Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-369

869. országos ÜIÓB májn« 7-én, szerdím. I8Ö0. 107 E tekintetben, t. ház, az 1871-ik : XXXI. törvényczikk 14. §-a határozottan kimondja, hogy ezekről a kérdésekről külön törvény fog intézkedni. Ugyancsak 1871-ik: XXXII. törvényczikk 1. §-a, mely megállapítja a királyi törvényszékek és járásbíróságok számát, a székhelyek és kerületek meghatározását, a járásbíróságoknak a törvényszéki kerületekbe való beosztását a ministeriumra bizza. Azonban a 6. §. már utasítást ad arra nézve, hogy a szervezés befejezése után a kormány erről jelentést tegyen a törvénybe való beczikkelyezés ezéljából. A 7. §. pedig azt az utasítást adja, hogy ezen jelentés a működés megkezdésétől számított 2 év alatt tétessék meg. 1871-től eltelt a működés megkezdésétől számított 2 esztendő és a mennyiben igen nagy számban állapíttattak meg, különösen a kiiályi törvényszékek, a törvényhozás erre nézve az 1875-ik évi XXXVI. törvényczikkben rendelkezett és a törvényszékek számát leszállította s a szervezés keresztülvitelére újból 3 évi határidőt adott az igazságügyi kormányzatnak azzal, hogy ennek leteltétől számított 3 hónap alatt beczikkelyezés ezéljából a jelentést tegye meg. 1875-től 10 esztendeig a törvényhozás e tekintetben egyáltalában nem rendelkezett, hanem 1885-ten a III. töivényczikkben utasította az igazságügyi ministert, hogy a királyi törvényszékek és járásbíróságok számának, székhelyének és területének megállapítása végett lehetőleg a királyi ítélőtáblák szervezésére vonatkozó törvényjavaslattal egyidejűleg, legkésőbb azonban 4 év alatt törvényjavaslatot terjeszszenbe.Ezen4 év ]£89.márczius havában telt le, azonban mostanáig intézkedés nem történt. Az igen t. igazságügyminister ur e napokban beterjesztett egy törvényjavaslatot, mely azonban tartalmát tekintve eltér azon rendelkezéstől, melyet az imént idézett törvények tartalmaznak. A helyett tudniillik, hogy az egyes törvényszékek és járásbíróságok székhelyei és területei beezikkelyeztetnének, a javaslat szerint csupán az mondatnék ki, hogy a királyi törvényszékek jelenlegi székhelyei csupán törvényhozás utján változtathatók meg ; egyébként pedig a területre nézve a járásbíróságok területének és székhelyeinek beosztására felhatalmazást kér jövőre nézve a ministerium részére. Ezen javaslat eltérő tartalmú a törvény rendelkezésétől. Ennek indokolásába belebocsátkozni még korai volna, mert ez annak idejében napirendre fog tűzetni és akkor lesz helye annak, hogy azt megvitassuk. De kétségtelen, hogy a 4. §. rendelkezése a birói szervezés kérdésével és igy ezen törvényjavaslat tartalmával is okozati összefüggésben van. Szerény nézetem szerint az a helyes, a mit a magyar törvényhozás 19 év óta annyi időn keresztül követett és a törvényben fejezte ki a tekintetben óhaját, hogy a terület és székhelyek valahára a törvény erejének védelme alá jussanak és elvonassék a kormányzat jogköréhői az, hogy ezekben a kérdésekben rendeletileg intézkedhessek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ennek meg van a maga oka. (Halljuk! Halljuk!) Tagadhatlan, hogy a szervezés szempontjából bizonyos ideig, mint a törvények is tették, meg kell adni a kormánynak a rendelkezési jogot; de hogy az ilyen jog, mely ideiglenesnek tekintetett a törvény által, annyi időn keresztül majdnem véglegesittessék, sőt a járásbíróságokat illetőleg és a törvényszékek területére vonatkozólag az előbb említett javaslat véglegesen megállapítsa: ezt szerény nézetem szerint az igazságszolgáltatás érdekeinek szempontjából szükségesnek nem tartom. Hiszen a területek tekintetében a törvényhozás annyira féltékeny, még a közigazgatás terén is, melynek érdeke nem nagyobb fontosságú az igazságügy érdekeinél, hogy nem enged egy legkisebb községet vagy puszta részt sem átkebelezni, a nélkül, hogy a kormány ene a törvényhozásnak beleegyezését törvényjavaslatban ne kérelmezze. Hasonló a törvények kívánsága igazságügyi tekintetekből az egyes területek és székhelyek beosztását és megállapítását illetőleg is. Én helyeslem azt, hogy a törvényhozás törvénybe czikkelyezze ezen kérdések szabályozását és megoldását és igy nagyon természetesen nem helyerelhetem azt. hogy a 4. §-ban adandó meghatalmazás a törvénybe hevétessék. Az igen t. igazságügyminister ur kegyes volt már az általános vita alkalmával, a mennyiben ez a kifogás felhozatott, ezt ugy tüntetni fel, mint a mi ellentmondás, sőt határozott absurdum, abból a szempontból, hogy inie van egy törvény, mely feljogosítja az igazságügyi kormányzatot, hogy rendeletileg állapítsa meg a járásbíróságok területét és székhelyeit, sőt a törvényszékek területét és székhelyeit is s most ne adatnék meg ez a jog, hogy egyik tábla területéről egyes járásbíróságok területét, vagy azok egy részét áthelyezhesse más f.örvényszék, illetőleg királyi tábla területére. T. ház! Ha nem helyeslem azt, hogy ez a jog ideiglenesen és 19 éven át húzva, tényleg meg van, ha nem helyeslem ennek az ideiglenes czélzattal törvénybe iktatott jognak véglegesítését, akkor egy ellenmondás nincs meg és nagyon természetes, hogy ez az „absurdum" kitétel sem alkalmazható ezen különben szerény véleményre. Ezen 4. §. rendelkezésére a t. igazságügyi minister ur tegnapi napon tartott beszédében egy indokot volt kegyes előlegezni, midőn a volt erdélyi és volt magyarországi területekre vonatkozólag kijelentette, hogy a szervezés folyamán