Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-371

371. *rnáff«* filé* máj** f-*% pénteken. lS'Jö, 131 hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatok és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. (Eélyeslés.). Következik a napirend szerint a közgazdasági bizottság 535. számú jelentése „kereskedelmi viszonyaink legfeljebb 1890. évi deczember hó 31-ig terjedhető ideiglenes rendezéséről azon országokkal, a melyekben az osztrák-magyar monarchia és a török birodalom közt 1862. évi május hó 22-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés 1890. évi Julius hó 5-én bekövetkező lejártáig hatályban áll" czímíí 523. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Emich Gusztáv előadó: T. ház! Kereskedelmi politikánk alakulása iránt a t. ház mindenkor már közgazdasági helyzetünkből folyó érdeklődéssel viselteiéit és ismételten adott kifejezést azon nézetének, hogy a mi érdekeinknek megfelelő, helyes kereskedelem-politika csakis a szabadforgalom követelményeivel összhangban álló szerződéses alapokon biztosítható. A közeledő 1892. év a legtöbb európai állam között fennálló kereskedelmi szerződésnek lejárati határidejét képezvén, mi sem természetesebb, minthogy politikai jövőnk alakulásának kérdése is actnalitást nyer. Mig az agricol termelésünkre kiváló súlylyal bíró nyugoti szerződési viszonyaink csak később, nagyobbára 1891 végén és 92-ben kerülnek újabb rendezés alá és akkor is a nagy közép-európai államok által követett irányzatok által ki nem kerülhető kölcsönhatások befolyása alatt fognak állani : addig az ipari termelésünkre és közvetítő kereskedelmünkre szintén nagy fontosságú keleti szerződési viszonyainknak tekintélyes része már a legközelebbi időben lesz rendezendő, miután a fényes portával kötött 1862 május 22-iki kereskedelmi és hajózási 'szerződés 28 évi hatály után folyó évi július 5-én jár le és ennek újabbi rendezésében ezen szerződéstől függetlenül és változatlanul továbbra is fennálló capitulatiókban és békeokmányokban foglalt kedvezményi előjogok és a legtöbb kedvezményben való részesülés igénye, szerződési tárgyalásaink számára biztos és kedvező kiindulási alapot kiképeznek. Ezen 1862. évi szerződés hatálya kiterjedt volt a török birodalom összes európai, ázsiai és afrikai birtokaira, valamint a fényes porta fenhatósága alatt álló országokra is. Megújítása iránt a portával már hosszabb idő óta lettek a tárgyalások megindítva és habár azok már a tariffák megállapításáig eljutottak is, mindeddig még sem voltak befejezhetők. A változott viszonyok folytán azonban czélirányosnak mutatkozott még azon két suverain országgal is tárgyalásokat kezdeményezni, melyek kereskedelmi megállapodások létesítésére vannak jogosítva. Ilyen Bulgária, melyre nézve az 1878. évi berlini szerződés VIII. czikkében kimondatott, hogy a külhatalmak és a fényes porta közt kötött kereskedelmi és hajózási szerződések, egyezmények és megállapodások Bulgáriában érvényben maradnak és semmiféle változás nem történhetik azokon bármely hótalommal szemben, mig ez bele nem egyezett a változásba. Különben ugyanaz a czikk a monarchia számára a legtöbb kedvezményi jogot és a transito-vámok tilalmát biztosítja, valamint fentartja a capitulatiókból folyó előjogokat is. Ezen jogosultsághoz képest Nagybritania Bulgáriával tényleg 1889. deczember 3í-én egy évre, esetleg 1891 végéig érvényes kereskedelmi megállapodást kötött. A porta fenhatósága alatt álló másik ország, mely önálló kereskedelmi egyezmények megkötésére fel van jogosítva, Egyptom, mely ezen felhatalmazást a szultánnak 1879. évi augusztus hó 7-én kelt fermánja által nyerte, melyben azonban benfoglaltatik azon határozmány is, hogy a portával kötött kereskedelmi szerződéseink Egyptomra nézve már elvileg is érvénynyel birnak. Nagybrittania a török birodalommal fennállott kereskedelmi szerződése folyó évi márczius 1-én lejárván, az említett jogalapon az egyptomi alkirály lyal kötött is ilyen szerződést. Ily viszonyok közt tehát, bár ragaszkodva a nemzetközi szerződésekben számunkra biztosított alapelvekhez, ajánlatosnak kell tekinteni, hogy Bulgáriával és Egyptommal külön megállapodások is létesíttessenek, melyeknek czélja, hogy kereskedelmi forgalmunknak előnyöket biztosítsanak és az azon országokkal való forgalmi viszonyaikat még szorosabbra fűzzék. Miután a monarchia keleti kereskedelmi viszonyainak helyes alapokon való rendezése iránt szükséges tárgyalások mindháro m irányban már folyamatban vannak, de nincsen kizárva azon lehetőség, hogy azok akár a Julius 5-én beálló lejárati határidőig, akár pedig általában befejezhetők nem lesznek, vagy ha ezen határidőig az új szerződés és egyezmények létre is jönnének, azonban az országgyűlés által már kellő időben le nem tárgyalhatók lennének, a közgazdasági bizottság a törvényjavaslatban a kormány által kért felhatalmazást czélirányosnak és megadandónakvéli. Megadását annál indokoltabbnak tartja, miután a törvényjavaslatban gondoskodva van, hogy az annak alapján létesítendő megállapodások vagy másnemű intézkedések hatálya csak a folyó évi deczember 31-éig terjedhet; a mennyiben pedig a kötendő egyezmények hatálya ezen határidőn túl terjedne, azok előzetes tárgyalás végett a törvényhozás elé terjesztendők lesznek. Miután különben is ezen törvényjavaslat meg17* í