Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-376
1^4 S76. orsiágos ülés május 18-án, pénteken. 1890. közönségének feliratát, melyben Csongrád és Alsó-Fejér vármegye felterjesztéseit pártolván, az iránt esedezik, hogy a vármegyei önkormányzati jog mostani alakjában továbbra is teljes épségben fentartassék. Székesfehérvár sz. kir. város közönségének feliratát, melyben Csongrád vármegyének felterjesztését pártolván, kéri, hogy a közigazgatási tisztviselők választása mostani alakjában, továbbra is teljes épségben fentartassék. Mindezen feliratok kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. A pénzügyminister nr kivan szólani. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Három törvényjavaslatot vagyok bátor alkotmányos tárgyalás végett a t. ház elé terjeszteni. Az első az 1887 ik évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás alapján, nemkülönben az 1888/89. évi közös ügyes kiadásokból és a rendkiviili katonai póthitelekből Magyarországra eső összegnek fedezéséről; a második az elkésve, illetőleg szabálytalanul bejelentett italmérési jogok kártalanításáról s a harmadik az italmérési jövedékről szóló 1888: XXXV. t.-cz. némely határozmányainak kiegészítéséről szól. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel vé- ! gett a pénzügyi bizottsághoz utasítani, Elnök: A benyújtott törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni s előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak. Több jelentés nem lévén, következik a napirend : „a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883: XXX. t.-cz. módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat" általános tárgyalásának folytatása. Ki következik? Madarász József jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! A tegnapelőtti vitának leghivatottabb szónoka: Kovács Albert képviselő ur, nagyon megkönnyítette, vagy inkább megnehezítette feladatomat azzal, hogy a tárgyat szakavatott remek beszédével teljesen kimerítette. Nem akarom mindazon hatalmas érveket ismételni, miket ő a t. ház előtt feltárt s ezért csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy mindazokban, a miket ő e tárgyról mondott, teljesen egyetértek yele; de aztán nem értek vele egyet egy kételyre nézve, a melylyel a t. közoktatásügyi minister urnak illetékességét némileg kifogásolta. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy t. barátom nincs jelen, különben visszaidézném emlékezetébe azon igen érdekes esetet, midőn a 80 as évek elején gróf Bethlen András, jelenlegi föld mivelésügyi minister j ur, a ki akkor némileg frondirozó kormánypárti képviselő volt, a Tisza-kormánynak comparativ bizalmat szavazott. Azt hiszem, Kovács Albert t. képviselőtársam is beérhetné avval, ha mi is comparativ bizalmat éreznénk a t. minister ur iránt. Ha a minister urat comparáljuk azon tanés szakférfiakkal, a kikben a t. többség és a t. közoktatásügyi bizottság bővelkedik, valóban el kell ismernünk, hogy e corifeusok közt a jelenlégi közoktatásügyi minister ur mindenesetre a leghivatottabb vezetője közoktatásügyünknek. Intentiója mindenesetre jó, hazafias és nemes ; de hogy aztán intentiójának megfelelnek-e az általa választott eszközök is, arra majd későbben ki fogok terjeszkedni. A minister ur bátran elmondhatja magáról — némi módosítással — Mefistofelessel: „Ich bin cin kleiner Theil von jener grossen Kraft, — Der stets das Gute will und manchmal Solcbes schafft." (Derültség balfelől.) Hogy minő jelentőséggel bír az, a mit a minister ur a javaslatban teremtett, azt bátor leszek a t. háznak némileg bemutatni. A t. minister ur programmbeszédében és e javaslat indokolásában, de különösen minap tartott beszédében intentióját napról-napra világosabban fejtette ki. Előbb csak sejtelmünk volt arról, hogy a t. minister ur mit kivan érteni azon sokat mondó szók alatt, a miket bátran kiejtett; de minél többször nyilatkozott, annál inkább tisztult a helyzet. Különösen legutóbbi kijelentése óta vagyunk tisztában azzal, hogy mit akar. A t. minister ur mindig azt a sokat jelentő és semmit sem mondó szót — bocsánatot kérek e kifejezésért — „Einheitsschule" ejtette ki s ezzel tévútra vezette a közönséget és engem is. Azt hittem, hogy a t. minister ur, a mit expregsis verbis mondott, tudniillik „Einheitsschule"-t, az egységes középiskolát valóban akarja. De már az indokolásból és tegnapelőtti beszédéből tisztán kiderült, hogy ezt nem akarja, a mi előttem képtelenség is lett volna; hanem azt akarja, a mi nagyon is életrevaló dolog, tudniillik, hogy hifiire ált középiskola legyen. Ha a t. minister ur ezen nagyon életrevaló eszméjét mindjárt megmondta volna, higyje el, azt mindnyájan üdvözöltük és pártoltuk volna. De a t. minister ur épen az ellenkezőjét mondta annak, a mi az ő intentiója, Az egységes középiskola homlokegyenest ellentéte annak, a mit akar, tudniillik a bifurcált középiskolának. Mert mi az az „Einheitsschule"? kz egy ismeretlen valami, a mi még sehol a világon nem létezik, a miről álmodoznak, a miről terveket kovácsolnak, a mivel nem arra hivatott férfiak szabad óráikban foglalkoznak, de a mit még nem teremtettek meg sehol. Értenek pedig az „Einheitsschule" alatt egy középiskolát, mely az alsó foktól kezdve egészen a felső fokig egységes, egyenletes homo-