Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

56 842. orseágos ülés fefernár 28-án, pénteken. 18M. sítva — sem a mérsékelt ellenzék, sem a függetlenségi párt nevében beszélni — de azon hitemnek adok kifejezést, (Halljuk! Halljuk!) hogyha az ellenzéki pártok cartellre lépnek a választá soknál, akkor azt önök oda át nagyon meg fogják keserülni, mert azon esetben az ellenzéknek módjában lesz invasiót csinálni az önök kerületeibe, a melynek önök, hogy miként fognak helyt 411 hatni, azt nem tudom, de sejtem, mert tudom azt, hogy az Alföldön és az ország számtalan vidékén és városában a függetlenségi pártnak elvei mélyen elterjedtek és hogy a rossz politikának makacs folytatásából támadó azon következmények, hogy a kedélyek szélsőségve hajlanak, e függetlenségi párt elemeit nagyon megszaporították. A mi pedig az önök kerületeit illeti, az a felföldi nemesség, a mely az önök kormányzása alatt elnyomorodott és az, a mely függetlenségének foszlányait még fenn tudja tartani, lelkében mérsékelt ellenzéki és csak azt várja, hogy jöjjenek azok, a kik őt felszólítsák, hogy ismét neki bátorodjék, ezen felföldi és az erdélyi nemesség arra, hogy a magyarságnak oltalmát és érdekeinek védelmét nem kizárólag a kormánynál találja s mihelyt meghallja azon szót, a mely szivében visszhangzik: akkor talán rokan önök között be fogják ismerni, hogy lesznek kerületek azon vidékeken, melyek nem fogják többé a Tisza-kormány többségét támogatni akarni. De azért mégis többségük lesz önöknek, mert egy Tisza Kálmán által vezetett igazságtalan választásnál nem lehet, hogy a kormánynak többsége ne legyen. De ha igy is lesz, mit értek vele? Semmit! Visszajön a két párt ide, újabb mandátummal és önök nem fognak többé a Tisza-kormány számára budgetet keresztülvihetni. Csak azt nyerik, hogy nem ma bukott, hanem később bukik vagy az ellenzék, vagy önök által, de bukni fog előbb vagy utóbb. Ez a hitem, ez a reményem, ez a bizalmam nemzetemben és e bizalommal utasítom vissza a költségvetési törvényt. (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélső balon. Felkiáltások bdlfélöl: Öt perez szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Fény vessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy új sírral több, még pedig a király és a haza előtt is drága sírral, mely a kiegyezésnek, koronás királyunk és a kibékült nemzet e törvényes kapcsának megdicsőült megteremtőit zárja el előlünk ölökre. Az újabb alkotmányos aera legelső ministerelnökét, gróf Andrássy Gyulát, kinek megadta a végzet azt a szerencsét és kitüntetést, hogy a magyar nádor helyetteseként feltehesse Szt. István ezredéves koronáját a fölkent apostoli király fejére: gróf Andrássy Gyulát, Deák Ferencznek méltó nagynevű munkatársát elsiratta a nemzet és a király. És ha most szétnézek e díszes teremben, hazám parlamentjében, bizonybizony elvétve látok itt is, amott is, egy-egy megmaradt, tisztes, derék fát azon hatalmas, sűrű erdőből, a mely egy egész életen keresztül meg.védte azt az új kis házat, az alkotmányt minden zavartól, megvédelmezte a ravasz Tisza Maradásától. (Derültség bdlfélöl.) Azóta sok idő telt el. Abba az új házba új bérlő költözött be, mert e ház a nemzeté és ez új bérlő ugyanaz, ki annak előtte ugyanezt a házat fel szerette volna gyújtani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A régi, egykor vérig sértett Deák-pártnak, Deáknak és Andrássynak meg lett az a fényes, nagy elégtétele, hogy egykori kérlelhetetlen, büszke és nagyhangú ellenfele lerakta lábai elé fegyverét és rongyokra volt kénytelen tépni azt a zászlót, a melynek akkor is talán csak az hitt, ki a zászlótartót nem ismerte. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Azt, t. ház, én elismerem és nem kételkedem benne, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur akkor minden utógondolat nélkül, őszinte loyalitással fogadta el az új alapot; (Felkiáltások a bál- és szélső balfélől: Mi kételkedünk!) és nem kételkedem benne, hogy ő azon zászló rongyait soha többé össze nem fogj a varrni, hogy azokat egy új zászlónyélre tűzhesse fel. Hiába is tenné; a rongyos zászlónak csak akkor van és lehet becse és becsülete, ha azon zászló rongyos lett és összeszakadt az igazi küzdelem hevében és nem akkor, mikor azt a zászlót saját kezünkkel téptük szét. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon ) Mélyen t. ház! Csernatony Lajos t. képviselőtársam azon időben elég meggondolatlanul és helytelenül egyenesen a jelleratelenség glorifieatiójának nevezte gróf Andrássy Gyula azon beszédét, melyre e padokról is hivatkozás történt, hogy Tisza Kálmán égesse el az összes naplókat, szakítsa ki azok minden lapját, mely az ő beszédét tartalmazza, mert abból egyetlenegy jottát sem fog a ministeri padokon megvalósítani. Én nem irom alá Csernatony képviselőtársunk ezen hiedelmét, mert szerintem a fusio a balközépi pártnak legszebb, tiszteletreméltó és hazafias ténye volt. De hogyan állunk most, mélyen t. ház, mikor jobbról-balról dőlnek ki azok a férfiak, kik a kiegyezést és a közjogi alapot megteremtették, kiknek jellemét és önzetlenségét senki soha igazságosan kétségbe vonni nem merte. Ki az a férfiú, ki Magyarország közjogi alapját ma megvédi és kell, hogy megvédje, nem t. szomszédjainktól, kik nyíltan, őszintén és loyalisan kijelentik, hogy törvényes eszközökkel akarják a közjogi alapot megváltoztatni, nem ő tőlük, kik — s ezt a legnagyobb elismeréssel jegyzem meg — velünk együtt azt mondták, hogy ők is inkább védik meg most a közjogi alapot, semhogy még ezt a mai törvényt is megcsorbítani, meghamisítani engedjék ; (Igaz! ügy van! a bal és szélső baloldalon) de ki fogja megvédeni azon titkos ellenségektől, kik