Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

82 843. országos ülés märczins 1-én, szombaton. 1890. „Ekkor a többség arra a meggyőződésre jutott, hogy az a politika, melyet a ministerelnök ur folytat, nemcsak az országra nézve, hanem magára a többségre nézve is káros. S ekkor állott be az a nevezetes fordulat, a melyhez hasonlót hiába keresnénk Európa parlamentaris történetében. Beállott ugyanis azon nevezetes eset, hogy a ministerelnök urat és a 15 évig folytatott politikáját saját pártja, saját ministertársai ítélték el s mondák ki fölötte a legkeményebb, a legsujtóbb ítéletet. Ekkor történt az, hogy a ministerelnök ur 8 íját pártja, hogy a tátongó politikai ürt kitöltse, az ellenzék eszméit vette át és proclamálta programmjául mindazt, a mit a ministerelnök ur 15 évig ellenzett. Egy teljesen felfordult világ állott be s a többség maga volt az, mely ellentétbe helyezve magát a ministerelnök politikai egyéniségével, egy új aerát ígért, megtagadva a multat, megtagadva minden solidaritást a ministerelnök követett politikájával és mindenki, csakhogy elterelje a figyelmet a múltról, egy szebb jövőre utalt, a melyről ezután egyedül szabad beszélni és követelték — többek közt a velem szemközt ülő pénz ügy niinister ur is ezt tette — hogy ne foglalkozzunk többé a múlttal, a mely ugy is elmúlt; hanem tekintsünk a jövőre, mely sokkal szebb reménynyel és kilátással kecsegtet. Én, t. ház, igen természetesnek találom azt, hogy a ministerelnök ur semmibe sem veszi az ellenzék kritikáját, vagy mondjuk az ellenzék részéről jövő insultusokat mindaddig, inig azt mondhatja, hogy az én politikám helyes; kell, hogy helyesnek tartsam, mert ez a politika nemcsak az enyém, hanem ez a politika pártomé és az ország többségéé, mert azért sereglenek körül s azért támogatnak engem. De hogy a ministerelnök ur hogy tűrheti ez állapotot, midőn saját pártja, saját ministertársai mondanak kárhoztató ítéletet politikája fölött: ezt már nehezebb felfogni. T. ház ! A helyzet súlyos, beteg volta ép abban rejlik, hogy nem oly államférfiúval állunk szemben, a ki oly politikát képvisel, a mely harmóniában van az őt támogató párt politikai irányával és meggyőződésével; hanem hogy mi oly férfiút látunk a többség élén, a kinek politikája a saját pártjában bukott meg s a kinek politikáját saját pártja ítélte el." T. ház! A felolvasott tételekre csak egyetlen egy megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) Fogadja el a t. képviselő ur tőlem — a ki a kérdéses időben, mint e pártnak egy igénytelen tagja, közvetlen tapasztalásból ismerem mindazt, a mi akkor a párton belül történt — azt a kijelentést, hogy a mit itt elmondott, az szórói-szóra valótlan. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől Mozgás balfelol.) Ezzel azonban a t. képviselő urat legkevésbé sem akarom sérteni s ezt nem is tehetem. (Helyeslés jóbbfelől.) A t. képviselő ur maga is elmondotta, a mit különben mindnyájan is tudunk, hogy 8 abban az időben külföldön távol volt, ennélfogva, midőn valótlanokat mondott itt e házban, csak mások téves informatiójának ült fel s én igen sajnálom, hogy informatiój,'t olyan forrásból merítette, a mely ezt a súlyos compromissiót reá nézve elkerülhetetlenné tette. Mindnyájan tudjuk, a kik e párton és e házban voltunk és a véderő vita alatt történteket figyelemmel kisértük, azt, hogy a szabadelvű pártban Tisza Kálmán politikája soha meg nem bukott. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) Tudjuk azt, hogy e párt nem a 15 éves politikát, de annak egyetlen egy részletét sem ítélte el &em a véderővita alatt, sem azután és hogy e párt a ministerelnök ur politikája felett kárhoztató ítéletet semmiféle formában és semmi szin alatt nem hozott. (Ellenmondás és zaj balfelol. Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Eötvös Károly: Hát í878-ban? (Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) Bokros Elek: El kell ismernem, t. ház, hogy az ellenzéknek jobban értesült t. vesére gróf Apponyi Albert nem is élt ezzel az állítással, egy szóval sem állította, hogy a véderő vita alatt, vagy azután vagy annak következtében a párt többsége Tisza Kálmán politikája felett pálezát tört volna és hogy közte és a párt között a teljes solidaritas csak egy pillanatra is megrendült volna. De gróf Apponyi Albert a vél erő vita ötletéből egy más vádat támasztott a kormányelnök ellenében, midőn azt állította, hogy a kormányelnök ferde politikai és pirlamenti állásba jutott azáltal, hogy a véderővita alatt tárczáját egy szakaszhoz kötötte s azután ugyanennek a szakasznak a mó dosítását maga javasolta. Megvallom, t. ház, hogyha mindazok a praemissák ugy állnának, a hogy azokból gróf Apponyi Albert képviselő ur a következtetéseket levonta, a legsúlyosabb parlamenti vádak egyikével állanánk szemben. Épen azért, mert e vád súlyos, mert nyomatéka van, mert e vád előadási formája oly meggyőző logicai erővel bir, hogy megrendül annak hallatára a legtisztább meggyőződés is, kénytelen vagyok e váddal, daczára annak, hogy némi ismétléseket el nem kerülhetek, még egy perczig foglalkozni s erre a t. ház figyelmét kikérni. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház ! Bármennyire ismeretesek is a véderő vita phasisai, mégis legyen szabad annak egy pár momentumát kiemelnem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A véderő vita általános tárgyalása idejében a kormányelnök felállott és a 14. § nak a támadók részéről tulajdonított értelemmel szemben egész logicai következetességgel kifejtve s meggyőző érvekkel támogatva felállította azon tételt, hogy a 14. §-nak eredetileg beterjesztett szövegezése legtávolabbról sem képezi az alkotmány garantiáinak, a hatalom megosztási rend-