Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-369

8G!). országos ülés májas 7-é«, szerdán. 1890 123 aggodalma van ezen szakasz tartalma iránt, ahhoz nem fog mereven ragaszkodni és nem fog elzárkózni oly esetleges indítványok elöl, melyek, a bajnak legalább enyhítését czélpznák. Azt hiszem, hogy a mikor .az egész háznak minden pártja kivétel nélkül elfogadja a törvényjavaslatot, az igen t. minister ur talán helyesen cselekednék, ha ezen ritka harmonicus egyöntetűségből kiküszöbölne minden aggályt és minden kételyt. Hiszem pedig annyival is inkább,, mert a t. minister úrral való hosszú politikai együtt nrfíködésem arra tanított engemet, hogy ő mindig akkor találta leginkább fején a szeget, hamások befolyásától menten, saját belátása és — ez e~etben is helyesen nyilvánult — saját érzéke után indult. Igaz, hogy a jelen esetben oly körülményekről és viszonyokról van szó, melyekről azigent. minister urnak saját tapasztalatain alapuló tudomása nem is igen lehet; egészen helyes és eorrect tehát, hogy mindenekelőtt ott kereste az informatiókat, a hol azokat az illetőknek állásánál, jelleménél és felelősségénél fogva leginkább várhatta. i Valószinííleg nem tévedek, ha azon nézetemet fejezem ki, hogy az igen t. minister ur ez alatt a mi jelenlegi főtörvényszékeinknek elnökeit, alelnökeit, tanácselnökeit, vagy azok egy részét értette és hogy ezek adták neki azon informatiót, a mely szerint — mint ő magát kifejezte — a decentralisatio nagy részben eltéveszthetné czélját és eredményét, ha egyúttal a jelenlegi táblabírák egy része brevi mami nem volna nyugdíjba küldhető. A forrás, melyből a t. minister ur valószínűleg merített, tiszta és tiszteletet érdemel; kérdés csak az, vájjon azon nézpont is helyes-e, mely az adott tanácsoknak kiindulási pontjául szolgált, mert hogy egy és ugyanazon dolog különböző képeket mutathat, a szerint, a mint az egyik vagy másik oldalról nézzük, ezt — ugy hiszem — bővebben fejtegetnem nem szükséges. így például, hogy valamely biró mennyire qualificält, vagy kevésbé az, szerény véleményem szerint, nem egyedül az illetőnek egyéni képességétől, hanem attól is függ. hogy minő rendszer szolgálatában áll és működik. Én tudok képzelni olyan birót, ki az Írásbeliség rendszere mellett kitiinő szolgálatot tehet a nélkül, hi.gy a szóbeliség magasabb igényeinek is hasonló mértékben tudna megfelelni. És ez aztán természetesen megfordítva is áll. Az egyik rendszer nagyobb szorgalmat, a másik nagyobb képességet tételez fel. És innen van, hogy minálunk a mai napig dívó írásbeli rendszer melleit nem az tekintetik legjobb bírónak, ki legtöbbet tud, tanult s a tudomány fejlődésével lépést tart, hanem az, ki a legtöbb számot feldolgozza és a kinek legkevesesebb restantiája van. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És én, t. ház, attól tartok, hogy az igen t. minister urnak a jelen szakaszban elfoglalt álláspontja valószínűleg hasonló felfogásokra és nézetekre vezethető vissza, ennélfogva pedig azt hiszem, hogy az igen t. minister ur az általa megkérdezett szakkörök tanácsára és véleményére tán tán nagyobb súlyt is fektetett, mint a minő a jelen esetben indicálva volnn. Hiszem pedig ezt annyival is inkább, mert a szigorú szakemberek szakvéleményéhez rendszerint igen közel jár az egyoldalúság lehetősége is. Itt is hiszem,, hogy azok az urak, kik a t. minister ur által az említett irányban megkérdeztettek, egyedül és kizárólag csak a jelenlegi írásbeli rendszer szerinti igazságszolgáltatás érdekeit tartották szem előtt és nem reflectáltak kellő súlylyal arra is, hogy e kérdésnek van egy imminens politikai oldala is és hogy az igazságszolgáltatás a legjobb bírói kar mellett is veszélyeztetve van, a hol a bírói függetlenség éselmozdíthatatlanság elve aíteráltatik, már pedig én alterálva azt látom ott, hol a birói hivatal állandóságába vetett hit és remény meginog. T. ház! En is élénken óhajtom, hogy a mi bíróságaink niveauja emeltessék. Azonban már az általános tárgyalás alkalmával bátor voltam kijelenteni s most is ismétlem, hogy én a mi bíróságaink niveaujának ily módon való emeléseért nem vagyok hajlandó feláldozni ama nagyobb érdeket, a mely a birói függetlenség és elmozdíthatatlanság principiumának intact fentartásában rejlik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezen elvnek legkisebb megsértése túlságos nagy ár volna azon előnyért, hogy az ország igy talán 15 vagy 20 állítólag gyengébb bírótól könnyű szerrel megszabaduljon. (Ugy van.

1 a bal- és szélső baloldalon.) És ha ezzel szemben az igazságügyi bizottság jelentésében azt olvasom, ha azt látom, hogy az igazságügyi bizottság azzal vigasztalódik, hogy hiszen hasonló dolog másutt is történt, hogy nevezetesen Franczia- és Németországban is statuáltattak kivételek a birói függetlenség és elmozdíthatatlanság elve alól: akkor nekem egyszerűen az a válaszom, hogy nézetem szerint a felhozott analógia épenséggel nem talál. Mert egészen más az, t. ház, ha a mint Francziaországban 1883-ban történt, egy monarchicusállauszervezet köztársasággá alakittatik át és ennek következtében az összes institutiók új irányban fejlesztőinek és egészen más az, ha egy létező «és továbbra is fentartandó institutiónak csak disloeatiójával foglalkozunk. És egészen más az is, a mi Németországban, de nálunk is 1875ben történt. A lipcsei kereskedelmi törvény feloszlatása alkalmával az ottani összes bírák nyugdíjaztattak ugyan, mert ott maga a törvényszék is megszűnt, itt azonban a királyi tábláknak nem megszüntetése, hanem csak decentralisatiója terveztetik. (Ugy I van! balról.) 16*