állami és királyi gymnasiumoknak a vallás- és közoktatásügyi minister által megjelölendő fele részében a tanulók". Schwarcz Gyula előadó: T. képviselőház ! Ezt a módosítványt semmi esetre sem fogadhatjuk el, ha azt óhajtjuk, hogy ezen törvény életbeléptetése nagyobb bonyodalmakat ne idézzen elő. Nem fogadhatjuk el először is azt az ideát, hogy „felerészben", mert ez a hazai viszonyok közölt valóságos veszedelmet involvál ; de nem fogadhatjuk el különösen azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister csak az állami és a kir katholicus gymnasiumokra nézve rendelkezzék. Ebben van egy bizonyos — a szónak nem rossz értelmében mondom — falánk és ez az, hogy a szerzetesrendek által fentartott gymnasiumokra nézve vagy nem volna a törvényhozásnak hatalma és joga, vagy pedig, hogy nem volna czélszerfí azokra nézve a törvényt szintén általánosságban életbeléptetni; ez tehát megosztaná a mostani gymnasiumi rendszert és becsempészné a szerzetes rendek gymnasiumait egy oly kategóriába, melyben igenis teljes joggal foglalnak helyet a protestáns és egyéb autonóm gymnasiumok, de a melyre a szerzetesrendek által fentartott katholicus gymnasiumoknak semmi esetre jogczímök nincs. (Igaz ! ügy van!) Magyarországon a katholicus vallás 1848. előtt állami vallás volt; a gymnasiumok pedig, habár a szerzetesrendek tartották is fenn, Magyarországon épen a katholicus vallásnak előbbi államvallási jellegénél fogva az akkori államkormánynak közvetetlenül nemcsak vezetése, hanem rendelkezése alatt is állottak és nálunk az egyház ezzel a jogfejlődéssel szemben soha ellentétes állást nem is foglalt el. Vájjon mi okon és mi jogon követelhetné már most valaki azt, hogy a szerzetesrendek által fentartott gymnasiumok a magyar államhatalommal, a magyar törvényhozással, a magyar államkormánynyal szemben egyszerre csak oly kategóriába tétessenek át, melyben az egészen más alapon, egészen más jog és történelmi fejlődés alapján álló protestáns vagy egyéb autonóm felekezeti gymnasiumok foglalnak helyet? Isten mentsen bennünket a „CulturkampfMól, de ily kérdés fölvetése nagyon alkalmas lenne arra, hogy megzavarja azt a csendet és békét, a melyet ma élvezünk és a melynek mennél további fentartása és a törvényhozás és kormány részéről is ápolása érdekében áll a hazának. (Helyeslés.) Ezt a harmóniát ily vitás kérdésnek nagyobb mértékben való mltengetésével, azt hiszem, nagyon is koczkáztatnók. (Helyeslés.) Ha pedig, t. ház, a mit teljes lehetetlennek taitok. ily értelmű módosítványt mégis törvénybe. is iktatnánk, a bonyodalmak hosszú sorát zúdítanok közoktatásügyünkre és magukra a hazának érdekeire. Azért nagyon kérem a mélyen t. képviselőházat, ne méltóztassék elfogadni Asbóth igen t. képviselőtársamnak ezen módosítványát. (Helyeslés.) Asbóth János: T. ház! Egy félreértést kell földerítenem, mely ly el a t. előadó úr részérői találkozom. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a jogezíme felszólalásomnak. A t. előadó ur teljesen félreértett engem. A félreértés pedig onnan ered, hogy én tegnapjeleztem, hogy a katholicus gymnasiumokra nézve fogok egy módosítást beadni; ezt azonban csak a 3. §-nái fogom tenni, a t. előadó úr pedig már most argumentál az ellen. Ezen módosítás csak arra vonatkozik, hogy az állami és kir. gymnasiumok felerészében hagyassék meg az eddigi állapot. Schwarcz Gyula előadó: T. ház! Bocsa natot kérek, nekem jogom van és kötelességem magamat igazolnom. (Halljuk!) Én a t. képviselő urat félre nem értettem, mert a módosítvány szövege azt mondja, hogy „az állami és kir. gymnasiumoknak a vallás- és közoktatásügyi minister által megjelölendő felerészében a tanulók", tehát akkor az egész reform természetesen csak az állami és a kir. katholikus gymnasiumokra vonat-
