Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

1)0 848. országos ülés márcztns 1-én, szombaton. 1890. helyreállította a pénzügyi egyensúlyt; még pedig kiszolgáltatnók abban a pillanatban, midőn előt­tünk azon nagy tény áll, csupán azért., mert a ház túlsó oldala exasperálva van, nem az országot fenyegető veszélyek és bajok által, hanem exas­perálva ezen nagy tény által, mert tudják és érzik, hogy ha nem sikerül elterelni a nemzet figyelmét ettől a nagy ténytől vásári zaj és szem­fényvesztés által, akkor ebből a nagy tényből a nemzet bizalmának egy ujabb tényezője fog ke­letkezni s akkor azután egy végtelen perspectivá­ban enyésznek el azon pártoknak, a ház t. túl­oldalának reményei és törekvései. (Helyeslés jobb­felől.) Ha, t. ház, mi ugy járnánk el, akkor nem­csak a parlamentarismus alapelveivel jönnénk ellentétbe, hanem legalább is oly ügyetlenek vol­nánk, mint a Lefontaine-féle Maitre corbeau, a mely a róka szemenszedett udvariasságaira elej­tette azt, a mi a róka hő vágyainak és törek­véseinek tárgya volt. (Élénk derültség jobbfelől.) Csakhogy, t. ház, az a róka a Bourbonok idejében élt; az a róka „ancien regime"-beli róka volt, a mikor még divatban volt az udvariasság. Ma, t. ház, az udvariasság, ugy látszik, kiment a divatból; a mai róka, t. ház, bennünket nem is udvariasságokkal, nem is hizelgésekkel, hanem válogatott gorombaságokkal akar rávenni, hogy elejtsük a ministeri széket. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelől.) Ennek a considerationak méltóztassék, t. ház, tulajdonítani, hogy ezen párt nem akarja vezérét kiszolgáltatni, nem pedig annak, a mint Grün­wald Béla t. képviselőtársunk kifejtette, hogy a többség corrupt és nem annak, a mi következik az önök állításaiból, hogy corrupt maga a nemzet, melytől a corruptio eszközeivel lehet egy ilyen többséget nyerni. (Tetszés a jobboldalon.) Min alapul a corruptio ezen vádja, mivel illu­strálja maga a t. szónok ur? Azzal, hogy hivata­lokat osztogatnak, hogy kitüntetéseket osztogatnak. Hát, t. ház, egy birodalomban, mint a minő a magyar birodalom, a hol az administratiónak szá­mos nagy ága van, természetes, hogy minden nap megüresednek hivatalok, azokat be kell tölteni. Én megengedem, hogy majdan akkor, mikor Grünwald t. képviselő ur fog a belügyministeri székben ülni, ő keresve fogja keresni a politikai és bizalmi állásokra az ő politikai ellenfeleit. (Tetszés a jobboldalon.) Ámbár akkor el fogja-e kerülni a corruptio vádját; nem fogják-e akkor azt mond­hatni, hogy ellenfeleit akarja lekenyerezni? (Tet­szés a jobboldalon.) Hát azon alapon, hogy hivatalokat töltenek be, a corruptio vádját fel lehet hozni minden kor­mány ellen, a mely egy nagy birodalmat kormá­nyoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt vannak a kitüntetések. Igaz, megengedem, hogy ezen a téren történtek a kormány részéről gyengeségek és én kívánatosnak tartom, hogy ezek gondosan kerültessenek. Előfordul, 1. ház, talán többször, hogy valaki az ellenzéki t. pártok egyikétől csatlakozik e kormánypárthoz és ezt jogczímnek tartotta arra, hogy sollicitálja a titkos tanácsosi dignitást, azután a maga részéről vissza­ment, mikor megkapta. (Derültség jobbfelől.) Hát én helyesnek tartom, t. ház, hogy az ilyen gyen­geségektől óvakodni kell. Megengedem azt is, t. ház, hogy előfordulhatott, hogy egy kormány­párti képviselő folyamodott magyar nemességért s meg is kapta; mondom, nem tudom, történt-e ilyen eset, mert az új nemesség góthai alma­nachja még nem jelent meg (Derültség) s igy az ilyen eseteket nem tarthatjuk evidentiában. De hát nem történt e meg, hogy ellenzéki képviselő is folyamodott magyar nemességért és megkapta? (Ugy van! jobbfelöl.) Kérdem, t. ház, de nem is kérdem, mert meg vagyok győződve, hogy alap­talan, igaztalan és méltatlan rágalom vagy gyanú­sítás volna, ha valaki ebből azt következtetné, hogy például Grünwald Béla t. képviselőtársunk azért tért ki a véderő vita elől szebb hazába, mert akkor feküdt elintézés alatt folyamodványa a magyar nemességért. (Élénk derültség jobbfelől.) Meg vagyok győződve, hogy ő teljes önérzettel nyújtotta be azt a folyamodványt, azzal az önér­zettel, hogy ő igenis megérdemelte a magyar ^ne­mességet azért a könyveért, melyet a magyar ne­messég ellen irt. (Derültség.) De akkor kérdem t. képviselőtársamtól, nem épen oly méltatlan, nem épen oly igaztalan, nem ép oly alaptalan gyanusí­íás-e az, ha ő más kitüntetéseket, a minők mon­archia országban mindig előfordulnak, ilyen odio­sus színben akar feltüntetni ? (Helyeslés jobbfelöl.) Minden esetre magasabb szempont volt az, t. ház, melyre Ábrányi Kornél t. barátom helyez­kedett akkor, midőn azt mondta, hogy ejtsük el a ministerelnököt azért, hogy a ministerelnöki székbe elveket lehessen ültetni. És én nem tudom, hogy ha t. képviselőtársam az ő fényes eloquentiá­jával azt a fáradságot vette volna magának, hogy megpróbálja kifesteni azokat az elveket, a melye­ket ő óhajt, vájjon nem tudott volna-e bennünket megragadni. (Derültség jobbfelől.) Azonban t. képviselőtársam ezt a fáradságot nem vette magának (Halljuk! Halljuk!) és igy már most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tudnók, minő elvekért áldozzuk föl a ministerelnö­köt és minő elvekkel cseréljük fel az ő elveit. Talán azokért kellene feláldoznunk, a melyeket Eötvös Károly t. képviselőtársam és barátom han­goztatott, úgy fejezve ki azokat, hogy: „Hallod-e te korona, mi loyalisak vagyunk ám rettenetesen, (Derültség és tetszés jobbfelől) de ha nem ejted el a ministerelnököt, daczára, hogy a parlamentarismus elvei szerint fentartandó, mert a parlamenti niajo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom