Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

875. omágos ülés május 14-én, szerdán. 1890. 163 historicusok ? Nem, sőt ily absurd követelést más tárgyak iránt a gymnisiummal szemben nem is formál senki. A t. realista urak, mikor más tár­gyukról van szó. akkor megemlékeznek arról, hogy a gymnasium felett még egy 4—5 éves szaktan­folyam van az egyetemen és ennek a számára is kell valami tanulni valót fenhagyni, hogy még az egyetemi oktatás sem adja meg a tudós legmaga­sabb fokát, az élet számára is marad valami, sőt a régi professor is a maga szakjában folyvást talál valami tanulni valót; de már mikor a görög nyelvről van szó, akkor oda állítják a tudós legmagasabb fokát, rámutatnak, hogy a gymnasiumban ezt nem érik el, kimondják a tanítás sikertelenségét 8 követ­keztetést vonnak belőle a görög tanítás eltörlésére. Nem a közoktatásügyi bizottság jelentése az egyedüli, mely ezen eljárást követi; épen igy csinálják ezt a külföldiek is; de náluk sem az igazság keresése adja a szájukba ezt az okos­kodást. A gymnasium teljesen megoldotta a maga feladatát, ha a fiatal embert oda képesíti, hogy az egyetemen a professor vezetése mellett, de a saját erején bármit megtudjon tanulni; akár a históriát, akár a reáltudományokat, a mi pedig különösen a görög nyelvet illeti, ha ebben oda képesíti, hogy az egyetemen a görög philologiai és theologiai tanulmányokban haladhat és az orvosi műszókat, melyek nagy többsége görög, megtudja tanulni. Ezt pedig, t. ház, egy középszerűen jó magyar gyinnasiuui, a növendékeknek legalább a középminőségű tömegével el is éri mindenben s a mindenek közt a görög nyelvben is. Én, t. ház, egy olyan szaknak vagyok a professora, melyben a görögül tudás a tanulhatás eszköze és csakis ebben az egy szakban az. Intéze­tünknek állandóan 20— 30 gymnasium szolgáltat növendékeket, mindenféle képzettségüket és hosszas tanári pályámon azt tapasztaltam, hogy az ifjak általában hoznak annyi görög ismeretet a gymnasiumbó], hogy mindjárt kezdetben sikerrel lehet velük összehasonlítni az új testamentomi idiómát vagy tájszólást a classicus nyelvvel, ez pedig már magasabb fokú s nem elemi nyelvészet; a második évben pedig a nagy többség sikerrel hallgathatja a bibliai magyarázat professorát, a ki az eredeti görög szöveget magyarázza s nem magyar fordítást. Legérdekesebbeknek találom, t. képviselőház, a sikertelenség vitatói közt azon tiszteletreméltó férfiakat, a kik ezelőtt 30 vagy több esztendővel végezték a gymnasiumot, soha azóta görög könyvet ki nem nyitottak s most a vádlottak padjára ül­tetik a gymnasiumot azért, hogy ők a görög nyelvet elfelejtették. A t. ministerur is argumentált nekünk ezzel a közoktatásügyi bizottságban. (Derültség.) T. képviselőház! Én láttam olyan embert is, a ki 30 év alatt anyanyelvét is elfelejtette s minden­nap látok olyanokat, a kik kevesebb, mint 30 év alatt elfelejtették az elemi iskolán felül levő raatbesist teljesen, még sokkal jobban, mint a görög szót. (Igaz! Ugy van!) Hát vájjon ezen az alapon nem kellene-e a mathesis tanítását is meg­szüntetni a gymnasiumban? Ha jól felszámítjuk, gyakorlatilag, a kenyérkereset szempontjából is kevesebb ember veazi hasznát a mathesisnak, mint a görög nyelvnek. (Helyeslések.) Sok mindent tanítunk, t. ház, a tudományos nevelésben, vagy hogy a bizottsági jelentés ked­vencz kifejezését használjam: „sok mindennel kínozzuk a magasra törő ifjúi elmét", (Derültség) a minek nincs semmi gyakorlati értéke, a minek a tartalmát nem is volna érdemes az emlékezetben megtartani, hanem az egyik gyakorlatot az emlé­kező tehetség erődítésére, a másikat az ítélet éle­sítésére, a harmadikat a kedély nemesítésére hasz­náljuk. Maga az anyag kihull az emlékezetből, de lélektani hatása a lélekben megmarad. (Élénk helyeslés.) A zenét sem azért taníttatjuk fiainkkal, hogy kenyeret keressenek vele; még azért sem, hogy magukat és környezetüket szórakoztatni tudják majdan, mert száz közül egy viszi annyira, hogy szórakozás legyen játékáthallgatni (Derült­ség) és ezer közül, de talán sok ezer közül egy annyira, hogy vele a kenyerét megtudná keresni; de taníttatjuk azért, hogy a zene összhangja be­menjen a lélekbe, mint a lélek harmóniája és a kedély nemesítője, mely hatása a zenének meg­marad a lélekben akkor is, mikor az anya gyer­meke sirása mellett már elhanyagolj a a zongoráját. (Élénk helyeslés és tetszés.) A mi pedig különösen a görög nyelvet illeti, (Halljuk!) ennek azon paedagogiai jelentőségen kívül, a melyet már vázoltam, még valóságos gyakorlati értéke és használata is van mindenik tudomány terén, de kivétel nélkül mindeniken. Jó géptechnieus vagy jogász-mesterember lehet valaki a görög nyelv ismerete nélkül is, de tudós jurista nem, mert azon tudós munkáknak, a me­lyekből magát tudóssá képezhetné, nem érti meg a terminológiáját. Ez az oka annak, hogy Német­országban még a realgymnasiumok növendékeit sem. bocsátják sem a jogi, sem az orvosifacultásra ; hanem csak a mathematikai, természettudományi szak és az új nyelvek hallgatására. Nem is helyes, t. ház, a görögöt holt nyelvnek nevezni. E kifeje­zésemmel nem arra czélzok, hogy ma is 8 millió ember beszéli ezt a nyelvet és hogy az a nemzet a földnek ránk nézve milyen érdekes pontján lakik, hanem azt akarom mondani, hogy élő nyelv mi közöttünk a tudományban és a gyakorlati életben ; él és fejlődik és alakul naponkint: úgyszólván napról-napra újabb meg újabb görög szók képez­tetnek a tudomány és a közélet számára, régi gyökökből, de a classicus korban ismeretlen tár­gyak és fogalmak megnevezésére, a milyen a 21*

Next

/
Oldalképek
Tartalom