Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-342
342. országos iilós február 28-áu, pénteken. 18&S). 75 szünése gyakran a halálos catastropha bekövetkezésének jele; annak jele, hogy az organismus már nem reagál a benne lakó betegség ellen. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A mi parlamenti szervezetünkben, t. ház, van egy betegség, a mely meggyógyítva nincs. A parlamentarismusnak erkölcsileg legfontosabb alapelve, hogy államférfiak politikai rendszerektől, az általuk javasolt rendszabályoktól el nem választhatók, hogy a rendszabályok és rendszerek bukása után ugyanazon államférfiú meg nem maradhat, hogy az elkövetett hibáknak parlamenti következmónynyel birniok kell. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) Ezen elvnek figyelmen kívül hagyása a mi parlamentünket beteggé tette minden izében, (ügy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es én sajnálom, hogy a nemzet közélete nem birt azzal az erővel, hogy ebetegséget akkor, mikor az első stádiumában jelentkezett, rögtön magából kilökte volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De még ennél is nagyobb bajnak tartanám azt, ha ezen betegség fenmaradásának idején megszűnnének a láznak, a betegség elleni reagálásnak jelei. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső haloldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, már az előrehaladt időre való tekintetből is (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) be kell zárnom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) És teszem ezt még azon harmadik szempontnak rövid kiemelésével, hogy a történtek után, még ha azokra és szükségszerű parlamenti consequentiájukra a feledés fátylát akarnók is borítani, a ministerelnök ur annak a nagy munkának vezetésére, a melyre a reconstruált kormány vállalkozott, már azért sem képes, mert ahhoz szükséges kormányzati tekintélye elveszett. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nehezen definiálható fogalom ez a tekintély t. ház, mégis megkísértem ecsetelni, hogy mit értünk rajta,. (HaVjuk! Halljuk!) Tekintelylyel bir az, a kiről meg vagyunk győződve, hogy ítélete minden körülmények közt a helyeset el fogja találni; a kiről meg vagyunk győződve, (Halljuk! Halljuk!) hogy minden kijelentése komoly megfontoláson alapszik és egy határozott, könnyen meg nem másítható, férfias akaratnak kifejezése. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az előtt, a ki tekintelylyel bir, ellenfelei is tisztelettel hajlanak meg, az a saját követőinek körében felmerülő apróbb véleménykülönbségeket könnyen elintézheti, mert mindnyájan szívesen compromittálnak az ő nézetébea, mivel azt egy szilárd jellem és egy judieiosus szellem kifolyásának tekintik. (TJgy van ! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintély nélkül, ilyen erkölcsi és szellemi hitel nélkül, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) t. ház, az ország ügyeit vezetni nem lehet. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon..) Ilyen tekintély nélkül lehetetlen harmóniába hozni azokat a különböző igényeket, a melyeket az egyes tárczák élén álló férfiak — mindegyik a maga tárczájának szempontjából — támasztanakés lehetetlen a kormányzati actiót akként dominálni, hogy abban helyes egymásután és harmónia hozassék be. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ilyen tekintély nélkül lehetetlen a trón elélépni és a trón előtt a nemzet érzületeit, szükségeit, a nemzet féltékenységeit hatályosan tolmácsolni. (TJgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen tekintély nélkül lehetetlen oly kérdéseket védelmezni és azok megoldását keresztülvinni, a melyeknek megoldásánál jogos és nagy érzékenységek, sőt szenvendélyek felett kell diadalmaskodni, mert a legfényesebb érvelés után is mindig marad még egy megoldatlan tört száma a kételynek, melyet semmi más nem távolíthat el, mint az a hit, mely — bevallottam — egy államférfiú követői közt, de némileg ellenfeleinek szivében is él, hogy ez a szabály pedig nem lehet nagyon helytelen, mert ez a férfiú proponálta. (TJgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha őszinték akarunk lenni egymással szemben, be kell vallanunk, hogy a ministerelnök ur a hitel ezen kellékeinek, melyek a tekintélyt képezik, egyikével sem bir. (Igaz! TJgy van! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl. Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviseház, nem beismerést kívánok a t. túloldalról: tudom, hogy az a helyzetnél fogva lehetetlen; én elmondom, a mit hiszek, meg vagyok győződve, hogy ha most, jelenleg tiltakoznak is ellene, igen sokan az urak közül meg fogják később gondolni és érezni fogják annak a súlyát, a mit én mondtam, mert az tényeken alapszik. (Igaz! TJgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon bizhatnak-e őszintén annak a férfiúnak helyes judiciuniában, a ki oly hihetetlen, oly könnyen elkerülhető hibát követett el a politikai tapintatnak legkezdetlegesebb szabályai ellen, mint a véderő-javaslatnak benyújtásánál. (Nyugtalanság és felkiáltásck jobbfelöl: ismét a vederöjavaslat! Zajos, helyeslés balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak elhinni (Halljuk! Halljuk!) engem ép oly kevéssé közbeszólás, mint a zajongás meg nem zavar eszemjárásában, sem arra nem bírhat, hogy abból, a mit elmondani kötelességemnek tartok, csak egy jotát is elengedjek. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon bizhatunk-e abban, t. képviselőház, hogy a mi a ministerelnök ur részéről bármily ünnepélyességgel állíttatik, hogy az egy átgondolt, könnyen meg nem másítható, érett akaratnak kifolyása legyen, midőn azt az ismert játékot a 14, §. cabinet-kérdésével bírjuk praecedensül: 10*