Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

74 34:2. országos ölés február 28 án, pénteken. 1880. cálja, a hova kormányféifiui súlya jutott. (Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) De nem az egyéni gyűlölet, nem is a ministerelnök ur iránt táplált, barátságos, vagy ellenszenves érzelmek képezik azt a szempontot, a melyből én az ő állását bírálom és ezzel szemben a magam részéről állást foglalok; mert hisz szavaimnak ő előtte kevés súlya van, de ha volna akármilyen, én csak azt mondhatom, hogy mit tartok állásának befolyásáról, az ő egyéni positiójárói; mondhatom, hogy azt őszintén sajnálom. De ez végre is nem rám tartozik. De a mi rám tartozik s a mi tartozik mindnyájunkra, az, hogy ezen kormányzati tekintélynek megcsökkeiiése, az ő személyén át kihat magára arra az állásra is, melyet elfoglal (Igaz! Ugy van! balfelől) és hogy az ő teljesen iniparlauientaris helyzete a kormány élén képezi azt a betegséget, a mely parlamentünket felforgatja s nyugalomra jönni nem engedi. (Élénk helyeslés balfelől) És, t. ház, én megengedem — egész őszinteséggel szólok •— hogy bizony történt néha és történik az ellenzék részéről is olyan, a mi az én feltétlen helyeslésemet nem birja. De hiszen egy sok tagból álló politikai szövetség, a mely erős érzelmek hatása alatt áll, mely érzelmek igazán erősek, elemiek és az emberek szivének mélyéből fakadnak, nem szabályozható minden nyilvonulásában ugy, mint egy óra mű, vagy egy lámpás, a melyet tetszés szerint le- és fel lehet csavarni. De utóvégre nem az a kérdés, hogy egyes jelenségek, a melyek a küzdelem hevében itt vagy ott előfordulnak, feltétlenül helyeslést érdemelnek-e, vagy joggal képezhetik-e bírálat tárgyát, ennek a mértéknek, ennek a szempontnak alkalmazása lehetetlenné teszi az igazságnak kiderítését, mert a meddig emberek fognak egymással szemben állni, a pártok küzdelmében mindig fognak előfordulni az egyik s másik oldalon is botlások, melyeket az egyik párt a másiknak vég nélkül szemére lobbanthat. A kérdés, a melyet meg kell ítélni, hogy ha a helyzetet megjavítani, a helyzet problémáit megoldani és a parlamentet ismét egészségessé tenni akarjuk, az_, hogy a dolog alapjában és lényegében kinek van igaza, hogy ki fogja fel helyesen a parlamentaris és alkotmányos élet követelményeit, azok-e, a kik azt állítják, hogy a mely ministernek a rendszere megbukott, az a minister az újonnan bekövetkezett rendszernek is lehet vezére, vagy a kik ennek ellenkezőjét állítják; azok, a kik azt mondják, hogy ha oly rendszabályban mutatkozott hibásnak a ministerelnök kezdeményezése, melyet őmaga is kormányzati állása megtartásának alapfeltételéül tekintett, ebből le kell vonnia a consequentiát, nemcsak a parlamentárisnál mak, de a férfiúi adott szó hűségének érdekében, (Zajos helyeslés és tetszés a balés a széhő baloldalon) vagy azok fogják-e fel helyesen a parlamentarismust, a kik azt mondják: eahinetkérdések kellehet játszani, a nemzetet, az alkotmányosságot, a nemzet önérzetét sértő hibákat lehet elkövetni, de mindezt egy pár hét alatt lehet elfelejteni és tovább kormányozni: ennek megítélését a t. túloldalra bizom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Egy Bismarck mondhatja, hogy ő nem törődik azzal, hogy ha legfontosabb javaslatai megbuknak, ő azért helyén marad, inert hiszen ő soha sem lépett fel azzal a praetensioval, hogy parlamentáris minister s a német birodalom és a porosz alkotmány szintén nem lép fel azzal a praetensioval, hogy ott parlamentarismus van. Ámde a parlamentarismus egyik lényeges alapkelléke épen az, hogy az egyéneket nem lehet elválasztani a rendszabályoktól, hogy ők ezekért felelnek egész politikai sorsukkal. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És mi marad akkor, hogyha ezen alapkövet az alkotmányos életből kivettük? Hiszen, t. ház. ez a nemzet garantiája azon óriási túl hatalommal szemben, melyet a hatalom és az állam minden eszközének birtoka a lefegyverzett társadalommal szemben képvisel. Csik ezt, csak ezen tisztességi tudat fentartása, csak azon elvnek biztonságba helyezése, hogy az, a ki valamit vétett, vonja le annak consequentiáit, vagy vele szemban vonassanak le a consequentiák. Ha a felelősségnek ezen elvét az alkotmányosságból kidobjuk, ha lehet ezt megtámadni; ha lehet az alkotmány, a nemzet önérzete ellen hibákat elkövetni s tovább kormányozni s tovább helyen maradni, mintha semmi sem történt volna: akkor a nemzetnek a hatalommal szemben minden garantiája megszűnik és akkor a parlamentarismus hazug leple alatt ki vagyunk szolgáltatva az esperimentálásoknak és merényleteknek. (Zajos helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) De, t. ház, nemcsak parlamentaris elv, hogy kiki a maga tetteinek felelősségét viselje el, azokért bűnhődjék; ez egyszersmind egy nagy morális és erkölcsi elv. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És ezért, visszatérve arra, a mit előbb mondtam, nem tagadom, hogy a szenvedélyességnek azon külső megjelenése, a mely ezen parlamentnek erldig nyugodt átmospheráját megzavarta, gyakran reám is igen kellemetlenül hatott. De ezekben van-e a legfőbb baj ? T. képviselőház. A láz tünetei is igen kellemetlenek a betegnél, de a láz maga vajmi ritkán képezi az alapbetegséget. A láz rendszerint a testben lappangó valamely más betegség symptomája, a természet gyógyulási kísérleteinek gyakran igen kellemetlen éa veszélyesnek látszó, néha valóban veszélyes, de szükséges tünete. Ha a betegség meggyógyittatik, a láz maga is megszűnik; de ha a láz előbb szűnik meg, mintsem a betegség alapja és anyaga eltávolíttatott volna a testből: akkor a láznak meg-