Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
162 Í75. országos ülés május 14-én, szcreán, 1890, tudományok, vagy valamely élőnyelv szüksége ? A bizottsági indokolás ezen kifejezései: a modern ismeretkörnek legkorszerűbb tananyaga, századunk nagyszerű vívmányainak elsajátítása, korunk óriási ismeretköre, a melyből az ifjú a görög nyelv mellett a megfelelő anyagot elsajátítani nem bírja, mégis csak arra a gondolatra viszik az embert, hogy ezen nagy vívmányok alatt a természettudományokat kell érteni és nem a rajzot. Mindazonáltal a törvényjavaslat nem a természettudományokat teszi a görög nyelv helyébe, hanem a rajzot. Talán e házban is sokan a természettudományokat vagy a franezia nyelvet várták pótléknak. A t. előadó urazt mondta az előbb, hogy a tárgyalás folyamán meg lehet még vitatni, hogy mit tegyünk a görög nyelv helyébe. Ezzel szemben az összes görögellenes párt legyen kegyes tőlem most egy jó tanácsot elfogadni, (Halljuk! Halljuk /)mely abban áll, hogy ne bolygassa most ezt a kérdést, mert ha feszegetni kezdi, úgy jár vele, mint a másik. Két ilyen másikról van tudomásom; az egyik Németországon történt a múlt évben; a másik pedig Magyarországon a múlt hónapokban. Németországon is van egy párt, mely gyökeres reformokat sürget a gynmasialis oktatás terén. Kérvényt is adott be az országgyűléshez, a melynek alkalmából a porosz cultusminister beszédében azt mondta, hogy ő megszámláltatta az addig német nyelven megjelent önálló reformterveket, a melyek mindannyian a nagy szer íí vívmányok és a korszerű haladás jelszavai alá vannak helyezve és azoknak számát 344-nek találta. Ha most a t. görögellenes képviselő urak ebben a pontban az előadó úrra hallgatnak és meg nem fontolják az én jó szómat s vitatni kezdik, hogy melyik tantárgyat tegyék a görög nyelv helyébe, hát akkor a reform-tervek terén épeti akkora termékenységet fognak producálni, mint német pártfeleik, hanem akkor aztán az idén nem mennek haza aratásra! A hazai másik pedig, a mely elrettentő példával szolgálhat, épen a t. háznak közoktatás agyi bizottsága, Ott rajtam kívül mindenek egyetértettek abban, hogy a görög tanítást el kell törölni, még azok is, a kiknek nem rég jelentéseit olvastuk itt a görög nyelv mellett; hanem a minister ur egy enquetben tett kellemetlen tapasztalain okulva, a törvényjavaslatban semmit sem tett a görög nyelv helyére, hanem csak az indokolásban mondta, hogy ő teljesen tisztába van magával arra nézve, hogy mely tantárgyakkal helyettesíti; ezek pedig lesz nek „valószínűleg" a magyar irodalom és a rajz. Azonban a bizottságnak egyik tagja, a ki az efféle kérdésekben járatos, kifejtette, hogy az autonóm felekezeti iskolák miatt a törvény szövegében kell a pótlékot meghatározni, mert azoknak olyan autonómiája van, hogy a törvényhozás rendelkezését feltétlenül tartoznak elfogadni de a ministerét nem. Erre azon 5—6 férfiú, ki a főkérdéssel néhány perez alatt végzett, két napig tartó vitába keveredett önmagával, hogy mivel helyettesítse a görögnyelvet és végre is nem a létrejött megnyugvás vetett véget a vitának, hanem azon öröklött kormánypárti jó tanács, hogy ne okoskodjunk tovább, mert különben baj lesz belőle magunk között; fogadjuk el úgy, a mint a minister ur mondja. (Ellenmondás jobbfelöl.) Fogadják tehát el a t. antihellén képviselő urak is úgy, mint a minister mondja, mert ha új felfedezési útra indxxlnak, meglátják, hogy megbánják. Engem pedig ezek az adatok és e vita megtanított arra, hogy mennyire van itt a reform szüksége megérve és mennyire van az előkészítve. De megtanít e törvényjavaslat egyúttal arra is, hogy a második renaissance és a világhistoria negyedik korszakának élén felerészben a rajztanítás fog állani. (Derültség.) Hogy az új tantárgyak miként fognak beosztatni a tantervbe és miként lesznek majd egy és ugyanazon teremben, ugyanazon tárgyban különböző módon, különböző mértékben képzett növendékek, a kikkel mégis együtt kell haladni, ez t. képviselőház,sokkal hálásabb didakticai thema, semhogy megfosztanám tőle azokat, a kik utánam fognak szólani. A második indoka a minister urnak az, hogy a gymnasiumokba sok olyan fin megy, a ki ott nem végez, hanem időközbe abba hagyja a tanulást és csalódottan távozik onnan, mert jövendő életpályájára nem profitirozott semmit. Ez, t. ház, mint már az előbb kifejtettem, teljesen igaz s ezen a bajon segíteni is kell Magyarországon a közel jövőben. Dehogy vájjon ugy-e, hogy e miatt a gymnasiumot a végzők számára alkalmatlanná idomítsuk vagy valamely más módon: erre még beszédem végén vissza fogok térni. A harmadik indok, melyet a ministeri beadvány csak futólag érint, de a bizottság terjedelmes jelentése túlnyomóan ezzel vau tele, mint szintén az előadó ur mai beszédének is második részét ez tölti ki, az, hogy a görög nyelv tanulásának ugy sincs semmi sikere. Mig a legjobb tanulók sem jutnak el a gymnasiumbau annyira,hogy Xenophont vagy Platót szótár nélkül olvashassák, hogy a nyelv nehézségeivel többé nem bajlódva, egészen a gondolat nagyságának és a forma tökélyének élvezetébe merülhessenek; pedig itt csak az egészet áttekintő ismeret érne valamit. Hát, t. képviselőház, az teljesen igaz, hogy a a tudás ezen legmagasabb tökélyére a gymnasiumban a növendékek nem jutnak el, mert ez a görög nyelv tudásának legmagasabb tökélye volna. De hát vájjon egyéb tantárgyakban eljutnak-e az ismeretek legmagasabb fokára? Vájjon a megszaporítandó rajztanítás által ezentúl kész építészek fognak-e a gymnasiurnból kikerülni? Vagy miután a gymnasiumi tanításnak központja a történettanítás, vájjon a 8 osztályt végzett ifjak kész
