Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

342 országos üléa felirnär 28-án, pénteken. 1S80. 73 beszédére vonatkozik. Mert ez utóbbi világosan kimondta azt, a mit a ministerelnok ur akkor csak sejtetett és a mit én akkor nem támadtam meg, mert nem akartam, hogy megértsék, mert nem akartam, hogy a magyar képviselőház önönmagának ily r

szegénységi bizonyítványt kiállítson. Pulszky Ágost képviselő ur azonban világosan megmondotta nekünk és ezzel mentegette a ministerelnok ur megretirálását a 14. §, dolgában, hogy az a szakasz a képviselőházban egész bizonyossággal keresztülment volna, csak a főrendiháztól kellett félni, (Tetszés balfelöl) hogy ott nem fog elfogadtatni. (Tetszés és derültség balfelől.) Én, t. ház, mindenkit kérek, hogy a képviselő ur e retrospectiv jóslatának vagy combinatiójának a képviselőház akkori szavazatára vonatkozólag ne adjon hitelt, (Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon) hanem tekintsék a képviselő urak ezt egy igen nagy tévedésnek, a melyben a t. képviselő ur szenved; mert azt sohasem akarnám kimondatni és ha lett volna e képviselőháznak egy oly gyönge pillanata, melyben az való lett volna, nem lenne szabad napfényre hozni, hogy alkotmányos jogainknak, a nemzeti képviselet jogainak megvédésében (Élénk helyeslés, tetszés, éljenzés és taps) a főrendiház scrupulosusabb, mint a képviselőház (Élénk helyeslés balfelől) és hogy azt, a mit a nemzeti képviselet jogainak rovására a képviselőházban keresztül lehetett volna vinni, csupán a főrendektől való félelem miatt kellett feladni. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Ez, t. ház, nincs ugy, mert ez nem lehet ugy, mert ha ugy volna, akkor ez a parlamentnek legnagyobb szégyenfoltja lenne. (Hosszas élénk tetszés balfelől.) De, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) megtörtént a súlyos hiba, megtörtént annak a szerencsétlen emlékezetű véderő-javaslatnak benyújtása. A 25. §-ról nem is akarok külön szólni; csak emlékeztetek reá. Későbben a ministerelnok ur a hiba egyik részének utólagos kijavítása által e hibának következményeitől akart szabadulni. Et hinc derivata clades. Innen származik parlamentünknek beteg állapota, mely bizony egyikünknek sem szerzett gyönyört. Származik ez egyszerűen abból, hogy egy elkövetett, megbocsáthatatlan kormányzati hiba természetes consequentiáinak lebonyolítása antiparlamentaris eljárás által a kormány részéről megakasztatott és igy az ügynek ilyen vagy olyan módon való természetes kifejlődése megbontatott. (Ugy van! balfelől.) A t. ministerelnok ur, miután előbb cabinetkérdést csinált a 14. §-ból, eddig legalább előttem hallatlan politikai vakmerőséggel maga proponálta azon szakasz módosítását. (Mozgás jobbfelöl.) A ministerelnok ur minapi beszédjében ezért a tettéért még elismerésünket is követelte, mondván, hogy olyas valamit tett, melyre mi magunk szólítottuk KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVII. KÖTET. fel. Igaz, hogy felszólítottuk; igaz, hogy hajlandók lettünk volna neki a legsimább, a legkönnyebb és az ő dignitását legkevésbé compromittáló visszavonulási utakat megengedni serre számára hidakat építeni, de a kérdésnek csak egy stádiumáig ; azon stádiumáig tudniillik, melyben kijelentette, hogy ez ránézve.cabinetkérdés. E pillanattól fogva önérzetes államférfiura nézve nincs többé visszavonulás. (Hosszan tartó zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert mit jelent a cabinet-kérdés ? Azt, hogy én, ki a cabinetkérdést valamely szakasz, vagy valamely intézkedés mellett felvetem, egész államférfiúi egyéniségemet, egész kormányzati tekintélyemet s mindazt a befolyást, melylyel képességeimnél, jellememnél és multamnál fogva a nemzetre és a törvényhozásra birok, latba vetem a végett, hogy ez intézkedés elíbgadtassék. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Nos, t. ház, a ki egy ily kijelentés után attól az intézkedéstől, mely mellé állását igy kötötte, megszökik, az a kettő közül egyet bizonyít: vagy azt, hogy az a kijelentés, melylyel állását e szakaszhoz kötötte, nem volt komoly, vagy azt bizonyítja, hogy ő saját állásának és tekintélyének maga sem tulajdonít annyi súlyt, hogy azt önmagára nézve feltétlenül kötelezőnek ismerje, hanem hogy ő ezzel játszhatik. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az egyik és a másik esetben gyógyíthatatlan sérelem ejtetett először magán a ministerelnok ur államférfiúi és konnányíéríiui méltóságán és tekintélyén. Ez, t. ház, végre is reám nem tartozik; de lehetetlen, hogy a ministerelnok ur ne érezze, hogy az ő egyéni súlyához és tekintélyéhez ma a ministerelnökség már nem ad hozzá semmit, hanem csak levon. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A ministerelnöknek, mint az ország egyik nagy tehetségű fiának, mint közéletünk egyik nagyjelentőségű harezosának, a maga egyéni súlya minden körülmények között meg volna és megvan; de Tisza Kálmán, a ministerelnok a történtek után a semminél is kevesebb súlylyal bir, (Hosszan tartó zaj és helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert ő oly körülmények között foglalja el azt a helyet, a melyek közt azt csak politikai reputatiójának, államférfiúi éskormányférfiai önérzetének rovására foglalhatja el és nem követelheti senkitől, hogy az ő kormányférfmi tekintélyét többre becsülje, mint a mennyire azt önmaga becsüli. (Élénk helyeslés

r a bal- és szélső baloldalon) És ha való volna az, a mit szemünkre lobbantanak, hogy mi a ministelelnök ur ellen (Halljuk! Halljuk!) személyes gyűlölettel és ellenszenvvel viseltetünk, akkor nekünk azt kellene kívánnunk: hogy maradjon ebben a situatióban, (Halljuk! Halljuk!) csak maradjon mindaddig, mig kormányférfiui tekintélyének az a megsemmisülése tovább évődik és egyéni súlyát is ugyanoda redu10