Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

S43. országos ülés márczins 1-én, szombaton* 1890. 91 vitás mellette van, ha nem ejted el öt, akkor mikét kézzel is lefogjuk rántania fátyolt a múltról!" (Derültség jobbfelől.) Ezeket az elveket kívánja t. képviselőtársam a ministerelnöki székben, ezeket az elveket, a melyeket én nem nevezhetek másként, mint a minek a t. képviselő urak maguk mondják, a loyalitas egy nemének, de loyalitsisnak 14 napi felmondásra. (Élénk derültség jobbfelől.) De hát azt mondhatja t. képviselőtársam, hogy ők a szomszéd uraimék támogatását szívesen fogadják, de felelősséget nem vállalnak érte; ne ott keressem az ő elveiket, hanem keressem nála. Hát én nagy érdekkel olvasom a Pesti Naplót, t. ház, ha épen a kezembe kerül és ott gyakran találok, mondhatom igen szép elveket igen szépen megírva. Csakhogy nem olvasom mindennap és azt találom, hogy ha olvasom, akkor ugy látszik. hogy ezek az elvek változnak a holdnak a változásával. A mit tegnapelőtt olvastam, az sehogysem quadrál azzal, a mit egy hét előtt és nem azzal, mit egy hónap előtt olvastam. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) De azt mondja az én igen t. barátom, hogy azokat az elveket sem nézi azoknak, a melyeket o kivan, mert azok az elvek csupán napi használatra vannak csinálva; keressem én azokat az elveket, melyek az állandó pártvezetésben találhatók. (Halljuk!) Nem fogom magamnak megengedni azt, hogy azon t. pártvezetést megtámadjam a személyére nézve, mert bizonyos fegyverek csak bizonyos emberek kezébe valók, az enyémbe nem. (Tetszés jobbfelől.) De ne vegye tőlem rossz néven a t. pártvezetőség és reménylem, hogy nem is fogja rossz néven venni, már személyeslovagiasságánál fogva sem, mert a lovagiasságnak legelső kelléke, hogy minden viadal egyenlő fegyverekkel vivassék és ha azon t. pártvezetőség oly magas hangon bírálta meg ezen pártnak a vezetését, akkor remélem, nem fogja rossz néven venni, ha én igyekezem a kritikai niveaunak ugyanazon magaslatára emelkedni és arról considerálni azt a t. pártvezetést. (Halljuk!) Akkor is az egyenlő fegyverek mellett még mindig meglesz az a nagy hátrányom, hogy egy ünnepelt nagy szónokkal állok szemben, kivel én nem mérkőzhetem ezen fegyverek alkalmazásának virtuositásában. Látok, t. ház, egy pártvezetést, a mely kinyújtja számos és hosszú karjait minden irányban, a mely kinyújtja és kezet fog a conservativ aristocratia salonjaiban és kastélyaiban (Halljuk! Halljuk!) és ott biztatja az illetőket, hogy ne vegyék rossz néven, ha ő parolázik mindenféle emberekkel, mert ha az embernek a szekere megrekedt a sárban és épen arra jön a paraszt, nem lehet az ember vele goromba, hanem azt mondja neki : Édes atyámfia, segíts meg, hogy kijussak a sárból. (Élénk tetszés jobbfelől.) Azután kinyújtja egy másik hosszú karját: elmegy Mohácsra, ott kezet szorítani a democratiával. Itt a házban kezet fog a közjogi ellenzékkel. Bécsben kezet fog gróf Thun Leo tanítványaival és a „Vaterland«-dal (Ugy van! Tetszés jobbfelöl) egy kézfogó, t. ház, a mely csak azért és azóta szűnt meg, a mivel és a mióta arról az oldalról vonták vissza a kezet, midőn látták, hogy a nemes gróf az utczai zendülésnek Lord protectoraként szerepel. (Élénk tetszés jobbfelöl.) A delegatióban azon t. pártvezetés kinyújtja ismét egy másik hosszú karját (Halljuk!) és kezet fog a német szövetséggel és az olasz szövetséggel; itt a házban kezet fog a franczia barátsággal, Rómában kezet fog a szentszék világi uralmának helyreállításával. (Tetszés jobbfelől.) Ez, t. h elvek hajthatatlansága, ez a politikai vezéreknek következetessége. És ha önök mindamellett bizalommal ragaszkodnak azon pártvezetéshez : akkor ne méltóztassék tőlünk azt követelni, hogy mi megtagadjuk a bizalmat a többség vezérétől. Miért? Mert a cibinetkérdés felállítása daczára engedett a capacitatiónak. Mire nézve ?Nem abban, hogy az ellenkezője jutott be a törvényjavaslatba annak, a mi benne volt, hanem helyt engedett a capacitatiónak igenis arra nézve, hogy miután a javaslatba hozott szöveg félreértésekre, őszinte félreértésekre és félremagyarázásokra, szándékos félremagy árasokra okot adott, járuljon hozzá egy olyan szöveghez, a mely minden félreértést és félremagyarázást kizár. És itten én hivatkozni merek Szilágyi Dezső igazságügyminister beszédére, a melyben — ugy emlékezem — egyik legfőbb argumentum épen az volt, hogy ha azon szöveggel valóban nem intentál tátik más, mint aminek magyarázzák: akkor semmi ok arra, hogy a szöveg ugy formuláztassék, hogy minden félreértés kikerültessék. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Beőthy Ákos t. képviselőtársam egy angol könyvből felolvasást tartott a parlamentaris corruptiónak különböző fajairól. Én sajnálom, hogy t. képviselőtársam nem olvasott tovább, mert tán jött volna egy oly fejezetre, a mely szól a parlamentaris corruptio azon módjáról, melyet az ellenzék gyakorolhat, mikor kezet fog és kaczérkodik mindenféle sértett, vagy magát sértettnek képzelt érdekekkel, a melyek egymással össze nem férnek ; kaczérkodik mindenféle elvekkel, melyek egymást kizárják csak azért, hogy egy összedobolt szövetséggel a hatalomra juttassa nem az egyik, vagy másik elveket — mert akkor aztán legfeljebb csak az elvek kijátszásáról lehet szó — hanem a személyes és párt érdekét. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mi elveinkkel tisztában vagyunk és nem kell. hogy kölcsön kérjünk Ábrányi Kornélt, barátunktól. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mi a helyzet? Az, hogy ezen többség szemben találja magát két ellenzéki párttal, melyeknek 15*