Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

876. országos Ülés május 16-án, pénteken. 1890. jy5 gén és a melyről azt hiszik, hogy ez az iskola képes és hivatott lesz előkészíteni a felsőbb tudományok valamennyi ágára. Ez nemcsak, hogy a yöv'ó század regénye, de egyáltalában létesíthetlen dolog és ha az illetők nyugodtan és higgadtan meggondolnák a dolgot, maguk is belátnák, hogy ugyanazon egy cursus alatt előkészíteni valakit technikára és philosophiára, lehetetlen. Nagyon örülök tehát annak, hogy most legalább leesett szívemről az a nehéz kő, mintha a t. minister ur az egységes iskolának volna híve. Most tudjuk, hogy nem ezt, hanem a bifurcált, vagyis azt a középiskolát akarja, melynek négy alsó osztálya egységes és ebben a négy alsó osztályban vettetnék meg alapja a négy felső osztályban való tovább képzésnek. Ezen négy felső osztályban következik be a szétágazás olykép, hogy mindvégig két teljesen elkülönített cursus léteznék. Ezen cursusoknak egyike tisztán a classicai, másika pedig a reális tudományokat képviselné, ugy, hogy egységes alapon két szétágazó külön chathegóriája fejlődnék és működnék a középiskolának. Az utóbbi ülésben virradtunk arra, hogy ez tulajdonképen eszméje és végezélja a t. minister urnak. Én ezt annyival megelégedettebben hallottam, mert véletlenül én voltam az, a ki az 1883 iki tárgyalások alkalmával a bifurcált középiskolát különösen ajánlottam az akkori minister urnak és a t. háznak figyelmébe. Akkor ez az eszme nagy könnyedén elejtetett. Nagyon Örülök, hogy most a t„ minister urnak az a szándéka, hogy ezt az eszmét a halottak országából feltámaszsza. Ez az eszme elejtetett akkor azért, mert egészen tévesen formulázták a feladatot. De ma sem szabad kérdezni, hogy melyik az egyedüli üdvözítő alapja a középiskoláknak, mert az, a ki igy teszi fel a kérdést, mindig tévedésekben fog botorkálni. A kérdés egészen más, tudniillik az, hogy a középiskolák feladatait a közép iskoláknak minő alakjaiban lehet elérni. Hát, t. ház, nem lehetséges, hogy a középiskolának csak egy kaptafája legyen, hanem kell, hogy többféle alappal, dogmával bírjon a középiskola, hogy a művelődési szükségleteknek, a nagyfokú és különféle igényeknek megfelelhessen. Ha ugy fogjuk fel a középiskolákat, hogy nem kutatjuk, hogy melyik az egyedüli helyes középiskola, hanem hogy hány és miféle ágát lehet a középiskoláknak teremteni és fentartani, hogy azok a sokféle művelődési szükségleteknek megfeleljenek, czélt fogunk érni. Azt hiszem, a t. minister ur nem fog engem megezáfolni akarni, ha reá nézve elismeréssel felhozom, hogy ő barátja a bifurcált középiskolának, tehát azon középiskolának, mely felsőbb részében egyik oldalon a tiszta humanisticus irányú gymnasiumot, másik oldalon pedig a realgymnasiumot tartja fenn. Ha ez igy van — s ezt, azt hiszem, senki sem fogja tagadni e házban — akkor arra kell figyelmeztetnem teljes tisztelettel a minister urat, hogy nagy inconsequentiát követett el egész eddigi eljárásában. Ha ö a bifurcált középiskolát, vagyis azt akarja, hogy a középiskola egyik ágában műveltessék a humanisticus irány, ugy mint eddig: akkor nem lett volna szabad a görögnyelvnek hadat üzenni Pedig, fájdalom, követői irgalmatlan hadat üzentek a görög nyelvnek, noha azt a minister ur fenn akarja tartani a humanisticus gymnasiumokhan. Hát kérdem, miként fogja ezt a minister ur fentarthatni, ha ő a ministeri székből és az előadó ur az előadói székből azt hirdetik országvilágnak, hogy a görög nyelv olyas valami, a miért hiába prédálják idejöket és er ej őket a fiatal emberek. A t. előadó urat nem kívánom tovább idézni ; komolyabban veszem azonban a minister urat, ha azt mondja, hogy: a görög nyelvben a jelen tanrendszer mellett nem lehet nagyobb eredményt elérni, mint azt, hogy a 8-ik osztály legjobb tanítványai szótár segítségével tiz sort képesek fordítani egy egész óra alatt. Remélem, hogy a t. minister ur erre nézve nincs helyesen informálva, mert én sujtóbb ítéletet a vezetése alatt levő intézetekre nem mondhatnék, minthogy nem képesek azok elérni azt, a mi a tantervben elő van írva 8 a mit más intézetekben könnyen el is érnek. Igen gyakran volt alkalmam érettségi és más vizsgáknál tapasztalni az e téren elért eredményeket s bátran constatálom, hogy az érettségi vizsgáknál a tanítványok, átlag nem egy óra alatt, hanem 10 perez alatt képesek voltak nemcsak tiz, hanem 30 sort is szótár nélkül helyesen fordítani. Nem tudom, hogy azok az intézetek, melyek működését szerencsém volt figyelemmel kisérni, oly annyira tálszárnyalják-e a minister ur vezetése alatt levő intézeteket, hogy köztük oly nagy különbség létezik, minőt a minister ur jelzett. Nem akarom ezt hinni, t. ház, hanem inkább elfogadom azt, hogy a minister ur erre nézve nincsen alaposan informálva, mert ha a minister ur azt a fáradságot venné magának, hogy ellátogasson egy vezetése alatt álló tanintézetbe, maga fog protestálni azon vád ellen, mely kijelentésében foglaltatik nemcsak a közvetlen vezetése, hanem az ellenőrzése alatt álló intézetek és ezek tanárainak életrevalóságára nézve. De, t. ház, e hadjáratban, a melyet minden ok és ugy látszik, legalább a minister részéről, minden ez él és szándék nélkül intéztek a görög nyelv ellen, még sokkal furcsább érvekkel is találkoztunk, mint a minő ezen, nem egészen megfelelő ténybeli állítás. Igy például azt mondották, hogy a görög nyelvtanulásnak nincsen haszna, mert kik tudnak görögül nemcsak a jelenlegi nemzedékből, hanem azok közül is, a kik a görö-