Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-369

i69. országos ülés május 7-én, szerdán. 1890. 109 akkor már ahhoz, ha utólagosan is, de minden esetre a törvényhozás beleegyezése szükséges. Ellenben a t. minister urnak jogában áll a járások beosztását is a törvényhatóság hozzájárulásával megváltoztatni; a járásokban községeket, sőt rendezett tanácsú városokat is alakítani; a mi azt mutatja, hogy csekélyebb érdeket érint a területen belüli változás s hogy a terület átcsatolása már mélyebb érdekeket érint. De az igazságszolgáltatás érdeke követeli azt, hogy végre igazán szilárdan legyen megállapítva a hasis, melyre az igazságügyi szervezet alapítva van. Ez okból és nem azon szempontból, mintha mi a j'elenlegi, vagy talán későbbi igazságügyi kormányzat iránt politikai vagy másnemű bizalmatlansággal viseltetnénk, mondom, ez okból kívánjuk mi, hogy törvény által szabályoztassanak a székhelyek. Ezért mondtuk mi azt, hogy bizonyos tekintetben időelőtti a törvényjavaslat beterjesztése, mert mindaddig, inig a törvényszékek és járásbíróságok területe törvény által szabályozva és fixirozva nem lesz, addig talán helytelen és czélszeríítlen a királyi táblák területi beosztását, a melyeknek még szilárdabbaknak kell lenni, esz közölni. Mi a felhatalmazásokat — s ennek felhozatalát a t. igazságügyi minister ur rossz néven is vette — a melyek túl nagy körre terjednek ki, azért vettük indokolatlanoknak, mert azt hiszszük, hogy tökéletesen feleslegesek ezen felhatalmazások azon esetben, ha nem az igazságügyi kormányzat belátására van bizva az egyes intézkedéseket megtenni, hanem a mi alkotmányos fontossággal bir, törvény határozza meg mindenféle részét és hatáskörét a szervezetnek. Ilyen például a felügyelet kérdése, hogy én ebben a birói függetlenséget láttam veszélyeztetve, a t. minister ur ezt quasi absurditásnak kívánta feltüntetni. De, engedelmet kérek, én azt mondtam, hogy az határozza meg, vájjon a birói függetlenség sértve lesz-e vagy sem, hogy a felügyelet milyen mérvű lesz a felső és alsó biróságok között, mert lehet olyan szervezetet is fel állítani, mely administrativ szempontok miatt az alsó bíróságok önállóságát megsérti. Ezt azonban csak akkor bírálhatjuk meg, ha mi a felügyeletnek mikéntjét s az administrativ kezelésnek mérvét és módját látjuk s ha az a törvényjavaslat, melyet a t minister ur e tárgyban már az őszszel kivan benyújtani, ma már előttünk feküdnék és a jelen törvényjavaslattal együttesen biráltatnék meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezen szempontokból, t. ház, én a magam részéről is ezen szakasz ellen szavazok; de arra az esetre, ha a szakasz elfogadtatnék, mindenesetre óhajtanám, hogy annak világosabb és határozottabb értelmezése szempontjából az első sor belőle kihagyassék. (Mélyedés a szélső halon.) Minthogy azonban már felszólaltam, még c^ak egy általános megjegyzést kívánok tenni, válaszul a t. minister urnak érveim ellen felhozott észrevételeire. Nem kívánok soha nagy mértékben visszaélni a t. ház türelmével, kivált személyes érdekű kérdésekben; de mivel más helyütt máinem lesz rá alkalmam, itt óhajtom az arra vonatkozó észrevételeimet megtenni. (Halljuk!) A t. minister ur azt mondotta, hogy őt meglepi az a körülmény, hogy a tudományra — már nem tudom, milyen és hol található tudományra — való hivatkozással az mondatik, hogy a birói szervezetet és az alaki jogok reformját megkell, hogy előzze az anyagi, a, magánjogi codificatio. Megvallja, hogy ezen észrevételekben — a mint magát kifejezte — nem látja azt, hogy én mélyebb törvényhozási szempontból akartam volna ezen törvényjavaslatokat méltatni, mint Horváth Lajos, vagy Veszter Imre, mert az anyagi jog codificálását soha és sehol az alaki jog orvoslásának feltételéül nem ttddntették. Hát igen t. minister ur, én mondottam bizonyos dolgot; de az, a mit a t. minister ur itt czáfo!, az már az én állításomnak határozott túlhajtására van alapítva. Én sohasem mondottam, hogy az anyagi jogok codificatiója bármiképen előfeltétele volna az alaki jogok codificatiójának. Igenis említettem — és azon állításomnak helyességét talán a t. minister ur sem vonja kétségbe — hogy míg a jogi bizonytalanság nálunk oly nagy fokú a codificatio hiánya miatt; mig a közigazgatási viszonyok rendezetlenségénél fogva az életviszonyok legtöbbjénél, a hagyatékok felvételénél, a végrendeletek készítésénél stb. az ahhoz nem értő emberek mily számos jogsérelmeket idéznek elő, hogy addig, mig a nemzet anyagi és szellemi ereje korlátozott mérvű: addig nem volna-e meggondolandó, hogy ezen anyagi erőt — mert hiszen minden reform pénzbeli áldozatokkal jár — nem volna-e czélszerű első sorban a sokkal szükségesebb ésnólkülözhetetlenebb reform-munkálatokra, tudniillik az anyagi codificatiójára és a közigazgatási viszonyok szabályozására fordítani? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Távolról Sem állítottam tehát sem a közigazgatási viszonyok szabályozását, sem az anyagi codificatiót a perjogi reformok positiv föltételének. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott továbbá mondani a minister ur, hogy tévedek, mikor a jogviszonyokban való bizonytalanságnak egyszerre való megszűnését a codificatiótól várom. Itt ismét mondottam valamit; de a t. minister ur tovább vitte állításomat, hogy azután az igy tovább vitt állításnak absurditására fektesse czáfolatait.