Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-362

362. országos ülés április 21-én, hétfőu. 1890 367 fegyveres erő legnagyobb része épen ugy tartalékosokból állott. Eddig elég volt a fegyelmi büntetés, most a bűnvádi eljárás szükségeltetik. Én is belátom, de ezen egyszerű állítás helyett legalább a magam részéről, azt tartom, hogy igen helyes lett volna, ha a t. minister ur a történt mulasztásokról és ellenszegülésekről egy kis statistikát mutatott volna be a háznak, a mely esetben is jobban tudtuk volna magunkat tájékozni az iránt, hogy vájjon halaszthatlan-e ez a törvényes intézkedés. (Helyeslés a szélső balon.) De áttérek a javaslatnak egy másik oldalár a. Legmegdöbbentőbbnek találom részemről azt, hogy az állampolgárok egy nagy tömege, 18—41 éves korukig katonai bíróságok hatósága alá szándékoltatik adatni. Ez ellen kifogásunk nem volna, ha az a büntetőtörvény már létesült volna és a katonai bírósági szervezet az alkotmánynyal contactusba hozatott volna. A t. honvédelmi minister ur azt is mondja indokolásában, hogy az 1878 : V. t.-ez. vonatkozó szakasza nem elég tág és bő és egyéb okokból is módosítandó. Ezt belátom, tökéletesen igaz ; de állott volna elő a t. minister ura büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszának módosításával és hagyta volna a magyar állampolgárokat az alkotmányos igazságszolgáltatás hatósága alatt mindaddig, mig a katonai bíróságok contactusba nem hozatnak az alkotmánynyal. Ez esetben szívesen megszavaztuk volna az ilyféle módosításokat. Mert hiS2 ha a katonai körök nem bíznak a polgári igazságszolgáltatásban, a tekintetben, hogy az az állampolgárokat törvényes kötelességeik teljesítésére tudja szorítani, akkor ne kívánják meg ők a polgári társadalomtól azt, hogy ez bízzék, ne idegenkedjék az alkotmányossággal és alkotmánynyal contactusba nem hozott katonai bírói hatóságoktól. Tehát azon okból, mert először sürgős szükségét nem látom a katonai törvény létesítése előtt ily intézkedésnek, másodszor mert az alkotmányos igazságszolgáltatás mellőzésével, mig a katonai bíróságok alkotmányosan szervezve nem lesznek, a magyar állampolgárokat nem kívánom a katonai bíróságok hatósága alá adni; részemről nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : T. ház! Szólásra senki sincs följegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház ! A mi az előttem szólott t. képviselőtársamnak a katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó megjegyzéseit illeti, azokra t. barátom, a honvédelmi minister az illő helyen, a mennyiben a ház felvilágosítása végett szükséges lesz, bizonyosan vissza fog majd térni. Én most csak arra a kérdésre akarok felelni, melyet t. képviselőtársam t. barátomhoz, a honvédelmi ministerhez és hozzám is intézett, tudniillik hogy a katonai büntető törvénykönyv megalkotása mily akadályokba ütközik. Gondolom az anyagi büntető törvénykönyvet értette. Bolgár Ferencz: Az eljárást! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha t. képviselőtársam erre nézve is kíván felvilágosítást, méltóztassék kérdést tenni, majd arra is felelek; az előttem szólott képviselő ur az eljárást nem említette. A mi tehát az anyagi büntető törvénykönyvet illeti, erre nézve én tárgyalásokat készen nem találtam és ennélfogva azok folytatását nem is eszközölhettem s igy arra, hogy a törvénykönyv megalkotás:! minő különös akadályokba ütközhetnék, felvilágosítást nem adhatok. Lesz szerencsém különben most mindjárt ezen kérdés nehézségeire rátérni; oly nehézségekről igenis lehet szó, melyek a dolog természetében íéküsznek, de nem lehet szó valamely különös akadályokról. (Bálijuk! Halljuk!) A nehézség abban áll, hogy a katonai büntető törvénykönyv létrejöveteléhez több ministerium előleges megegyezése és előkészítő működése szükséges. A ki a dolgok gyakorlati menetét ismeri, t. ház, az tudja, hogy midőn a kérdés előkészítésében öt ministernek kell kötelességszerűen és mindegyiknek a maga szempontjából, közreműködni, ott nem valami különös okoknál, hanem a dolog természeténél fogva az ügy sokkal nagyobb halasztást szenved, mint bármely más törvény, melynek előkészítése lényegében egy ministerium feladatához tartozik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Más különös akadályokat én nem ismerek. A mi a büntető eljárást illeti, a melyre nézve ineidentaliter kérdés tétetett, nehogy erre vonatkozólag újra fel kelljen szólalnom, egész nyilian megmondom a t. háznak, hogy ministerré történt kineveztetésem i után nekem és t. barátomnak a honvédelmi ministernek a büntető eljárás alapelvére vonatkozó terjedelmes munkálat küldetett át megvizsgálás, észrevételeink, módosításaink és esetleges kifogásaink megtétele végett. Ezen munkálat vizsgálatunk tárgyát képezi és igyekezni fogunk, a mint kötelességünk, egyetértőleg eljárni, valamint arra is törekedni fogunk, hogy a mennyiben tőlünk függ, a tárgyalás a lehető gyorsasággal, de nem az alaposság és nem azon szempontok rovására, a melyeket minden körülmények közt fentartani óhajtunk,befejeztessék. (Általános helyeslés.) Ezen a vonalon túl nem mehetek, mert óvakodom a nagyhangú Ígéretektől és jobban szeretem, ha t. képviselőtársaink várakozását talán túlhaladjuk, mintha Ígérünk előre, talán nem teljes biztossággal. (Általános élénlc Jielye?lés.) A mi már most a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot illeti, büntetőjogi szempontból legyen szabad csak egyet megjegyeznem előttem szólt