Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-369

124 369. országos ülés májas 7-é«, szerdán. 181W. De van egy más lényeges különbség is köztünk és a külföld közt és ez az, hogy Németországban és Francziaországban igen hosszú idők óta ngy áll a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság nagy elve, mint egy mélyen meggyökerezett erős terebélyes fa, melynek talán már nem is igen árt meg, ha az idők vihara egyik-másik ágát kissé megingatja, mig nálunk a még nagyon zsenge plántáiiak a legkisebb fagy is megárt. E plántát nekünk ápolnunk, nem pedig fejlődésében megakasztanunk kell. A mi feladatunk sokkal inkább a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság magasztos és nagy elvének megszilárdításában, mintsem meggyengítésében fekszik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Az igazságügyi bizottság ugy találja, hogy a dolog azért sem oly veszélyes, mivel meg van győződve arról, hogy a miniszter ur a reá ruházandó felhatalmazással nem fogna visszaélni és hogy azt szorosan csak igazságügyi érdekben használná fel. E tekintetben a bizottsággal én is teljesen egyetértek. Azonban, t. ház, mi nem egyes emberek, nem egyes ministerek, hanem az ország és bizonytalan jövendője számára csináljuk a törvényt és nem csupán azért vagyunk itt, hogy paragraphusokat gyártsunk, hanem azért, hogy a jövő számára elveket állítsunk fel, a fennálló elveket pedig conserváljuk és megerősítsük. (Élénk helyeslés balfelől.) Nem hiszem, t. ház, hogy a minister ur iránti bizalom tekintetében engem bárki is túllicitálhatna, de azért mégis bátran kijelentem, hogy nincs a világon oly minister, kinek kedvéért én az alaptörvényekben lefektetett alapelvekből valaha csak egy jottát is elengednék, (Helyeslés balfelől) különösen akkor, a mikor az igazságszolgáltatás épen legcardinálisabb garantiáiról vagyon szó. Mihelyt ebbe rést ütünk, oly veszedelmes praecedenst állíthattunk volna fel, mely előbb-utóbb — félek tőle — a birói karban megfélemlítést, később talán a demoralisatio bizonyos nemét is bevihetné. Én, t. ház, ehhez segédkezet nyújtani sem most, sem máskor nem vagyok haji mdó és ennélfogva oda járul indítványom, hogy méltóztassék a törvényj waslatból a 19. § t egészen kihagyni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az indítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa).- „ A19. §. hagyassák ki." Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogyha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A szólás joga illeti még a bizottság előadóját. Chorin Ferencz előadó: T. ház! Az előttem szólt t. képviselőtársam által előadottakkal szemben engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen szakasz szükségességét megokolhassam. (Halljuk !) Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy a t. képviselő urnak abbeli aggályai, mintha a törvény ezen rendelkezése által a jövőre egy veszedelmes praecedens alkottatnék, egyáltalában nem birnak alappal. Birói szervezés esetén nemcsak nálunk, mint ezt a bizottság jelentésében mir kiemeltem, hanem más országokban is felfüggeszthető a birói függetlenség épen azon nagy érdek nevében, a mely miatt a birák függetlensége és áthelyedietlensége a törvényben biztosítva van. Jelentésemben kiemeltem már, hogy nemcsak nálunk, de Austriában és Németországban is ugyancsak a birói szervezetet tárgyazó alaptörvényekben világosan ki van fejezve az, hogy új birói szervezés esetén a bíráknak törvényben biztosított elmozdíthatlansága felfüggeszthető. Miben rejlik tehát ezzel szemben a birói függetlenségnek a biztosítéka ? Abban, hogy új szervezés csak törvényhozási intézkedéssel történhetik, másodszor, hogy az új szervezésnek olyannak kell lenni, a mely az ország imminens szükségei által van indokolva. A szervezés kifogásolható akkor, ha az csak ürügy arra, hogy általa a birói függetlenség nagy elve tárgyaltassék, de midőn oly szervezés előtt állunk, melyet az ország 20 év óta tart szükségesnek s midőn a minister ur oly törvényjavaslat alapján kéri a felfüggesztést, a melynek szükségességét senkiéi nem vitathatja: akkor nem lehet azt mondani, hogy a mostani eljárás a birói függetlenség szempontjából veszélyes praecedensül szolgálhat a jövőre nézve. Mert mire nézve lehetne a javaslat praecedens. Praecedens lehetne arra, hogy valahányszor a birói szervezés országos érdek folytán szükségessé válik, ha ugyanazon viszonyok forognának fenn, mint ma, kérni fog a jövő kormány is a mostanihoz hasonló felhatalmazást, de arra nem szolgál praecedenäiil, hogy nem szükséges szervezés ürügye alatt kérhesse a jövő kormány a birói elmozdíthatatlanság felfüggesztését. Ha pedig^képzelhető olyan kormány, vagy olyan torvényhozás, vagy törvényhozásnak olyan többsége, mely azért, hogy bántsa a birói függetlenséget, a szervezést ürügyül használná fel: akkor valóban nincs alaptorvény, mely a birói függetlenséget ily törvényhozással, ily kormánynyal szemben megvédelmezhesse. Azt feltételezni, hogy egy helyes, az ország közérdeke alapjából kiinduló felfüggesztés ürügyül szolgálhatna egy jövő kormánynak arra, hogy ily természetű felhatalmazást indok nélkül kérhessen és nyerhessen, nem lehet és ily okoskodással argumentálni egy különben szükséges rendszabály ellen meg nem engedhető. (Élénk helyeslés.) A mi a képviselő ur okoskodásának másik részét illeti, hogy ez Neme országban szükséges volt, midőn a lipcsei főtörvényszéket megszüntették, hogy az szükséges volt nálunk 1875-ben,