Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

38 341- országos ülés a „talentumok kormányának" nevezték. De arra, t. ház, nincsen példa s lélektanikig és politikailag majdnem lehetetlen dolog, hogy egy hatalmas ministerelnök leszálljon ;i hatalom ugorkafájäról (Derüli.'ég a bal- és szélső baloldalon. Zaj Halljuk!) és megelégedjék azzal, hogy a szekérben nem az ötödik, hímem a tizedik kerék legyen. (Ellenmondás a jobboldalon. Tetszés bal felöl.) Ez, t. ház, megteremti a cabinetlen a dualismust, az ellentétet, a küzdelmet a cabinet régi és új elemei között. A ministerelnök ur természeteden mindent elkövet, hogy régi prestigejét visszanyerje, azért a reconstrnctio szükséges voltát igyekezett kimagyarázni. Ez részben sikerült is neki vagy nem sikerült. De e tekintetben nyilatkozatok tétettek. Másfelől azonban az uj helyzet erőt vesz rajta is. A megtörtént dolgokat meg nem történtekké nem teheti. Régi prestigéuek, befolyásának vége, ezen tudat nyomása alól nem tud szabadulni; ennek következtében egész eljárása habozó, ingadozó; ennek tudata őt sikeres actióra képtelenné teszi. (Igaz! U<jy van! a bal- és szélső balon. Ellenmondások a jobboldalon.) A múlt alkalommal egyszer megtámadtam a ministerelnök urat azért, hogy nincs jelen a házban, nem vezeti a házat és nem vesz részt a vitában. Ezt én most ünnepélyesen visszavonom s nagyon kérem a ministerelnök urat, inkább ne beszéljen, mintsem hogy nyilatkozatai által oly qui pro-quot alkosson, mint a honossági kérdésben. A t. ministerelnök ur egy alkalommal azt mondotta Bittó Istvánról — többször történt reá hivatkozás, most kénytelen vagyok én is róla szólani — hogy ezen kiválóan jellemes politicusnak nyilatkozata nemcsak hogy nem államférfias, de férfias sem. Kérdem a t. ministerelnök urat, miképen egyeztetheti azt össze a férfiasságnak követelményeivel, ha egyik szavával meghazudtolja a másikat (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) En, t. képviselőház, idáig abban a naiv kópzelődésben éltem, hogy mikor Magyarország ministerelnöke e házban nyilatkozik, akkor a politikai életnek egy ünnepélyes, komoly actusával állunk szemben. De csalódtam. A mikor a t. ministerelnök ur ide eljön és beszél: akkor a tévedések vígjátékának egy jelenete az, (Derültség balfelöl) nem ugyan Shakespeare-é, hanem egy olyan, a melyhez a jövendő Shakespeare számára a ministerelnök ur liferálja az anyagot, a kit folytonosan félreértenek, a ki folytonosan magyaráz és explicál, de a ki mind homályosabb lesz. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Magára ezen kérdés lényegére nem akarok kiterjeszkedni, hiszen arról lesz majd később szó ; csak röviden constatálni óhajtom azt, hogy ezek által is igazolva van az actioképtelenség s 27-én, csütörtökön. 1890. hogy én a kormányt a maga egészében nem látom abban a helyzetben, hogy a reformatiót, a melyről szó van, következetesen és sikerrel keresztülvigye. (Helyeslés balfélöl.) Engedje meg, a t. képviselőház, hogy most egy lépéssel tovább menjek és megvizsgáljam azt is, vájjon itt magában a parlamentben, a pártok egymáshozi viszonyában miképen van meg a lehetősége a sikeres közreműködésnek. (Halljuk! Halljuk!) A mi az ellenzéket illeti, erről szólani nem kívánok és ha ezt felemlítem, csakis azért említem fel, hogy feleljek azokra a vádakra és insinuatiókra, a melyeket folytonosan ellenünk hangoztatnak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezek közé tartozik az a kétségbe esett felszólalás, melyet egy időben Búsbach képviselő ur itt tett. (Derültség a baloldalon.) Búsbach Péter: Szolgálok még mással is! (Felkiáltások a baloldalon: Legyen szerencsénk!) Beőthy Ákos: Hogy az ellenzék veszélyezteti a parlamentarismust, kiviszi a harezot az i utczára, (Igaz! ügy is van! a jobboldalon) csinál botrányokat a parlamentben. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) T. ház! Ha ezt a kérdést itt felhozom, az azért történik, mert a mostani időt annyiban tartom alkalmasnak e kérdésnek tisztába hozatalára, mert tényleg szélcsend uralkodik, még Búsbach sem interpellált és csakugyan némi tapasztalattal rendelkezünk, mely a tárgyilagos megítélést lehetővé teszi. (Halljuk/ Halljuk! a baloldalon.) Első sorban azt hiszem, hogy az nem felel meg egészen a közjogi és történeti érzéknek, ha az utczai és piaczi gyülekezésekről oly nagy lenézéssel és megvetéssel beszélünk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én ugy tudom, t. ház, hogy Magyarország országgyűlései is az utczán. az Isten szabad ege alatt tartattak. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: a Mákoson! Derültség.) Ábrányi Kornél: Búsbach ősei nem voltak ott! (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobboldalon: Valami ujat kérünk! Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Beőthy Ákos: És ott jelen voltak igazán, (Zaj. Halljuk!) a nép ezrei, igen egyszerű emberek és azok az országgyűlések bírtak annyi bölcsességgel és hazafiassággal, mint az, a melynek Búsbach képviselő ur és én szerencsések vagyunk tagjai lenni. (Tetszés balfelöl.) De különben is én alig tudok nagy reform-kérdéseket, a melyeket máskép, mint nagy nemzeti mozgalommal lehetne meg! csinálni. És merem állítani, t. ház, hogy ott egészen más természetű kihágások történtek ; elismerem, hogy ezekre egyszer maga a t. ministerelnök ur is hivatkozott. Ezek azonban veszedelmes characterral csak akkor birnak, ha az állami élet alapjait támadják meg, ha az állami élet normális eszközei