Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

348. országos ülés márezins 1-én, szombaton. 1890. m (Derültség balfelöl. Halljuk! Sálijuk!) Az a kérdés, mikor mondta? Akkor, midőn t. képviselőtársam Bokros Elek szerint is, a szabadelvű párt törhetetlen hűségű, mindig koszorúzni kész, (Derültség balfelől) rendíthetetlen ragaszkodásával és elvhűségével a 14. §-t hajlandó volt megszavazni, ugy, a hogy azt a ministerelnök nr benyújtotta, akkor gróf Andrássy Gyula és Szilágyi Dezső azt mondották — de különösen gróf Andrássy Gyula, mert Szilágyi akkor még csak erkölcsi hatalom volt, Andrássy Gyula azonban ezenkívül valóságos tényező és valóságos hatalom volt — hogy mi pedig nem tűrjük, hogy ezen 14. §. igy szavaztassék meg s akkor a magához mindig consequens, (Derültség baloldalon) az elveihez szilárdul ragaszkodó ministerelnök ur azt mondta, hogy majd akkor módosítok egyet rajta, csakhogy megmaradhassak. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ekkor mondta azt, t. képviselőház, gróf Andrássy Gyula, hogy az a typicus, a jellemző benne, hogy fogja a széket. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) De hát, t. képviselőház, a parlamentarizmusnak üzent hadat és nem tudott mivel gyanúsítani bennünket. (Halljuk! Halljuk!) Nem veszélyezteti-e a parlamentarismust jobban az, a ki saját pártját, azon többséget, a mely őt ép oly hűen, mint buzgóan támogatta, kész tévedésbe ejteni, kész vele egy szakaszt megszavaztatni, de meghátrál, mihelyt egy oly tényezőre bukkan, a kivel ha coliisióba kerül, okvetlen ő húzza a rövidebbet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem veszélyesebb-e a parlamentarismusra az ilyen ministerelnök, mint az a kisebbség, mint az az ellenzék, a mely nem magának követeli a dicsőséget, meg akarja tartani önöknek, csupán egyet kivan önöktől — és ezt ismételten hangsúlyozom s azért, mert erre nem törekszenek, azért nem fogadom el a költségvetést — csak azt az egyet kívánjuk: Tegyék lehetővé a becsületes kormányzatot. (Hosszantartó élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és szélső haloldalon.) B. Roszner Ervin: Asbóth János ! (Nagy saj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) Asbóth János: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen vita folyamában, azon elméletnek alapján, a melyet az imént Polónyi Géza képviselőtársunk kifejtett, a durvaságnak és a parlamenti tisztesség fellebbentésének jogosultságáról elmondattak, dolgok, a melyeknek jellemzésébe bocsátkozni nem óhajtok, mert ezt a functiót teljes megnyugvással átengedem annak, a kit illet, a t. elnök urnak, a ki a parlamenti durvasággal szemben mindig képes lesz a parlamenti tisztességet fentartani. De, t. ház, e vita folyamában felhozattak oly szempontok is, melyek a consideratiót megérdemRÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVII. KÖTET. lik s a melyekkel számot vetni igenis kell. (Halljuk ! a jobboldalon.) Egyebek közt, a mik már előzőleg felhozattak, ide számítom azokat is, a miket a tegnapi vita folyamán Apponyi Albert t. képviselő ur oly ékes szavakban fejtegetett az elvek hajthatatlanságáról és a politikai vezérek következetességéről. Ezekkel kívánok röviden foglalkozni, a mint a vita előrehaladott stádiuma és a ház kimerült türelme megkívánja. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mindenesetre figyelemreméltó azon felhívás is, a melyet Ábrányi Kornél t. képviselő ur hozzánk intézett, mondván, hogy mi ellentétbe jutunk a parlamentarismus alapelveivel, sőt azokat megtámadjuk, ha egy egyénnek nélkülözhetetlenségét proclamáljuk, ha azt mondjuk, hogy az zárkő a többség boltozatán, melyet ha kiveszünk, összedől a többség, összedől maga a parlamentarismus és összedőlnek békés haladásunk biztosítékai. Én nem akarom vizsgálni, t. ház, vájjon ezen szempontban mi a helyes és mi a túlzott; nem keresem, hogy mennyiben hivatkozhatnék ezen felfogás oly történeti tényekre, hogy ugy látszik nálunk Magyarországon a pártok legalább hoszszas időn át csakugyan nagy vezérek körül alakultak és általuk tartattak össze; oly históriai tények, milyen például az, hogy az Apponyi-párt tudniillik nem a mostani, hanem a 48 előtti, mely nagy többségben volt, letűnt Apponyi Györgygyei; hogy a Kossuth-párt, mely oly nagy többséggel mondotta ki az április 14-diki határozatot, letűnt Kossuth-tal együtt; hogy a Deákpárt letűnt Deák Ferencz visszavonulásával és a Sennyey-párt megszűnt Sennyey visszalépésével. De én nem kívánok ezen ^theoria fejtegetésébe bocsátkozni, nem kívánom Ábrányi Kornélt, képviselőtársamat a parlamentaris theoriák fejtegetésében követni, a melyekkel oly ékes, bár nem uj módon vitatta azt, hogy a parlamentaris rendszer magában alapelveiben hamis; mert az ily theoreticus fejtegetések actuális érdekkel csak akkor birnak, ha azok actuális alkalmazására jut a dolog. S igy az a theoria a parlamentarismus alapelveinek hamis voltáról csak akkor lesz actuális érdekű, ha t. barátom és elvtársai a kormányra jutva, meg fogják kisérieni, hogy a hamis parlamentaris rendszer helyébe talán más jobb, alapelveiben helyesebb rendszert állítsanak. Mi ragaszkodunk a parlamentarismushoz és azt hiszszük, hogy a parlamentaris elvekkel akkor jutnánk ellentétbe, ha a többség kiszolgáltatná vezérét, a kihez 15 éves múltjával a bizalom számos tényezői kötik és kiszolgáltatná abban a pillanatban, midőn előttünk áll azon nagy tény, hogy a maga elé tűzött feladatnak megfelelt és hogy aránylag rövid idő alatt és fényes eredménynyel 12