Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

841. országos ülés február 27 én, csütörtökön. 18A0. n ezek megfékezésére nem elegendők. (Helyeslés balfelöl.) De lehet-e ettől félni a magyar nemzet józan esze s rendszeretete mellett? És épen ezért, t. ház, én nem látok olyan nagy virtust, a mint látott Latkóezy t. képviselő ur, abban, hogy a t. ministerelnök ur bele nem lövetett az emberekbe, mert arra tényleg csakugyan nem volt szükség. És igy vagyunk, t. ház, azokkal a soi disant parin menti botrányokkal is. (Halljuk!) Azt lehetetlenség kikerülni, hogy ilyen nagy testületben, a hol a szenvedélyek gyakran igen magas fokra hágnak, esetleg bizonyos kitörések ne forduljanak elő. Ezek is csak akkor válnak veszedelmes jellegűekké, ha mellettök és nem általuk a parlament szellemi niveauja sülyed. De azt hiszem, constatáljuk mindannyian, hogy ennek a magyar országgyűlésnek oly fényes és tartalmas vitája, oly magas színvonalú vitája nem igen volt, mint a véderő vita. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső báloldalon. Ellenmondás jobbfelol.) Thaly Kálmán: Hát a Szilágyi beszéde! Elfelejtették már ? Horánszky Nándor: A 14. §. védelme! (Élénk derültség a bal- e's szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: És ezután (Zaj. Halljuk! Halljuk!) veszedelmes eharacterrel birnak akkor, ha a törvényhozás munkáját megakasztják. De tényleg, t. ház, e parlamentben soha obstructio nem történt és különösen constatálni kívánom, hogy ezen támadásokban nem volt semmi rendszeresség, semmi ezélzatosság. Azok spontán nyilatkozatni voltak egy jogosult felháborodásnak (Igaz! Ugy tan ! szélső baloldalon Ellenmondások jobbfelöl) egy jogosult felháborodásnak a felett — mint a hogy Horánszky Nándor t. barátom magát igen találóan kifejezte — hogy a ministerelnöki tekintély elzüllött. (Zajos helyeslés és tetszés balfelöl. Nevetés jobbfelöl.) És, t. képviselőház, ezért ne vessen a ministerelnök ur senki másra, csak magára. Egy államférfiunak és poíiticusnak tekintélyét ellenfelei nem ronthatják le, az csak akkor omlik össze, ha annak erkölcsi tartalma nincsen. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És épen azért, mert mindezekben, a mi történt, nem volt semmi ezélzatosság^ semmi rend szeresség, (Hosszas élénk derültség jobbfelol. Nyugtalanság bal- és szélső báloldalon) talán megfogja nekem engedni a ház t. elnöke, hogy hozzá szintén azt a kérést intézzem, (Halljuk!) hogy különösen ne engedjen annak a pressiónak, a melyet ma Pulszky Ágost t. képviselő ur olyan fennen kilátásba helyezett, hogy a rend^zabälyozás terére kell lépni. (Derültség a bal- és szél ö baloldalon. Nyugtalanság jobbfelol. Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Mert én, t. ház, sokkal kisebb szerencsétlenségnek tartom azt, ha a parlamentben izgatott jelenetek vannak, mintha a rendszabályozás lejtőjére lépnek, mert ott aztán nincsen megállapodás,]abból következik a szólásszabadságnak, a discussio jogának megtámadása. (Ellenmondás jobbfelöl. Igaz! Ugy van! a bál- és szélsőbálodalon, Zaj. Elnök csenget. Halljuk!) Következik a többség zs írnoki tendentiáinak uralma, a cloture. (Élénk ellenmondások jobbfelol. Egy hang .• Hát Angliában ?) Angliában keresztül is vitték a cloturet, nincs is felette mit örülni, tessék elhinni. (Zaj. Halljuk!) T. képviselőház! Felhozatott az is, hogy a kisebbség maga nem respeetálja a többséget, a többség uralmát, hogy a parlamentarismus a többség uralma (Igaz! Ugy van! bálfelől) s ennek uralmát a kisebbség respectálni tartozik. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Ugy is van! Ez csak igaz!) Én,t. képviselőház, a legnagyobb rokonszenvvel viseltetem a parlamentarismus iránt, általában a legtökéletesebb kormányformának tartom, Magyarországon az egyedül iehető kormányformának, (Igaz ! Ugy van! a bál- és szélső bálfelől.) Igyekeztem ezen intézménynek természetével legjobb tehetségem szerint megismerkedni és igen t. képviselőház, csakugyan azt tanultam, hogy a parlamentarismus par excellence a többségnek az uralma és hogy a többségnek nagy hatalma, igen lényeges jogai és jogosítványai vannak; de azt is tanultam, t. képviselőház, hogy parallel ezen jogokkal és jogosítványokkal meg vannak a többségnek kötelességei, (Igaz! Ugy van! jobb- és balfelöl) megvan az a kötelessége, hogy az országot egy tisztességes jó kormányzat áldásával megajándékozza. (Zajoz felkiáltások a jobboldalon : Meg is tette! Meg is van! Elénk ettenmoadások a baloldalon.) Az egész kérdés a parlamentaris rendszer egészséges működésének sikere, a politikai felelősség érvényesülésének elvén nyugszik. Ott, a hol a politikai felősség elve érvényesül, ott a parlamentáris rendszer áldásos, a hol nem, ott elfajul és elsatnyul. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső báloldalon.) És én, t. ház, constatálni kívánom azt, hogy ha ebből a szempontból, a politikai felelősség érvényesülésénekszempontjából tekintjük a magyar parlamentarismust, a magyar többségek történetét, igen szomorú eredmények azok, a melyekre jutunk. Ez irányban már a régi Deák-pártnak is igen sok hiba és mulasztás nyomja a lelkiismeretét; sokszor helyeselte az oly dolgokat a kormánynál, melyet támogatott, mely dolgokat helyeselni nem lett volna szabad Igaz, hogy ez a Deákpárt a ministerelnök ur kíméletlen, subversiv, nem igen lelkismeretes ellenzékével állott szemben, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelol) minek következtében csakugyan kénytelen volt minden eszközzel védekezni. Ezeknek az állapotoknak véget vetett a fusio, de olymódon, mely — nézetem szerint — a létező bajt még tetézte és növelte.